8

1.3K 96 36
                                    

Chan egy csöppet gondterhelten lépkedett az iskolához vezető utcákon. Ő már bevallotta magának, és fel is ismerte az érzést, hogy valószínűleg tetszik neki a fiatalabb. És ez több bonyodalmat is okozott. Az idősebb Jeongin tanára. Aki még kiskorú. Nem szeretheti őt. Az képtelenség. De neki se szabad - gondolta magában. Hisz kirugnák az állásából. Jeongint, meg lehet hogy egy életre megutáltatná az iskolatársaival. Még szerencse hogy ott van neki Beomgyu. Ő megvédi.

Ahogy ballagott, meglátta gondolatai főszereplőjét. Abban a pillanatban elfelejtett mindent amit az előző pár percben gondolt, és elkapta a fiatalabb vállát.

- Jeongin - fordította szembe magával - te is erre jössz?

- Igen - motyogta kicsit szégyenlősen. Hisz ez a helyzet Jeonginnak kellemetlen volt. Nem rég ébredt fel, a haját elaludta, és a szeme alatti karikák sem keltették a legjobb látványt. De Chan még így is csak arra tudott gondolni, hogy mennyire gyönyörű szíve választottja.

- Szuper. Jövök veled. Én is erre lakom - sétált már mellette. Dilemma lett úrrá rajta. Minden egyes lépésnél a fiatalabb keze hátra suhant majd előre. És Chan rettentő nagy vágyat érzett rá, hogy össze kulcsolja ujjaikat. De ez nem helyes - gondolta. Hisz nem biztos hogy ő egyáltalán akarná e. De a természet most Chan oldalán állt. Jeongin annyira elmerült zavarában, hogy kezük két centire egymástól himbálódzott, hogy nem vette észre, hogy lelépett a morajló autók közé.

Chan abban a pillanatban a fiatalabb mancsai után nyúlt, és annál megfogva rántotta őt vissza. Akkor az egyszer áldta Jeongin figyelnetlenségét. Így legalább megfoghatta a kezét.

- Figyelj magadra - húzta közelebb magához Chan az iskolatáskás fiút - Nem lehetek mindig melletted. Vigyáznod kell magadra - mondta. Bár azt gondolta hogy bár mindig a kisebb mellett lehetne.

- R-rendben Channie - dadogott, ugyanis az idősebb kezdett közel kerülni hozzá. Chan még időben elkezdte húzni Jeongint az iskola felé. Még mindig kéz a kézben.

- Nézd! Ott van Beomgyu - mutatott az épület előtt kalimpáló fiúra.

- Rendben hyung - mondta Jeongin, majd amikor Chan elengedte a kezét, egy kis hiányt érzett. A biztonság hiányát. Chan mosolyogva nézte hogy a két barát, mint a filmekben kitárt karokkal egymás felé szaladt, majd elterültek a betonon. Nevetve másztak le egymásról, majd magukat leporolva indultak befelé. De viszont összeakadt Chan és Jeongin tekintete. Jeingin egész addig tartotta a szemkontaktust, amíg el nem fedte őket az iskola kapuja.

- Hát ez nagyon gáz volt - mondta Bekmgyunak.

- Mi?

- Majdnem elütött egy kocsi - motyogta.

- Inie! Mondtam már higy figyelj jobban magadra - oktatta ki - Nem bírnám ki ha bármi bajid esne - ölelte magához a fiatalabb vékony testét.

- Sajnálom hyung. Csak nagyin lekötött Chan hyung.

- Mi? Együtt jöttetek? Úristen mjndent hallani akarok! - változott egyből aggódó barátból fanboy-já.

- Egyszer csak rámköszönt az utcán. És együtt mentünk. A keze centikre volt csak az enyémtől. Ezen gondolkodtam el annyira. Aztán meg leléptem a zebrára. De Chan vissza rántott. É-és nagyon közel volt hozzám.

- Waaaaa ez nagyon cuki - kezdett el Beomgyu menet közben idiótán ugrándozni.

- Heé! Ez nem vicces! Nagyon zavarban voltam.

- Ebből látszik drága hogy kis picike soft bottom vagy - (író : vanília bottom _minali_ajaebi_) kezdett el nevetni, de Jeongin csak durcásan vállba ütögette őt.

- Bárki meghallhatja. Aztán szekálhatnak életem végéig - sóhajtott fel - Gyere menjünk. Első óra tesi - mondta és a tesi öltöző felé vették az irányt. Gyorsan átöltöztek, természetesen a mosdóba, mivel szégyenlősek voltak a többi fiú előtt. Már tesi cuccban becsüccsentek az öltöző padjaira, amit jellemző izadtság, lábszag és dezodor szag lengett körbe. A két fiú száját húzva ücsörgött. Beomgyu szokás szerint sumált, Jeongin meg nem figyelt. Bár valami Beomgyut is képes volt elhallgattatni. Aki Yeonjun volt.

Az említett és Soobin bejöttek az öltözőbe, és cuccaikat ledobálva elkezdtek öltözni. Beongyu nyálcsorgatva nézte ahogy szerelméről lekerül a póló, majd a nadrág. Beomgyu nyelt egyet, és piros arcát kezeibe temette, hogy elrejtse zavarát.

- Ne bámulj így. Még kiesik a szemed - köpte a szavakat Yeonjun, Soobin pedig szúrós pillantással jutalmazta őt.

- Gyerekek! - nyitott be a tanár - Gyertek! - mondta a két barát pedig szenvedő hangokat hallatva kivánszorogtak az öltözőből. Az osztály lányai szokás szerint rövidke kis nadrágba feszítettek, hogy kellessék magukat. Yeonjun és Soobin egyből elvegyült a tömegben, vagyis a lányok társaságában. Beomgyu ezt egy szemforgatással díjazta majd vissza fordult barátjához.

- Mindenki tudja hogy én szeretem! Akkor miért nem hagyják meg nekem - szomorodott el kicsit - Nem baj! Előbb utóbb csak észre vesz... - mondta. Pont ezen a folyosón haladt el Chan egy magnót cipelve angol órára. Végig mérte Jeongint, a csupasz lábait, ahigy elveszett abba a nagy pólóba amit kapott. Hisz még a legkisebb méretbe is kétszer belefért volna. Chan gyorsan elment, ugyanis nem akarta tovább bámulni a fiatalabbat. Az feltűnne másnak is. És nem mellesleg gondok js adódhatnak lábai látványától. Értitek...

❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊Where stories live. Discover now