Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT]

25.rész

Másnap valamikor 9 óra körül kelhettem. Felálltam és az ablak felé indultam. Kinyitottam és megcsapott a hideg, őszi levegő. A fákról már-már elkezdtek lehullani a színes levelek.

Emlékszem régen mennyi sárga és piros falevelet préseltem le Natalie-vel.

Indultam le a lépcsőn és megéreztem egy nagyon ismerős illatot(amit egy számomra nem túl kellemes napon beleégett az orromba(?)).

- Boldog Szülinapot May! - ölelt át Ashton, majd amikor elváltunk láttam, hogy Michael, Calum, Natalie, Stella és George is ott álltak a szüleim mellett. De hol van Luke?

-Úristen! De, hogy kerültök ti ide? - kérdeztem, miután végigöleltem mindenkit.

Teljesen elfelejtettem, hogy ma van a szülinapom. Hogy mehetett el ilyen gyorsan az idő? Már is október vége van?

-18 lettél! Egyértelmű, hogy eljöttünk-mondta lazán Michael.
-Hol van Luke? - kérdeztem, de abban a pillanatban kinyílt az ajtó és belépett rajta.

Fekete Converse, fekete farmer, szürke pulcsi, fekete sapka, a tökéletesen beállított szőke haja, száj pirszing, a mosolya. Már nincs fogszabályzója. És a szemei... Láttam bennük a csillogást,azokban a tengerkék szemekben.

-Luke! - éreztem, hogy sírni kezdek.
-May-mondta halkan, majd elkezdünk sietni egymás felé, hosszan csókoloztunk, majd Ő szorosan magához ölelt, így a fejemet a mellkasára döntöttem. Már nagyon hiányzott az érintése. Szinte már el is felejtettem, hogy ennyire magas. Vagy lehetséges, hogy nőt? Á nem hinném..

-Annyira, de annyira hiányoztál-simított végig az arcomon,ezzel letörölve onnan a könnycseppeket.
-Te is nekem, nagyon-nagyon szeretlek-szipogtam.
-Viszont, végre 18 lettél, szóval nyomás a többiekhez! - mosolygott.

Üdv újra itt, Hemmings!

A buli végül nagyon jól sikerült. Anyuék este 10 körül elmentek, azzal az indokkal, hogy nem akarnak minket zavarni. Másképp fogalmaztam volna. Szerintem csak nem akarták látni, ahogy Michael belehányik a fürdőkádba, akit a szintén ittas Calum és Natalie próbál "ápolni" és még hasonlók.

Nagyon jókat táncoltam Stellával és Ashton-nal is. Stell-en láttam, hogy próbál közeledni Ash-hez, viszont fordítva ez nem így volt,amiért sajnáltam sötét bőrű barátnőmet.

Egyszer, mikor egy lassú szám szólt táncolás közben Luke a fülembe súgta:
-Tényleg nem kellett aggódnom ez miatt a George miatt.
-Jajj,ne cikizd szegényt! Már bepróbálkozott Stellánál is.
-Aki most nagyon nyomul Ashton-ra-nevtett.

Sajnos Ashton-nak nem tetszett ez a közeledés, amit kicsit csodáltam.

A buli vége felé, úgy döntöttem, hogy bemegyek a konyhába és kicsit összepakolok, hogy anya ne kapjon szívrohamot, ha hazáér.

Hirtelen megéreztem Luke kezeit a derekam körül.
-Emlékszel, hogy minden így kezdődött? - puszilta meg a nyakamat.
-Hogy felejthetném el.. Viszont akkor józan voltál-utaltam pia szagú lehelletére.
-Te meg se merj szólalni-mordult rám kedvesen(bár nem tudom hogy ez hogyan lehetséges). Igen, bennem is volt már valamennyi alkohol.
-Most is csak aludni szeretnél velem egy szobában? - kérdezte perverz mosollyal a száján.
-Miért, mi mást csinálnánk? - mondtam irónikusan. Mire felkapott és felvitt a szobámba. Hadd ne kelljen részleteznem, hogy mi történt ezek után!

Reggel,mintha teljesen új emberként ébredtem volna. Hát egy évvel idősebb lettem.. Fejemet Luke hideg mellkasáról emeltem fel, majd felvettem, valami otthoni ruhát, visszamásztam hozzá az ágyba és egy apró puszit hintettem a szájára, amibe belemosolygott.
-Gyere, menjünk reggelizni! - utasítottam.
-Ahj,nem lehet, hogy még alszunk egy kicsi! Gyere feküdj vissza mellém! - majd megrántotta a kezemet, ezzel a lendülettel, újra az ágyon feküdtem.

