Az erdő lánya /Szünetel/

5. Fejezet - 𝕂𝕪𝕝𝕖

Elképedve bámultam a lány után. Mégis ki volt ez?

Játszva győzte le a katonám. Pedig az én embereim nem a gyengeségükről voltak híresek. Arról nem is beszélve, hogy senki, de senki nem mert hozzám ilyen közvetlen lenni.

A palotában mindenki olyan, mintha karót nyelt volna. Itt pedig mindenki retteg tőlem,bár ez nem meglepő ilyen időkben. Nem is értettem, amikor a királyom kiadta nekem parancsba, hogy jöjjek el ide.

Nem hiszem, hogy egy tábornoknak kéne személyeket keresgetni. Az én véleményem azonban senkit nem érdekelt. A parancs, az parancs. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen lánnyal találkozok itt. Az egész létezése kész rejtély volt számomra.

- Lehetséges, hogy ő az a Lydia Diamond, aki miatt ide kellett jönnöm?

A parancsom ugyanis az volt, hogy kerítsem elő ezt a nőt és vigyem vissza a királyhoz. Az viszont, hogy ez a lány volt Lydia Diamond nem lehetséges. Ő 17 évvel ezelőtt tűnt el. Ez a lány pedig nem tűnt többnek, mint 18. Egyszóval nem ő az. De akkor ki ő? Tudni akarom.

- Uram! - zökkentett ki egy katona
- Mi az? - förmedtem rá

Semmi kedvem nem volt csevegni.

- Mi a parancsa? - kérdezte

Körbenéztem. Nem tett jót a katonáimnak , hogy egy ismeretlen ennyire könnyedén legyőzte egy társukat. Ráadásul egy lány. Vettem egy mély levegőt és átgondolatam a dolgokat. Újra magamra vettem a kőkemény tábornok szerepet.

- Derítsetek ki mindent amit csak tudtok erről a lányról. Nem fogja csak úgy megúszni, hogy újjat húzott a sereggel.
- Igenis, uram. - tisztelgett a katona

Az embereim szétszóródtak, hogy információkat gyűjtsenek. Én pedig leültem egy dobozra ami éppen itt volt.

A falusiakat figyeltem, amíg vissza nem jöttek a katonáim. Minden egyes arcon látszott, hogy a háború szélén áll az ország. Nem szerettem lesüllyedni az ő szintjükre. A pórnép koszos, büdös ostoba és agresszív. Ezen tűnődten, amikor visszatértek az embereim.

- Jeletést! - parancsoltam
- Igenis! - lépett elő az egyik - A lányt most látták először a faluban. Ezen kívül a szomszédos helyeken se látta még soha senki. Az emberek szerint a Boszorkány- erdőből jött.

Összehúztam a szemöldököm. A Boszorkány-erdő. Az egyetlen hely, ahová senki nem merte betenni a lábát már egy ideje. Az a hír terjed, hogy aki oda bemegy az soha többé nem jön ki. Ostoba mesék. Engem ennyi nem fog eltántorítani a célomtól.

- Még valami, uram. - szólt a katona
- Mondjad. - förmedtem rá
- Az a lány ellopott egy almát a piacról az egyik árus szerint.

Még tolvaj is? Mostanában megszaporodott a lopások száma. Nem csoda, hiszen a nép nagy része nyomorban élt. A tolvajoknak viszont halálbüntetés jár. Még akkor is, ha csak egy almáról van szó. Ezt mostmár biztos, hogy nem fogja ennyivel megúszni. Elkapom és magam hozok ítéletet felette.

- Indulunk. - jelentettem ki
- Hová, uram? - kérdezett vissza a katona
- Ostoba! - kiabáltam rá - A Boszorkány-erdőbe, természetesen.

Innentől fogva egyik emberem sem szólt egy szót sem. Némán mentünk vissza a táborba. Ott felnyergelték a lovakat, majd elkezdődött az üldözés.

Vágtában csörtettünk be az erdőbe. Semmi szokatlan nem volt benne, eddig. Minden erdő így néz ki. Nem volt nehéz követni a szarvas nyomait.

Ezt sem értettem. Hogy került az a szarvas a lányhoz? Egy vad sem tűr embert a közelében. Neki mégis sikerült közel kerülnie egyhez. Sőt, az állat kutyaként követi. Még a hátán is lovagol, mint egy lónak. Fel fogom kutatni ezt a rejtélyes lányt és mindent kiderítek róla.

Sziasztok! Nem ez lett a leghosszabb fejezet amit írtam. Ettől függetlenül remélem jó volt. Hogy tetszik eddig a történet? Esetleg van még hozzá ötletetek? Ha van, akkor nyugodtan írjátok meg. 😊