26.rész

213 13 1
                                    

Reggel fáradtan ébredtem és rájöttem, hogy tegnap este nem fürödtem, szóval gyorsan letusoltam, megreggeliztem és átmentem Natalie-hoz.

- Mit fogsz csinálni ebben a pár napban?-kérdezte, a szabadságomra gondolva.
-Nem igazán tudom. Nagyon kimerült vagyok mostanában,mindig bealszok, hamar elfáradok...
-Akkor semmiképp se erőltetsd meg magadat! Próbálj meg pihenni, amíg lehet-simogatta meg vállaimat,mire én csak aprót bólintottam.
-Azért is hívtalak át, mert mondani akartam neked valamit-kedzte.
-Na, mit? - kérdeztem kíváncsian.
-Mivel már nagykorú vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy kiköltözök Calum-hoz Ausztráliába-mondta lelkesen.
-Na hát, ez.. Ez szuper!-tettettem boldogságot. Nyilván örültem neki, hogy ő boldog, de azért 15 évnyi barátság után nehéz lesz majd elengedni őt.
- És képzeld, venni fogunk egy külön házat. Vagyis inkább Cal fogja megvenni, de én is próbálok majd valamihez hozzá tenni...-mesélt lelkesen.

-  Örülök, hogy minden ilyen jól alakul-öleltem át.
-Luke? Neki nincsenek ilyen felvetései?
-Nincsenek. Még  túlságosan gyerek, ahogyan én is. Ezért még szerintem ráérünk egy kicsit - mosolyodtam el halványan.
-Szóval, azért volt már róla szó.
-Igen volt, de mindketten úgy gondoljuk, hogy még jobb ha várunk.
-Hát.. Ti semmit sem kapkodtok el-nevetett fel mire én is így tettem. De igaza volt. Túlságosan is. De ezek vagyunk mi. Luke és én.

A nap folyamán elkísértem Natalie-t egy bútor boltba, mert Calum azt mondta, hogy a ház belsejét Nat-re bízza. Ez egy merész döntés, főleg ha barátnőmből indulok ki. Merész döntés Hood, mondhatom, nagyon merész.

-Nézd May! Egy plüss pingvin!
-Azta, mekkora-döbbentem le. Amúgy így visszagondolva nem is volt nagy.
-Valamiért Luke-ra emlékeztet-töprengett.
-Luke imádja a pingvineket és pont egy ugyan ilyet kapott Ashton-tól a szülinapjára még anno.
-Már mindent értek-mondta Nat.

-Ééés megint itt-sóhajtott Stella az irodába érve.
-Én, eskü örülök-mosolyogtam.
-Nem mondtam, hogy én nem, csak lettem volna még otthon pár napot...

-Fiatalok! Ma mentek és riportokat fogtok készíteni! - lépett be Anthony.
-Ez izgalmasnak hangzik - mondta halkan George.

-A lényeg az, hogy a kérdéseket, segítség gyanánt, előre összeíruk nektek.-mi csak bólogattunk, majd elvettük főnökünk kezéből a fehér borítékokat, amiben a kérdések voltak.

-Stella, te ma Chris Evans-szel fogsz találkozni kb. másfél óra múlva-mondta, mintha ez egy természetes dolog lenne. Mármint, hogy Chris Evans-szel találkozik az ember, ráadásul el is beszélget vele.

-May, te a One Direction-nel fogsz találkozni délután 3-kor, szóval fel tudsz kicsit készülni-mosolygott rám. De én csak lefagyva álltam előtte. Már találkoztam velük fél évvel ezelőtt és Harry-vel is elég jól elbeszélgettem egyszer. De ez akkor is más lesz. Kíván vagyok, hogy fel fognak-e ismerni. Láttam, hogy Stella irigykedve néz rám. Bár egy Chris lehet sem rossz ha valaki Bosszúállók függő.

-George, mivel sikeresen vezeted a Gasztro rovatot, ma esélyed van találkozni Gordon Ramsey-vel 2 óra múlva. - Láttam George arcán, hogy nagyon megörült és azonnal eszeveszett jegyzetelésbe kezdett, csak azt nem értettem, hogy miért, hiszen a kérdések már előttünk voltak.

