rentai renáta élete nem mondható átlagosnak. színészi és éneklési karrierjét eltitkolja barátaitól. valamint a távolság és az ismeretlen barátok is bejátszanak a lány szerelmi életébe.
szjg ff.
8.#cortez:2020.07.18.
4.#szentjohannagimi:2021.08.08.
5...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Igaz nem valami otthoni,de ki tudja hova megyünk napközben.Miközben ezen elmélkedtem valaki csöngetett.Gyorsan kinyitottam az ajtót és a kerítésen kívül megpillantottam Virágot,Kingát és Jacquest.
-Sziasztok!-köszöntöttem őket és rögtön beengedtem a csapatot a kertbe. Megöleltem Virágot és Kingát,majd adtam Jacquesnek egy puszit és elvettem tőlük egy 1 literes kólát.Bementünk a házba és mindenki leült a kanapéra.Amíg vártunk a többiekre addig jót beszélgettünk.Vagyis leginkább Kinga beszélt mi hallgattunk.
-...és azt sem értem,hogy Zsolt hogyan gondolta volna,hogy a good sun az a jó napot?!?- ecsetelte dühösen. Zsinórban egy 8 perce megállás nélkül csak beszél és beszél és beszél és beszél.
-Hát nem tudom Kinga.Azért van akiknek a gyengeségük az angol-nevettem. Virág is szakadt a röhögéstől. -De ennyire!-csóválta a fejét.
Hirtelen valakik megint csöngetett. -Majd én nyitom-mondtam és otthagytam Virágot és Jacquest Kingával és a problémáival.
A kapun kívül állt Robi,Macu,Dave és Andris.Gyorsan beengedtem őket és mindenkinek köszöntem.Ők nem hoztak semmit,de nem is bánom,mert még így is kérdéses,hogy megtudjuk e enni mindazt a kaját amivel készültem.Mivel egyre többen lettünk Banka is lejött köszönni a barátaimnak.Örülök,hogy még a fiúk is olyan kedvesen tudnak Bankával bánni.Dave adott neki egy fülhallgatót ami állítása szerint neki nem kell,a többiek meg csak megkérdezték,hogy hogy van meg ilyesmik. Egy 3 perccel azután,hogy Daveék megérkeztek Cortez és Ricsi is megtalálta a házunkat.Mindketten gördeszkával jöttek.Gyorsan Cortezhez rohantam és elmerengtünk egy csókban.
-Hiányoztál-suttogta. -Te is nekem-mosolyogtam.
Majd egy negyven perc késéssel Zsolti is megérkezett.
-Mi tartott ennyi ideig?-kérdezte idegesen Kinga. -Hát tudod veled ellentétben vannak kedvesebb meg szebb lányok az utcán úgyhogy azokat nem lehetett nem lecsekkolni-vont vállat Zsolti.
Mindenki majdnem belehalt a röhögésbe.Kinga meg Zsolti veszekedtek kb egy 15 percet azután pedig mindenki elhelyezkedett a nappaliban,hogy végre átbeszéljük a dolgokat.
-Na akkor.Mivel ebben a csapatban kb én vagyok az egyetlen aki képes normálisan összefoglalni azt amit szeretnénk mondani,ezért én szeretnék mindenki helyében bocsánatot kérni.Rendkívül köcsögök voltunk veled,Cortez már az elejétől fogva.Soha nem kellett volna megkérdőjeleznünk téged hiszen te mindannyiunknak odaadtad a bizalmadat mi pedig szokásosan elbasztuk.Nagyon nagyon sajnáljuk és legszívesebben mindenki mindent visszacsinálna.Nem kellett volna a saját fejünk után menni.Nincsenek arra szavak amit akarunk mondani.De hátha megbocsátasz-mondta és tényleg éreztem ahogyan az egész társaság hallgatásba burkolózik.
Megköszörültem a torkomat és akkor én is rákezdtem.
-Tudom,hogy mennyire fura lehettem már az első perctől kezdve.De örültem,hogy valakik végre befogadtak így elmondtam az összes titkomat nektek.Megbíztam bennetek de tudjátok mit.Én még mindig hiszem abban,hogy ti jobbat tudtok ennél.Abban,hogy ez nem volt átgondolt döntés bármennyire is fájt.És én még mindig bízom benneteket és remélem,hogy még rohadt sokáig boldogíthatjuk egymást.Szeretlek titeket és semmi pénzért nem kívánok jobb barátokat.Ja és bocsánatkérés elfogadva-mondtam és azonnal elmosolyodtam.
