22.

2.2K 116 5
                                    

George Russell


Reggel enyhe fejfájással keltem és hogy őszinte legyek valahol számítottam rá. Carla szinte már teljesen rajtam feküdt, a takaró egészen a derekáig lecsúszott róla, pólója -ami történetesen az enyém volt- pedig össze vissza tekeredve fedte be hátát. Villámcsapásként jöttek elő a tegnap este emlékei, és az hogy ezzel talán egy olyan határt sikerült átlépnünk a lánnyal amit egyeltalán nem kellett volna megtennünk. Ő sokkal többet ivott nálam, az este megígértette velem, hogy nem iszom le magamat teljesen és ha nem is kért volna meg rá, akkor sem tettem volna meg. Nem tettem volna meg vele azok után ami történt vele, így is tudtam hogy pontosan nulla kedvvel vágott neki az estének és egyeltalán nem akart belépni arra a helyre. Nem tudom, hogy mi lesz azután miután felkel, nem tudom, hogy ő egyeltalán mennyire emlékszik az eseményekre. Fogalmam sincs mit fog mondani, lehet ez csak egy rossz botlás volt mindkettőnk számára, azonban az is lehet hogy vagy neki vagy nekem többet jelentett. Mert a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában, nem tudom hogy mennyire hiányzik nekem az, hogy ismét belevágjak egy komolyabb dologba.

A szőke hajú lány szinte meg sem mozdult mikor kimásztam mellőle, ugyanolyan békésen aludt tovább, én pedig telefonomat magamhoz véve, egy puszit nyomva feje tetejére nagy sóhajjal léptem ki a folyosóra, hogy onnan a konyhába menve kerítsek magamnak egy gyógyszert és egy erős kávét. Az egész házban csend honolt, Norris a kanapéról félig lelógva egy vödörrel a feje mellett szuszogott, ebből pedig arra következtettem, hogy neki még annyira sem lesz szép a reggel mint számomra.

Az ablakon kipillantva Alex már a teraszon ült egy kávéval a kezében, telefonján pedig nagyon nézett valamit, így miután én is magamhoz vettem a reggeli ébresztőmet, csatlakoztam hozzá.

-Jó reggelt. -léptem ki az ajtón mire a fiú felkapta a fejét- Hogyhogy ilyen korán?

-Te szoktad is nézni a telefonodat vagy csak úgy magadnál tartod? -nyomta be a készüléket ami tizenegy órát mutatott-

-Többség? Lily? Mikor értetek vissza?

-Négy után bőven. Lando leitta magát a sárga földig, rámászott két csajra amiből aztán majdnem még balhé is lett, így inkább azt megelőzve jöttünk el onnan. Engem kidobott az ágy, alig ittam valamit az este, Lily pedig még aludt szóval nem költöttem fel. Charles sem volt jobb állapotban mint Lando, de indulás előtt egy órával már csak kint ült a hely előtt szóval mire visszaértünk addigra már nagyjából beszámítható állapotba került. Na de mesélj inkább te, elég hamar leléptetek. -vigyorgott rám-

-Örülök neki hogy ennyi energiád van és hogy ennyire szeretsz a magánéletemmel foglalkozni de ehhez nekem még erősen korán van. -támasztottam meg kezemmel a fejemet-

-Hogy is fogalmazzak, a kabátjaitokat nem egészen lehetett kedvetek felakasztani. -nézett rám mindent tudó mosollyal-

-Csak lecsúsztak.

-Persze, gondolom. -nevetett fel halkan- Ki vele, mit csináltál Russell? -kérdezte meggyötört arcomat látva-

-Megcsókoltam. Vagyis nem, igazából ő akarta, szóval az nem teljesen olyan mintha én tettem volna, nem? -néztem fel rá-

-Ha ő akarta akkor hol itt a baj? -ráncolta össze a szemöldökét- Tovább mentél?

-Nem, nem feküldtünk le. -ráztam meg a fejemet-

-Tudod, segítenél vele ha nem mindent harapófogóval kellene kihúzni belőled. Még mindog nem értem hol a probléma. -nézett rám értetlenül-

-Nem tudom, nincs probléma. -túrtam bele a hajamba- Részeg volt. Én is ittam. Lehet hogy semmire nem fog emlékezni az estéből, vagy ha igen akkor is inkább el akarja majd felejteni.

rich ||george russell fanfiction||✔️Where stories live. Discover now