5

1.3K 100 75
                                    

Jeongin kicsit unottan sétált az iskola felé. Lelombozta, hogy tegnap nem találkozott az idősebbel. Pedig megint le akarta rajzolni. Most ötlött fel a gondolat a fejében, hogy emlékezetből is le tudná rajzolni. Arra pedig ott lesz az angol óra. Úgy sincs tanár. Gondolta Jeongin.  A mai nap is jól felöltözött, egy bojhos kabátot, és egy bojtos sapit viselt. Csizmás lábát gyorsan szedte az utcákon, hogy minél hamarabb beérjen a meleg, fűtött iskolába. Szokás szerint az épület előtt társult hozzá Beomgyu.

- Szia! Na, milyen volt a tegnap? - kérdezte izgatottan.

- Semmi. Nem volt ott - felelte szomorúan a fiatalabb, majd kabátja ujját kezdte babrálni.

- Naaa. És hogy hogy? Beszéltél vele?

- Igen. Írtam neki. Állásinterjún volt, azt mondta.

- És mit fog dolgozni?

- A-azt nem tudom. Nem kérdeztem meg - nevette el magát Jeongin - De ma már kezd. Majd megkérdezem tőle, ha ma jön.

- Ne felejts el mesélni! - kérte, majd benyitott az osztály teremben ahol már nagy volt a nyüzsgés. Yeonjun furcsamód már bent volt. Az a jellemző rá, hogy nagyjából első óra felénél érkezik meg. De sose kap érte semmit. Az igazgató az unokabátyja. Szinte bármit meg tesz neki. Yeonjun bent terpeszkedett egy széken, mellette Soobin nézte őt nagy szemekkel. A lányok csak messziről sandítottak rájuk néha néha, mert nem mertek megközelíteni egy olyan ,,félistent" mint ő. Beomgyu csak a szemét forgatta ahogy meglátta a jelenetet, majd a fiatalabb karját megfogva ültek le a hátsó padba. Kezdődjék hát egy ugyanolyan unalmas iskolai nap.

Gyorsan elteltek az órák. Most az utolsó ebéd előtti óra jött, angol. Jeongin már elő készítette ceruzáit, hogy elkezdjen rajzolni. Elővett egy lapot is, majd elkezdte papírra önteni az idősebbről kialakult képet a fejében. Elkezdte lerajzolni feje formáját, haját, de még nem volt felismerhető az illető. Ezután rajzolta meg szemeit, amit Jeongin a képzeletében mindig csillogónak látott. Időközben becsöngettek, de ez nem zavarta a fiatalabbat. Ugyanúgy rajzolt tovább. Egyszercsak Beomgyu elkezdte őt bökdösni. Jeongin nem reagált, biztos csak Yeonjunról akar áradozni megint. Bár amikor másodjára is elkezdte bökdösni felkapta a fejét.

- Mi az már? - kérdezte kicsit ingerülten.

- Bejött a tanár - mondta Beomgyu.

- Tanár? - kérdezte a fiatalabb. Hisz nem volt tanár. Felnézett, és ugyanazt az arcot látta, mint maga előtt a lapon. Pulcsija ujjával megdörzsölte szemeit, hogy biztos jól lát e, majd végleg Chanre emelte tekintetét. Az idősebb lepakolt az asztalra egy könyvet, olyat, mint ami nekik volt - Beomgyu - bökte meg barátját, aki értetlenül ránézett. Jeongin a rajzára mutatott, majd a tanárra nézett. Beomgyu is a ezt tette, és meglepetten fordult vissza.

- Ő az? - suttogta - A kávézós srác? - kérdezte mire Jeongin kínosan bólintott - Basszus ő a tanárunk! Most hogy fogsz vele össze jönni? - kérdezte, a fiatalabb pedig lágyan tarkón legyintette.

