Egy másik világ (LMBTQ+ story) ||BEFEJEZETT||

3. Fejezet

Evera és Harmony együtt tartottak az osztályterem felé. Beszélgettek így életében elősször Evera kitudta zárni azokat a mondatokat amiket bántásként szántak neki. Evera végre jól érezte magát, hiszen lett egy barátja! Harmony is vidám volt mert kibékülhetett Everával. 

  -Te vagy az Evera? -kérdezte Everát anyja mikor hazaért.

-Igen én.

-Milyen napod volt kicsim? 

-Hát...Jó!

-Ilyet sem mondtál még mi volt ma?

-Lett egy új osztálytálytársam aki tök kedves...elhívhatom a szülinapomra? -erre a kérdésre anyukája meglepődött mivel Evera sosem akart szülinapot ünnepelni.

-Ki vagy és mit csináltál Everával? -kérdezte kuncogva.

-És anya én...nekem...tetszik az a lány. -pirult el Evera

-Ha ő tetszik akkor ő tetszik ezt te döntöd el.

-Akkor eljöhet?

-Persze!

   Másnap Evera később ért az iskolába de így is beért. Harmony már várta a padnál.

-Hol voltál? Azt hittem ma nem is jössz.

-Elaludtam. -válaszolta lazán. Becsengettek. Egy átlagos matekóra kezdődött. Ám amikor kicsengettek nem volt átlagos szünet Evera és Harmony számára.

-Hé Harmony, érdekel mi történt?

-Tényleg elmondanád?

-Igen de nem itt. Gyere menjünk egy csende helyre. -miután ezt a mondatot kimondta Evera egyből húzta maga után Harmonyt. Egy bevált helyre vezette ahol soha nem volt senki. 

-Szóval -kezdte a történetet Evera- 6 éves voltam éjjel volt valmilyen hang a nevemet mondtam szóval kimentem a kertbe és kerestem a hang forrását. Féltem, de érdekelt ki hív. Mentem mentem a hang egyre erősödött aztán ahol a kerítésünket benőtték a levelek leszedtem a leveleket és...

-Mi történt? -kérdezte izgatottan Harmony

-Innen már kicsit homályos de valami világító kapu jelent meg előttem. Nem emlékszem ponosan, de úgy rémlik nem mentem be hanem beszippantott a kapu. Utána amikor magamhoz tértem egy fura helyen találtam magam. Világító gombák, kék levelű fák...ilyeneket láttam, amikor egy fekete ruhás nő elkezdett kergetni majd egy nagy fehér villanás égő fájdalom...majd a kórház az volt az első amit a fehér villanás után láttam. Azóta megvan a sebhely.

-Hű...Erre nem is gondoltam

-Hát 5 évesen énsem, -erre mindketten felnevettek.- de így történt.

-Durva; és mostmár nem fáj.

-Csak néha. Amúgy eljönnél a szülinapomra?

-Igen! -vágta rá egyből Harmony- mikor lesz?

-Szombaton. Háromkor jó lesz?

-Igen.

-Akkor most menjünk órára.