4. rész

571 36 4
                                    

Elérkezett a várva várt nap. Nem keltünk korán, mert fél óra alatt simán oda érünk metróval az O2-hoz.

Reggel mindketten lefürödtünk, reggeliztünk. A belvárosban ebédeltünk és a 1d hangulat kedvéért a Nando's-ba tértünk be. A mi kis ír manónk kedvenc helyére. Niall volt az egyetlen szőke fiú az életemben. Nyilván nem természetesen volt szőke.. De tuti nem tudnám elképzelni barna hajjal...

Az időjárás Londonhoz képest napos volt és meglehetősen meleg. Ebéd után leültünk egy padra és megnéztük, hogy megvan-e minden cuccunk. Főleg a jegyeink. Valamikor 5 óra felé értünk az O2-hoz. Bent egy hatalmas stand állt tele minden féle 1d-s cuccal. Volt ott minden; pólók, pulcsik, nyakláncok, karkötők, hajpántok, kitűzők, bögrék.. Minden amit el lehet képzelni. Természetesen mi sem mehettünk el a nélkül, hogy ne vegyünk valamit. Én egy  szürke, kapucnis pulcsit vettem, amin  a fekete felirat azt irta, hogy One Direction a klasszikus 1d betűtípussal. Natalie vett 3 karkötőt és egy ugyan ilyen pulóvert, mint én, csak feketét fehér felirattal.

Még rengeteg időnk volt, ezért úgy döntöttünk, hogy csinálunk pár képet az aréna előtt. Az idő még mindig fiatal volt, viszont egyre több rajongó jelent meg az O2 környékén. 8 óra lehetett, amikor úgy döntöttünk Nat-tel, hogy megkeressük a helyeinket. Elég gyorsan ment, hiszen az első sorban álltunk bal oldalt, a színpadnak annak a részénél, ahová a fiúk a koncert közepén szoktak átmenni. Amíg várakoztunk, egy lány jött oda hozzánk.
-Sziasztok Ellie vagyok! - mosolygott ránk kedvesen- a fan projekthez szükséges lapokat hoztam ide nektek-mondta majd a kezünkbe nyomott egy-egy keményebb fehér papírlapot amin az állt You saved us 🖤.
- Remélem, tetszeni fog a fiúknak- mondtam már remegő hangon Natalie-nak, amikor Ellie már elment.
- Ebben biztosak lehetünk- simította végig a karom. Annyit elég megjegyezni, hogy nekem ez lesz az első nagyobb koncertem. Natalie már több nagyobb előadó koncertjén járt. Többek között például tavaly nyáron meglátogatott egy Ed Sheeran koncertet is.  És most itt vagyunk 3 hosszú év után életünk értelneinek a koncertjén és szinte karnyújtásnyira leszünk egymástól. Kell ennél több?

Egyszer csak lekapcsoldódtak a
lámpák és  a tömeg felsikított. A mikrofonon egy hallás alapján meglehetősen fiatal hang azt mondta: - Nagy tapsot a 5 second of summer-nek! Majd a fények bevilágították az egész színpadot és megszólalt egy basszusgitár. A hangszert egy nagyon fura kinézetű fiú pengette. Piros, homlokhoz simuló egyenes haj, rengeteg karszalag és karkötő. Eléggé egyedi megjelenése volt az biztos.. Aztán megszólalt a dob is. A dobos fiú mondjuk azt, hogy helyes volt. Mert valóban az volt,ahogy egyre tovább néztem. Kicsit hosszabb, világos barna, göndör haja volt, amit egy fekete fejkendővel fogott hátra. A ruháját nem igazán láttam a dobok miatt. Volt még egy gitáros fiú, a dobos fiú másik oldalán. Kreol bőr, barna rövid haj.. Nem úgy nézett ki mint aki ausztrál, viszont így első ránézésre nagyon nyugodt embernek tűnt. Lehet, hogy csak az izgalom miatt,ki tudja. Majd meghallottam egy, valami elképesztően gyönyörű hangot. Nem akartam elhinni, hogy ez egy 17 éves fiú adja ki magából. A fejem a hang irányába fordult. Nem akartam elhinni amit akkor, ott láttam. Ott állt, ugyanabban a fekete farmerében, hosszú fazonú fekete pólóban,természetesen a száj pirszingje is ott virított alsó ajkának bal sarkában. Ezt követően belenéztem a szemeibe és megint megszűnt körülöttem létezni a világ. Nem láttam és hallottam semmit és senkit csak őt figyeltem egészen a dal végéig. Végül Natalie rántott vissza a való világba.
- Mondtam, hogy nem rosszak. Egészen tetszik a zenéjük. - kiabálta, a nagy hangzavarban.
- Igen, valóban nagyon jók... - azt hiszem Luke hangja bele égett a fülembe.

Sziasztok ! Nagyon sokan hiányoltátok az új részt. Hát tessék itt van és itt hagyom abba, hogy legyen min izgulnotok. ❤️

Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now