black soul girl

3.rész

az utolsó óra után Chris ott várt a kapunál a deszkámmal a kezében.

- Kössz.-mondtam.

- Mehetünk?

- Aha.

Elindultunk a hosszú göröncsös úton. Lefordultunk az utcánk előtt és Chris megállt egy hatalmas emeletes ház előtt.

- Tegyük le a deszkáinkat, aztán mehetünk.- mondta.

- Várj! Most akkor bemegyünk hozzátok?

- Igen.

- Ohh, okéé.

Követtem Christ aki bement az ajtón én pedig követtem.

- Anya! megjöttem!!

Az emeletről egy kislány szaladt le, aki fekete csipkeruhát viselt és egy kis nyakörvet. A legédesebb dolog amit életemben láttam. Úgy 4-5 év körüli lehetett.

- Bátyuus!

- Szia Rose. Köszönj szépen Noelnek.

- Szia Noel! Szép a ruhád.

- Oh, köszönöm.-mondtam és leguggoltam hozzá.-a tiéd sem semmi. Nevetett majd megölelt.

- Szerencsés vagy. A legtöbb embert inkább bokán rúgja, mint megöleli.- mondta Chris.

- Bátyus, ő a barátnőd?- kérdezte Rose.

- M?!! Ja neem. dehogy is.

- De káár!- szomorkodott a kislány.

-Öhmm, anya hol van?

-Elment a boltba.

-Jólvan akkor mond meg neki, hogy a helyemen vagyok. Ja és, hogy ne zavarjon.

Elindultunk a hátsó kijárat felé és mikor kiléptünk az ajtón már csak egy kapu választott el az erdőtől.

Chris kinyitotta a kulccsal a kaput, majd kimentünk rajta.

Még mindig csak reménykedni tudok, hogy nem fog engem meggyilkolni vagy ilyesmi...

De mondjuk a kistesója látta, hogy kijöttünk szóval... De mi van, ha ők egy gyilkos család és együtt fognak engem megölni?!!

-Noel. Noel?

-Ja igen miaz?

-Azt kérdeztem, hogy hová üljünk le.

-Hát ha az erdő közepén nincs valami kanapé vagy ilyesmi akkor ide is jó.-mutattam a talajra.

-Hát, oké.

-Amúgy, te kivel élsz?

-Az anyukámmal. Mivel az apám már 3 éve halott.

-Értem.

-Ide szoktál kijárni vagy mi?

-Ja mikor nyáron ideköltözünk felfedeztem egy kicsit. Nem egészen nagy, most pont a közepén vagyunk.

Gyönyörű táj volt. A fák nem voltak sűrűn egymás tetején, a leveleken átsütött a nap, ami a kissé nedves talajról tükröződött vissza.

-Szóval a te apukád...

-Dolgozik. Őszintén már nem láttam 5 éve. Folyton utazik. Mióta Rose megszületett azóta nem is láttuk. Ő nem is emlékszik rá hogy hogyan néz ki.

-Szép családod van.- mondtam neki mosolyogva.

-Na és neked vannak testvéreid?

-Nincsenek. Apám már születésem óta a szeme fényeként kezelt. Nem akartak több gyereket... Mióta meghalt, anyám teljesen szét van esve. Minden nap iszik, és elvárja, hogy én játsszam az anya szerepet, miközben ő csak lazsál. 

Ezeket még soha senkinek nem mondtam el, de úgy éreztem Chrisben megbízhatok...

Azt hiszem pánikrohamom van.

Elöntött a melegség és nem kaptam levegőt. Próbáltam nem kimutatni de nehéz volt. Olyan mintha fuldokolnák, és nagyon szédülök.

Valószínűleg Chris észrevette, és magáhozölelt.

-CHRIS-

Éppen azt emésztgettem amit Noel mondott, amikor elkezdtett sírni. Látszott, hogy nem kap levegőt és le van dermedve. Azt hiszem pánikroham.

Nem tudtam mit tenni, így a legjobbnak azt véltem, hogy mellette vagyok, míg véget ér, így magamhoz öleltem.

A haja puha volt és selymes, az illata különleges volt és leginkább a kókuszéhoz hasonlított. Olyan törékenynek látszik, de én mégis úgy szorongatom, mint aki fél, hogy elveszíti. Közben a gyomrom liftezett és egy fura érzés kapott el. Nem tudom mi lehet ez, de azt tudom, hogy azt akarom, hogy ez a lány mellettem legyen, és soha ne hagyjon el.

-NOEL-

Lassan elmúlt a fájdalom, de én mégsem akartam elengedni Christ, úgy akartam maradni örökkön örökké, de mégis elengedtem.

-Jobban vagy?- kérdezte.

-Igen.- integettem.

-Jobb lesz ha most bemegyünk.

-Oké.

Bementünk a házba és egy úgy 30-as szépséges nő állt velünk szemben, végig feketében. Szóval Chris innen örökölte a stílusát.

-Helló.- mondta a nő.

-Szia anya.- válaszolta Chris unottan.

-Na? Be sem mutatsz a barátnődnek?

-Anyaa! Ő nem a barátnőm. Csak barátok vagyunk és kész.

-Jólvan de akkor is bemutathatnál!! Na jó ha te nem akkor bemutatom magamat!- mondta majd elém lépett.

-Szia én Barb vagyok Chrisieke anyja.

-Öhm, helló én meg Noel.

-Milyen szép neved van! Mond csak van barátod?

-Oké akkor én most hazakísérem Noelt még mielőtt megbombázod a személyes kérdéseiddel. Sziaaa!- mondta és kézenfogott, majd kimentünk az ajtón.

Elindultunk a deszkánkkal egymás mellett.

-Rendes az anyukád.- mondtam.

-Igen  az. Csak nincs hozzászokva ahhoz hogy barátokat viszek haza...

Mondta én meg elkezdtem nevetni.

-Most meg mit nevetsz?!!

-Khmmm...Chrisieke.- mondtam majd elkezdtem röhögni.

-Héj! Nem tehetek róla. Kiskorom óta így szólít.

-Aha. Igen. Persze.

Beszélgettünk, míg oda nem értünk a sarkunkig.

-Na hát akkor...Szia!- mondtam.

-Szia!

Elindultam, mikor utánamszólt.

-Öhm, Noel! Várj!

-Igen?

-Szóval, az egyik régi haveromék is ideköltöztek a múlthéten és meghívott a bulijába és gondoltam...lenne-e kedved eljönni velem. Persze csak ha akarsz!

-Öhmm, persze mehetünk. De akkor eljössz értem!

- Persze majd az ablakodon kopogok.

-Nem is tudod melyik a mi ablakunk.

Odaléptem mellé majd megmutattam a házunkat és az én ablakomat.

-Oké, akkor nyolckor jövök.

-Jó... Na sziaa!

-Szia.