Titkok hálójában // H.S. /

Tizenegyedik fejezet

Amikor aznap este hazaértem, nem tudtam kiverni a fejemből. Nem lepődtem meg azon, hogy vele álmodtam. Reggel a gondolatától részegedve ébredtem, és alig vártam a hétfőt. Azonban továbbra is megtartottam a távolságom tőle, hiszen nem akartam azt, hogy kellemetlenül érezze magát. Apró köszönéseken és néhány beszélgetésen kívül, amit ő kezdeményezett, nem kommunikáltunk egymással. Tudtam, hogy ez a helyes lépés, és távol kell tőle tartanom magam, de mégis azon kaptam magam, hogy egyre nagyobb gondot okoz. Egy hét telt el a klub óta, én pedig még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a közös pillanatokat.

Sóhajtva megdörzsöltem az arcom, és igyekeztem kizárni a gondolataimat. Általában ez jól ment, azonban vele még ez is nehézséget okozott. Gyorsan az órámra pillantottam, majd sietős tempóban mentem el lezuhanyozni munka előtt. Stresszes nap elé nézünk, ami után jól fog jönni a szokásos szerdai edzésünk Frankie-vel.

Talán ma nagyobb odafigyelést fordítottam a megjelenésemre, hiszen a szerdák gyakornokos napok.

Kis késéssel érkeztem a szerkesztőségbe, majd miután vetettem egy pillantást April-re, bezárkóztam az irodámba. Nem tudtam alaposan megfigyelni, a teendőim pedig már az asztalon vártak, így sóhajtva futottam át a napirendet. Alig vártam, hogy véget érjen a nap, és minél hamarabb hazaérjek.

Az online felület megnyitásával meggyűlt a bajunk. A technikai részlegesek éjjel-nappal dolgoznak azon, hogy April javaslatára megnyílhasson a felület, Frankie pedig igyekszik anyagi támogatókat keresni. Nem csak az újság miatt akartam megvalósítani mindenképpen ezt a projektet, hanem April miatt is. Azt akarom, hogy azt érezze, helye van nálunk.

A nap végén kicsit fáradtan szedtem össze a dolgaimat. A megbeszélésem ebéd közben nem úgy ment, ahogy azt terveztem, így rendkívül feszülten lépkedtem a lift felé. Már szinte mindenki elment, Frankie-t pedig sehol sem láttam, így sóhajtva mentem az épület elé. Ott ácsorgott, és türelmetlenül nézett rám, amikor észrevett.

- Na végre! Azt hittem, hogy már megint túlórázni készülsz, én pedig várhatok rád feleslegesen - forgatta meg a szemét.

- Szar napom volt, ne kezdd te is - figyelmeztettem. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd mögém siklott a tekintete, és az unott arckifejezését felváltotta egy mosoly. Érdeklődve fordultam hátra, és azonnal megértettem az öröme okát.

- Sziasztok - köszönt nekünk angyali hangon, és ennyivel le is tudta volna a beszélgetést, ha Frankie nem tartja szóval.

- Utolsóként jövünk ki az épületből? Kezdesz olyan munkamániássá válni, mint Harry - jegyezte meg Frankie szórakozottan, én pedig megajándékoztam egy gyilkos pillantással. April megpróbálta visszafojtani a nevetését. Végre volt alkalmam jobban szemügyre venni ma. Egy farmert viselt, ami annyira tökéletes simult rá, és úgy kiemelte az adottságait, hogy hatalmasat nyeltem a látványtól. A fekete pulóverében szinte eltűnt a sötétbarna, már-már fekete haja, és mélykék szemeiből boldogság sugárzott. Már csak egy glória kellett volna a feje felé, és teljesen egésszé vált volna angyali külseje.

- Kicsit megcsúsztam ma. Többet nem ebédelek veletek - forgatta meg játékosan a szemét, majd egy pillanatra felém nézett, és megajándékozott egy apró mosollyal. Egyfajta bocsánatkérés volt, amiért én teljesen kiszorultam a beszélgetésből. - Mire vártok? - érdeklődött tovább, és rám nézett, tőlem várva a választ.

- Edzeni megyünk - válaszoltam röviden, miközben továbbra sem tudtam levenni a szemem róla.

- Miért nem jössz velünk? - jutott Frankie eszébe, én pedig picit összeráncolt szemöldökkel néztem rá. April látszólag meglepődött a kérdésen, mert egy pillanatig nem válaszolt.