-Ez.. Ez hihetetlen volt.. - ért vissza Stella.
-Hogy fogadta kérdédeid?-kérdeztem.
- Nagyon laza volt és jófej, még aláírást is adott. Sőt lőttem vele egy képet. Majd csekkold instán-kacsintott rám.
-Mindenképpen.
-George most ment be. Láttam-mondta Stell.

- Azt hiszem, nagyon jól osztottak be ma minket.
-Egyet értek-mondta Stella, már a gépet bújva. Mivel már el is kezte a cikk megírását.

-May! Gyere! - kiabálta Annie.
-Jövök már-álltam fel a székből.
-Legyél ügyes-kacsintott rám. Vettem egy nagy levegőt, majd bementem s fehér ajtón.

-Sziasztok! - köszöntem, mire ők teljesen egyszerre feleltek.
-May! Micsoda meglepetés, ölelt át Harry- Luke sosem említette, hogy itt dolgozol.
-Ami azt illeti,nem túl rég óta vagyok itt, de viszont fogy az időnt, tehát térjünk rá a kérdésekre...

Miután végeztem a fiúkkal, visszamentem a kis dolgozó asztalomhoz és szerkeszteni kezdtem. Valamikor este 6 felé kész is lettem, majd hulla fáradtan indultam haza.

-Sziasztok! - köszöntem anyának és apának,de mivel nem jött válasz, ezért gondoltam megvacsorázom egyedül. Biztosan még dolgoznak.

A szokásos esti programom után( kajálás, tusolás, telefonálás), találtam egy jó filmet, amit valahogy végig bírtam nézni. Szerintem ezért járna egy piros pont..

-Jó reggelt, Szerelmem? Hogy aludtál?
-Szia Luke! Képzeld el, nem tudom, hogy mennyi idő után, végre jól-mosolyogtam.
-Nah,ennek szívből örülök. Két hét múlva talaaa! - lelkendezett.
- Ahj, már alig győzöm kivárni, annyira hiányzol és annyira kíváncsi vagyok, hogy hogy adjátok magatokat elő..
-De hiszen már láttál minket.
-Jó, de az más volt...
-Miért?
-Egy, akkor kb 4 számot énekeltetek, kettő még nem voltunk együtt, tehát nem tudtam beleélni magamat a számokba. - soroltam.
-Most akkor kihúzhatod a bakancs listádról: VIP 5sos koncert, úgy hogy közben Luke Hemmings a barátom-röhögött.
-Nagyon vicces, Lucas, nagyon vicces..
-Ezer hála Mikey-nak, hogy megvette neked ezeket a jegyeket.
-Tuti te beszélted őt rá.
-Eskü semmi közöm hozzá- emelte fel kezeit védekezően.

Megint gyorsan elment az idő, ezért kapkodnom kellett reggel.

-Nos akkor kérem a kész cikkeket! - tapsolt Anthony.
-Köszönöm, köszömöm! A mai feladat egszerűbb lesz. Csak javítanotok kell, talán a tegnapi után rátok fér a pihenés-Anthony mindig keménynek mutatta magát, de én tudtam, hogy a szíve aranyból van.

A nap viszonylag gyorsan eltelt és én arra kaptam magamat, hogy havazni kezdett. November elején járunk, könyörgöm!

-Képzeld, esik a hó!
-Itt Amerikában nem-mondta Ashton.
-Na, örülj neki.
-Miért? Te nem szereted a havat?
-Igazából, nincs vele semmi bajom, de inkább a meleg időt választanám, mint ezt a sok havazást ami idén vár ránk.
-Meglepődsz, ha azt mondom, hogy életem során egszer láttam havat?
-Egy ausztrál szájából ez is soknak tűnik-nevettem fel.
-Igazad van-nevetett Ash is-viszont, ha nem gond akkor én lépek! Legyen szép estéd!
-Szia! - köszöntem el tőle, majd felmentem a közösségi oldalakra, válaszoltam pár aranyos üzenetre, ami annyira elhúzódott, hogy amikor az órára néztem, az közel éjfélt jelzett.

Úgyhogy még beállítottam az
ébresztőt és megpróbáltam minél gyorsabban elaludni,hogy másnap ne úgy nézzek ki mint a mosott szar. Ez általában nem történik meg, de most az egyszer, hátha sikerül.

Sziasztok! Remélem tetszik ez a rész. Nagyon gyorsan kész lett, amin meg is lepődtem.❤️
Ui:hamarosan új rész.

Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now