Titkok hálójában // H.S. /

Huszadik fejezet

- De Ő teljesen más, Katie. Áthívtam magamhoz, és egy csókon kívül nem történt közöttünk semmi - jelentettem ki büszkén.

- Mesélj nekem erről a titokzatos lányról - kért, és elkezdett jegyzetelni valamit. Mindig kíváncsi voltam arra, hogy ilyenkor mit csinál. Legtöbbször arra gondoltam, hogy a válaszaimat pontozza. Mosolygós fej, ha elégedett és jó úton haladok a válasz alapján. Szomorú, ha visszaesés van, vagy valami borzalmasat válaszoltam.

- April-nek hívják, és nekem dolgozik - feleltem szűkszavúan, és továbbra sem vettem le a tekintetem a plafonról.

- Ennél tudsz te bővebb is lenni, Harry - szólt rám. Úgy éreztem magam, mint egy hétéves, ha ezt a hangsúlyt használta.

- Nem tudom, mi fogott meg benne. Amikor elkezdett nekem dolgozni, akkor nem is kedveltem. De ahogy egyre többet kezdtem vele beszélni, egyre jobban megismertem, elkezdett érdekelni. Az üzleti útra velem tartott - vallottam be egy halvány mosollyal.

- Ő az első, akivel négy év után el tudnád képzelni komolyabban? - kérdezte halkan. Elhúztam a számat, mielőtt válaszoltam.

- Fogalmam sincs. Ha vele vagyok, nem érzem azt, hogy az egész világ szar és igazságtalan - fordítottam felé a fejem egy szomorú mosollyal.

- Szerelmes vagy?

- A szerelem egy komoly szó. Túl komoly. Abby balesete után megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes. Nem lehetek - sóhajtottam fel.

- Abby mit mondana neked most, ha itt lenne?

- Olyan távolinak tűnik, hogy már nem tudom. Azt akarná, hogy boldog legyek. De én az oltárnál örökké tartó szerelmet fogadtam neki. Lehetetlen, hogy mást szeressek. Hű akarok maradni az ígéretemhez - ismertem be nehéz szívvel. Négy év után is fájó pont volt Abby hiánya.

- Nem mi befolyásoljuk az érzelmeinket, Harry. Egy ember nem csak életében egyszer lehet szerelmes. Nincs két egyfajta szerelem, így ha esetleg később ilyen érzelmek alakulnak ki benned, nem lesz olyan, mint amit Abbynél éreztél. Az érzelmek fontosak és jók, Harry. Négy éve ezt próbálom neked hangsúlyozni - nevette el magát.

- A szerelem tönkretesz mindent - legyintettem. Összeráncolt szemöldökkel vizsgálta az arcom, majd bólintott.

- Beszéljünk akkor a többi érzelmedről. Mit érzel, amikor vele vagy? April, igaz? - bizonytalanodott el.

- Igen - vágtam rá kapásból, majd szólásra nyitottam a számat, de nem jött ki egy szó sem a torkomon.

Nem most fordult elő először, hogy teljesen szótlan lettem. Az évek során Katie többször lepett meg olyan kérdésekkel, amikre nem tudtam azonnal válaszolni. Ilyenkor mindig egy kellemes csend telepedett közénk, amikor csak a ceruza siklása hallatszott a papíron és az óra ketyegése. Mostanában már nem tudott letaglózni, azonban ezzel a kérdéssel sikerült.

- Azt hiszem, hogy boldogságot. Ez elég klisés, de amikor vele vagyok, akkor tényleg boldognak érzem magam hosszú idő óta először. Boldogságot és nyugalmat. Amikor vele aludtam, egyszer sem jöttek a rémálmok - pillantottam felé, és értetlenül néztem a csodálkozó arckifejezését. - Még akkor sem, amikor nem közvetlenül mellettem aludt, hanem egy szobával arrébb. Évek óta akkor aludtam a legjobban, amikor vele aludtam, pedig semmi intim nem történt köztünk. Ezek mellett félek is. Hihetetlenül félek, hogy elszúrom majd valamivel, vagy elijesztem. Fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom, hogyan csináljam jól ezt az egészet. És bűntudatot - sütöttem le a szemem.

- Bűntudatot? - ráncolta össze a szemöldökét.

- Igen. Bűntudatom van, amiért ilyen dolgokat érzek valaki mellett, aki nem Abby. Tudom, hogy azt akarná, hogy boldog legyek, de nem tudom elfelejteni - ismertem be fáradtan.