világít az alma logó a telefonod hátulján.
megbillented a sörös dobozod.
minden egyes kortynál hintázik egyet karakteres ádámcsutkád.
miért nem értünk semmit sem?
miért tilos enni abból a gyümölcsből, amit nemes egyszerűséggel elérnél?
azzal megtudhatnánk sokmindent,
például miért másabb a te lábad köze az enyémnél,
miért kék színű az ég és miért nem sárga,
meg hogy miért nem vagyunk szerelmesek még egymásba.
boldog tudatlanság - dünnyögöd magad elé,
megiszod a maradék söröd. hazafelé
indulunk, de én nem vagyok ennyire érdektelen,
számomra egyik kérdés sem lényegtelen!
leszakítom az almát. kígyóféle biztatásra sincs szükségem. beleharapok a mézédes termés húsába. sajogni kezd a porc a torkodban. te is kóstolóért esedezel.
hirtelen feleszmélek.
bűnösök voltunk, vagyunk és leszünk.
minden értelmezhető, de egyben megrendítő,
ez az ismeret még egyelőre felpezsdítő,
de nem sokáig marad az.
YOU ARE READING
szemeszter
Poetrypár versem az elmúlt időszakból még várható néhány rész, hiszen mostanában sok az inspiráció, sajnos vagy nem sajnos 01. 06 - #1 költészet 01. 08.- #1 verses kötet - #1 poems 01.14. - #1 versek