-Mondtam már, hogy mennyire gyönyörű vagy? - birizgálta a hajamat.
Nem válaszoltam, csak mosolyogtam, mint egy tejbetök.

-Jajj Ashton, hogy te ma is mennyire jól nézel ki! - hallottam meg anya hangját a földszintről.

Luke-kal csak összenéztünk és kitört belőlünk a nevetés. A végén, már nem is emlékeztünk rá, hogy min röhögünk. Viszont a nagy jókedvet az szakította félbe, hogy a hasam jelzett, hogy enni kéne. Felkeltem az ágyról, mire annyira megszédültem, hogy vissza is estem.
-Minden rendben? - kérdezte Luke aggódva.
-Persze, biztosan attól van, hogy hirtelen akartam elindulni-nyugtattam meg.
-Biztosan nincs semmi baj?
-Na most már tényleg menjünk enni!-váltottam témát. Nem kell aggódnia, máskor is megesett ez már velem.

- És meddig maradtok? - kérdeztem a fiúkat, miközben a műzlimet kevergettem a tejjel.
-Holnap mennünk kell tovább-mondta Calum.
-Oh, értem, de kicsit azért jó volt lazulni-nem találtam jobb szót.
-Mi az hogy? - röhögött fel Michael.
-Rólad nem is nyilatkozom-tette fel mindkét kezét Nat.
-Nem sokszor van alkalmam ennyit inni, az már más dolog, hogy hogyan hat rám-vörösödött el.
-Bárkivel megeshet, Mike-veregette háton Ashton.

-Akkor?Mikor látlak legközelebb? - kérdeztem Luke-tól másnap a reptéren.
-Karácsonykor, valahogy ideérünk. Ígérem-puszilt meg.
-Én várni foglak-öleltem meg.

Nem szerettem búcsúzkodni, ahogy ő sem, ezér ezt mindig próbáltuk gyorsan lezavarni, még mielőtt el nem kezd valamelyikünk sírni.

Miután a fiúk elmentek, akkor jöttem rá, hogy még meg sem néztem az ajándékaimat. Akkor lássuk szép sorjában.

Natalie-tól egy ajándékkártyát kaptam, ami a kedvenc ruhaboltomban váltható ki. Ezzel magának is szervezett egy programot a jövőre nézve.

Calum-tól egy csokor virágot kaptam, amin meg is lepődtem. Nat keze biztosan benne van a dologban.

George egy új számítógépes egeret és egy csomag üvegfóliát vett nekem. Ez azért is vicces, mert mindig neki panaszkodtam, hogy nem mindig reagál az egér az irodában és mindig ő látta, amikor ledobtam a telefonom a földre és mindig ő segített leszedni, és újra rakni a védőfóliát. Ezen akaratlanul is elmosolyodtam.

Michael 5sos jegyeket vett nekem egy november végi koncertre, amit már alig várok, hiszen még sosem láttam a fiúkat élőben zenélni. Kivéve persze a netes videókat, de az valljuk be, az mégsem ugyanaz.

Ashton egy nagyon jó illatú parfümöt vett nekem, látszik, hogy nagyon jó az ízlése és tudja, hogy mi illik az én ízlésemhez. Régebben nagyon sokszor nyafogtam neki,hogy nem találok egy normális illatot sem. Viszont most már a kezemben tarthatom, hála Ash-nek.

Stellától egy képkeretet kaptam, tele képekkel, amin főként olyan képek vannak, amiket munka közben csináltunk. Van például egy, ahol hárman pózolunk Annie-val. Az az egyik kedvenc fotóm.

A szüleimtől egy repülöjegyet kaptam, amit akkor használok fel, amikor csak akarok, viszont csak Sydney-be mehetek vele. Haha, nagyon vicces.. Nem tudom honnan szereztek ilyen speckó jegyet.. Belőlem kiindulva, csak meg kellett mondanom a nevem és már adták is..

Végül, de nem utolsó sorban, Luke - tól egy nyakláncot kaptam, amin egy nagy "L"  betű szerepel. Azt mondta, hogy ha hordom, akkor minden egyes pillanatban együtt vagyunk. Amikor ezt mondta, enyhe sírási roham kerülgetett. Jól van na, érzékeny típus vagyok..

Délután úgy döntöttem, hogy filmet nézek, de ez végül belelógott az estébe és az lett a vége, hogy bealudtam.

Sziasztok! Nagyon sokat gondolkoztam este, hogy megírjam-e ezt a részt és viszonylag gyorsan kész is lett. Kb még 10 részre számítsatok ezzel a sztorival kapcsolatban. Az új történettel kapcsolatban majd  időben értesíteni foglak titeket.❤️
Ui:ma este új rész