mint macskaszemek a biciklikeréken,
közel vagyunk, de sosem találkozunk.
nincs is értelme tekerni a pedálokat,
hiszen lehetetlen helyekre szeretnél menni.
mondjuk ha vennél egy motort, akkor
nem kéne prizma a kerékre, lehetnék
utas mögötted. de te úgy ragaszkodsz
ahhoz a rozoga biciklihez. nemsokára szétesik alattad, te is fejre esel a kátyus aszfalton.
magzatpózban pityeregsz összetörve a sötétben,
de a kormányt még szorítod, eszedbe se jut, hogy elengedd.
beteg kandúrok pupillái világítanak meg.
YOU ARE READING
szemeszter
Poetrypár versem az elmúlt időszakból még várható néhány rész, hiszen mostanában sok az inspiráció, sajnos vagy nem sajnos 01. 06 - #1 költészet 01. 08.- #1 verses kötet - #1 poems 01.14. - #1 versek
