𝐅𝐚𝐫𝐞𝐰𝐞𝐥𝐥, 𝐦𝐲 𝐩𝐚𝐫𝐚𝐝𝐢𝐬𝐞 || 𝐓𝐞𝐧𝐝𝐨𝐮 𝐒𝐚𝐭𝐨𝐫𝐢 ✔

- XII. -

A karácsony hamar eltelt, 24-én otthon voltam egyedül, feldíszítettem a karácsonyfát, főztem, aztán délután kimentem a temetőbe anyához is apához. Ott elidőztem egy kicsit, de úgy éreztem, hogy muszáj, hisz ez az első karácsonyom nélkülük. Nagyon furcsa, mert minden olyan hamar történt. 

25-én Tendou családja és én átmentünk Wakatoshiékhoz. Minden évben karácsony egyik napján átmegyünk valamelyikőnkhöz. Ott ebédeltünk, mint mindig, most is sok féle étel volt, ami mind finom volt, legalábbis azok, amiket én megkóstoltam. Ebéd után pedig eljött az ajándékozás ideje. Mindenkinek tetszett, amit adtam, aminek nagyon örültem, hisz imádok ajándékozni. Wakatoshitól egy új sminkpalettát kaptam néhány ecsettel, amire nem is számítottam. Otthon csak visszafogott színű palettáim vannak, de ő egy olyat vett, amiben mindenféle szín is van. Talán itt az idő, hogy ezeket a színeket is használjam. Tendou ajándéka nagyon aranyos volt, ugyanis kaptam tőle egy hangulatpolipot, ami átfordítható. Ilyet már nagyon, de nagyon régóta szerettem volna venni, és azt hiszem, hogy párszor említettem is neki. A polip mellé járt egy könyv is, amit nem ismertem, de érdekesnek és izginek hangzik, szóval biztosan el fogom olvasni. Wakatoshi szülei egy pulcsival leptek meg, Tendou szülei pedig a kedvenc parfűmömmel. Mindennek nagyon örültem, de legfőképp annak, hogy együtt lehettünk azon a napon. Az ajánékozás után társasoztunk, közbe ment a zene a háttérben, filmet is néztünk, majd vacsora után mindenki hazament. 

Másnap, azaz 26-án semmit nem csináltam, csak egész nap pihentem. Megbeszéltük Tendouval, hogy a szilvesztert együtt fogjuk tölteni Wakatoshival. Aztán kiderült, hogy ő eleinte egy lánnyal akarta, akivel nemrég kezdett el ismerkedni, és tetszik neki. Ezt nagyon jó volt hallani, hisz tudtommal ő az első lány, aki tetszik a fiúnak. Mindketten nagyon örültünk neki, így végül 4-en fogunk szilveszterezni. Meg fogjuk nézni a városban a tűzijátékot, aztán lesz, ami lesz. Mondhatjuk ezt egy dupla randinak is. 

Ma 27-e van, éppen Tendouval sétálok. Este van és annyira szép minden. Sötét van, de az utcai lámpák égnek, és a csillagok az égen mind ránk ragyoknak. Kicsit hideg van, de az, hogy Tendou fogja a kezem, felmelegít. Egy pillanatra kicsit erősebben megszorította a kezem, mire ránéztem.

- Tendou? Mi a baj? 

- Semmi, üljünk le oda. - mondta, majd egy padra mutatott.  Olyan fejet vágott, amikor ránéztem, mintha gondolkodna valamin vagy eszébe jutott volna valami. 

Leültünk a padra, szerencsére olyan kabát volt rajtam, ami a combomig ér, így nem éreztem hideget, amikor leültünk. Tendou továbbra is fogta a kezem, hüvelykujjával cirógatta az én ujjaim, ami jó érzés volt. Fejemet a vállára hajtottam, így képezve egy nagyon romantikus jelenetet. Csend honolt közöttünk, de nem kínos csend, hanem az a kellemes csend, amikor csak élvezzük egymás társaságát és nem foglalkozunk a külvilággal. 

- [Név].

- Igen? - kérdeztem, majd ráemeltem a tekintetem. 

- Szeretném, ha a barátnőm lennél - ekkor felém fordult, majd másik kezével is megfogta az én szabad kezem. - Szeretném, ha egy pár lennénk. Szeretnélek mindig biztonságban tudni, amikor csak tudlak. Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy te az enyém vagy, és senki másé. Szereném, ha többek lennénk barátoknál. 

- Tendou...

- [Név], leszel a barátnőm? 

Ettől a kérdéstől, és azoktól, amiket előtte mondott, a szívem nagyot dobbant. Boldoggá tettek a szavai, nagyon is. Azt hiszem, menthetetlenül beleszerettem ebbe a fiúba. 

- Igen, leszek - mondtam neki néhány örömkönny mellett, s ezután lassan odahajolt, majd megcsókolt. Minden érzésünket belevittük ebbe az egyetlen csókba. Tendou egyik kezét a derekamra csúsztatta, majd közelebb húzott magához, amitől a pillangók felébredtek a hasamban.