-Ja és amúgy mi lesz most az énekléssel?-kérdezte Macu. -Csak,mert eléggé nem lépsz már fel meg semmi-magyarázkodott. -Igen.Hát,úgy érzem egy korszak lezárult.Nem azt mondom,hogy már nem szeretek énekelni,nem erről van szó.Csak úgy meguntam.Valahogy nem hiányzik-mondtam elmerengve a régi emlékekben.
Milyen sok koncertet tudtak le a testvéreim éd a szüleim csakis azért,hogy nekem jó legyen.
-Na,gyerekek.Én nagyon a szeretlek benneteket meg szeretek lelkizni is,de az ég szerelmére bulizzunk mááár!-mondta Zsolti és felugrott a kanapéról. Azután bekapcsoltunk egy kis zenét és egész délután Xbox-oztunk meg karaokeztunk.Érdekes ugyanis a chips a nap végére elfogyott. Lev,olyan délután háromkor ért haza.Ebédre pizzát rendeltünk.Mindannyian megállapodtunk a sonkás sajtos kukoricásban így abból rendeltünk is hármat.A szüleim olyan este hétre értek haza.Addigra már mindannyian kifáradtunk így csak azt látták,hogy a lányuk és az összes osztálytársa nyugodtan beszélgetnek.A fiúk nagyon kedvesek voltak a szüleimmel,de hamar rájöttek,hogy a szüleim nem olyan fajták akik ellenzik a tini humort hisz 3 tinivel élnek együtt nap,mint nap így egy idő után sokkal felszabadultabb volt a beszélgetés.Este 19:30-kor mindenki hazaindult.Elköszöntöm a fiúktól és a lányoktól is.Majd már csak én és Cortez maradtunk.A kertben álltunk búcsúzásra készen.Csak fogtuk egymás kezét és gyönyörködtünk a másikban.
-Tudod soha nem gondoltam volna,hogy ilyen szerencsés leszek-mondta és mélyen a szemembe nézett. -Miben is?-nevettem fel. -Abban,hogy egy ilyen gyönyörű,okos,kedves és csodálatos lányba leszek szerelmes.Aki viszont szeret.Az egy plusz pont-nevetett fel ő is. -Tudod,én meg soha nem hittem,hogy a leghelyesebb,legtehetségesebb és a legokosabb fiúba leszek szerelmes aki viszont szeret-mosolyogtam. -Tudom,én ilyen géniusz vagyok-röhögött. -Azért ne essünk túlzásokba-nevettem fel.
Soha nem érzetem ennyire jól magam valaki közelében.De végre megtaláltam azt,akit az ég is nekem szánt.
-Akkor,most itt hagylak-mosolygott felhúzott szemöldökkel. -Okés-röhögtem. -Hát jó!-tette fel a kezét nevetve Cortez. -Jó éjt-mondtam mosolyogva. -Jó éjt-mosolygott.
Adott egy hosszú csókot,majd kiment a kapun,felszállt a gördeszkájára és eltűnt az este sötétségében.
Vacsorára melegszendvicset ettem ketchuppal,mert azt csak úgy lehet.Majd a szokásos esti rutinom után elmentem aludni.
Sziasztok! Na...végre megérkeztem újra.Úgy érzem,hogy nagyon egy szétszórt személyiség lettem az elmúlt fél évben és alig raktam ki fejezeteket.Sajnálom és elhiszem,hogy néha a sajnálom nem elég.De itt vagyok végre újra és mostantól komolyan hozni fogom a részeket.Szerintetek végigírjam a tanév végéig vagy egyszerűen fejezzem be ott ahol már kifulladt a sztori.Nem hiszem,hogy valaha ki fog fulladni.Én mindkettő döntést megcsinálom,ha szeretnétek abbahagyom ahol jónak látom,de szívem szerint végigírnám.Na mindegy írjatok le,hogy szerintetek melyik legyen. Hamarosan hozom a kövi részt!