- Khm egy kis figyelmet kérek. Köszönöm - kezdett bele Chan. Tekintete összeakadt Jeonginéval, de becsukta szemét és alig láthatóan megrázta fejét. Majd visszafordult az osztály felé - Bang Chan vagyok. Én fogok nektek angolt tanítani. Tegezzetek nyugodtan, nincs akkora kor különbség közöttünk. De ezt ne nagyon hangoztassátok, lehet a többi tanár nem nézné jó szemmel - nevetett fel. Jeonginnak pedig erre a hangra megolvadt a szíve.

- Chan, van barátnőd? - kérdezte az egyik lány szempilláját pillogtatva.

- Ez nem tartozik most ide. De amúgy nincs - nézett lopva Jeonginra, de Beomgyu elkapta a pillantását. Padtársa felé fordult, majd egy lapra írni kezdett.

Látod? Nincs barátnője!!

Jeongin csak mosolyogva megrázta a fejét, majd újra az órának szentelte figyelmét.

- Ezt az órát szánjuk a bemutatkozásra. Menjünk padsoronként. Kezd mondjuk te - mutatott az első padban ülő Yeonjunra, aki lassan felállt, majd beszédbe kezdett.

- Choi Yeonjun vagyok, 19 éves. Nagyjából ennyit kell rólam tudni - mutatkozott be majd hanyagul vissza huppant székére, amit Soobin végig kísért tekintetével, majd ő folytatta a sort. Mindenki sorban bemutatkozott, majd az ő párosukra került a sor. Beomgyu szokásos vehemenciával mutatta be magát, természetesen most is sokat beszélt. Leült, Chan ledig Jeonginra nézett. Ő következik.

- Umm. Yang Jeongin vagyok. Februárban leszek 18 éves - mondta miközben pulcsija alját bűrkészte - anyukámmal élek.

- Mert az apjának nem kellett - kiáltotta Yeonjun.

- Fogd be Yeonjun - kiabálta le Beomgyu. Kicsit zabos ma szerelmére legjobb barátja. Gondolta.

- Köszönöm Jeongin - mondta Chan majd leültette a fiatalabbat - Most én jövök. Mint tudjátok Chan vagyok. Ausztráliában éltem, ezért a születési nevem Chris. Ezért az angol az anyanyelvem. 21 éves vagyok, és kettő barátommal zenét írunk. Próbálunk befutni.

- Chan, lehetsz te a biasom? - kérdezte egy lány mire Chan is és szinte mindenki elröhögte magát.

- Láttam hogy Jeongin téged rajzol - mondta Yeonjun, mire mindenki elcsendesedett.

- Oh. Izé... - vakarta meg tarkóját - Jeonginnal találkoztunk egyszer egy kávézóban. Láttam hogy nagyon szépen rajzol, és mivel mégvsosem rajzoltak le megkértem hogy tegye meg - mondta majd Jeonginra nézett aki hálásan viszonozta ezt.

- Csak angolul és Koreaiul beszélsz? - kérdezte valaki.

- Nem. Beszélek még japánul, olaszul, franciául, magyarul, és görögül. Gondoltam rá, hogy aki akar jöhet különórára valamelyik nyelvből. Én igazából a magyarra gondoltam. Csak ilyen alap dolgokat tanítanék, mert elég nehéz nyelv. És kevesen beszélik.

- Jeongin muszáj menned - suttogta neki barátja.

- Meggondolom.

Ki is csöngettek. Chan Jeonginra nézett utoljára, majd távozott a teremből. A következő óra nem volt hosszú, a tanár hamarabb be is fejezte, hogy mehessenek ebédelni. Elbúcsúzott Beomgyutól, majd a kávézó felé vette az irányt, de egy kéz megállította.

- Jeongin? - fordította szembe magával Chan - megyek veled.

❊𝐻𝑜𝑛𝑒𝑦 - 𝐽𝑒𝑜𝑛𝑔𝑐ℎ𝑎𝑛❊Where stories live. Discover now