The Essence Of Magic ✨

3.rész

A lányokat a becsekkolásnál érték utol, legnagyobb meglepetésükre Sakurashi hozta a kulcsokat. A két lányt egy szobába osztották be, egy három ágyas faházba, ami felvetett egy kérdést pluszban. Ki a harmadik fő, akivel egy szobán fognak osztozni közel másfél hónapon keresztül? Erre gyorsan meg is kapták a válaszukat, ugyanis mögöttük felbukkant egy csupa zöld ruhás, velük egyidős lány. Barna haja hullámokban ért le a derekáig, melyet két kis fonat díszitett a feje tetején és a tarkóján fogtak egybe egy hajtűvel. Kezében egy zöld színű bőrönd, vállán egy világos barna táskával. A három lány és a két fiatal fiú elindultak a kirendelt faház felé. A tábor szélén található, a gyakorló pályától nem messze. Egy három ágyas faház, fürdőszobával, viszonylag nagy szekrényekkel egymás mellett és egészen nagy verandával. A srácok bevitték a cuccokat a faházba, nemcsak Leá-èt és Annie-et, hanem az újonnan csatlakozó lakótársért is, aki nagyon örült ennek a kedves gesztusnak, és nem győzött hálálkodni. Lea a két ablak melletti ágy közül a jobb oldalit választotta, mert az volt a legközelebb a bejárati ajtóhoz. Annie a mellette levő ágyra pakolta le cuccait, mert már ismerte barátnője szokásait. A harmadik fél elindult a szabadon hagyott ágy felé, nem mintha lett volna ellenvetése, mert alapvetően oda szeretett volna menni. Minden ágy mellett állt egy éjjeli szekrény, és felettük két polc hogy legyen hova pakolni a személyes tárgyaikat is. Elég nagy volt a belső tér, na meg a fürdőszoba is, így ránézésre.

- Ohhh, tényleg még be se mutatkoztam. A nevem Emily Greenheart. örvendek a találkozásnak.- nyújtotta kezét kézfogásra.

- Én Annie Blackthorn vagyok, szintén örvendek.

- Én meg Lea Dragonfell- mosolyodott el, majd megölelték egymást.- Ők itt Nathan és Jan, - mutat sorjában az említett srácokra - bár Nat sajnos nem tud maradni, vissza kell mennie Amerikába, de ő fog értünk jönni.

- Hali, - köszönt Jan- Én itt leszek végig, mert az egyik osztagvezető vagyok. Ha bármi kérdésed van fordulj csak nyugodtan hozzám. -kacsintott Annie-ra- Ti is lányok.- helyesbített Jan

- Rendben van, viszont én most kikísérem Nathant - mellé lépett a lány, és kézen fogta a srácot - mert még előtte áll egy 12 órás repülőút hazáig.

- Nem lesz gond Nat,- tekintetével a fiút kereste, meg akart győződni, hogy nem lesz baj - tudom hogy nem aludtál, csak azért hogy minket elhozz idáig.- idegesség futott végig Annie gerincén megborzongatva őt ezzel

- Ne aggódj, semmi bajom nem lesz,- elégedett egy mosolyt a jégmágus felé- tudod hogy Leáért bármire képes vagyok. - majd a kezét egyre erőteljesebben szorongató Lea-ra, reménykedve abban, hogy meg tudja nyugtatni az ekkor már két ideges lányt.

- Akkor mi megyünk is, nemsokára visszajövök.- mosolyodott el Lea szégyenlősen- lerakta a mindezidáig nála hordott kardot az ágyra, majd ránézett Annie-ra jelzésképpen hogy tartsa rajta a szemét meg ő távol van

Ezzel sarkon fordultak, és elhagyták a házat. Most Nat fogta meg Lea kezét, és így, lassan, olyan lassúsággal, hogy egy csiga legyőzte volna őket gyorsulási versenyen sétáltak ki az autóig. Odaérve az alacsony lány megölelte a nála jóval magasabb srácot. Jó erősen magához szorította, mivel tudja, hogy egy hosszú út áll előtte, és másfél hónapig nem láthatják egymást. A magas éjfekete hajú srác viszonozta az ölelést. Így álltak nagyjából két percig, mire Nat egy csókot nyomott a lány puha párnáira, aki azonnal viszonozta is azt. A kezdeti könnyed és puha csók vaddá és szenvedélyessé vált, Nathan végig vezette Lea hátán a kezét, majd a csípőjére helyezte azt, ezzel közelebb rántva magához a lányt egy pillanat alatt, aminek következtében a lány érezte, hogy valami egészen kemény dolog ért a hasához. Viszonzásképp a lány két kezével átkarolta a srác nyakát, amit éppen hogy, de még elérte és a haját markolászta. Ekkor hirtelen eltolta magától Leá-t Nathan, felnézett az égre és villámgyorsan egy szőrös nénikére gondolt, ami azonnal orvosolta is a problémáját deréktájon. Végül visszanézett a lányra, perzselő vággyal szemeiben.