Papírfecnik - apró szösszenetek

3

A természet ébredésével egy ütemre ver a szív. A hajamat ezer felé fújja a karakteres szellő. Lépteim alatt ropognak az elszáradt fűszálak, levelek. Madarak ciripelnek boldogan, ezzel kísérve magányos utamat. Összehúzom magamon a dzsekit, hisz még csak hajnal van, így hűvös levegő a csontjaimig hatol.
Szeretnék mindig ilyen nyugodt helyen lenni, messze a város zajaitól, az élet hatalmas feladataitól és minden zavaró tényezőtől.
Szeretnék egyszer csak eltűnni a sűrűben, de vajon keresne valaki? Hiányozna valakinek az a lány, aki felméri vállalni a véleményét?
Aki nem fél önmaga lenni, aki képes a legjobb barátjával szemben a sarkára állni. Aki, ha kell nem fél a barátai elé állni és felfogni a pofont. Aki, ha kell ott van és támaszt nyújt a nehéz időkben.
Egy lány, kiben újjá született egy angyal.
Egy lány, aki legyőzte a démonjait.