19.rész

243 16 1
                                    

Miért kellett az őseinknel anno olyan messze hajózniuk? Ausztráliára gondoltam, ha valaki nem lenne jó töriből, vagy tudom is én milyen tantárgyból.

Másnap hajnali órákra értem Sydney-be. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. De nem is sírtam. Végig sokkos állapotban voltam. Alig tudtam hozzászólni a taxi sofőrhöz. Mivel nem tudtam, hogy melyik korházba vitték be Luke-ot, ezért a közös házukba mentem.

Ahogy csöngettem, Michael ki is nyitotta az ajtót.
-Jajj Mike, mondd, hogy ez csak egy rossz álom-öleltem át, na itt eltörött a mécses.
- El kell, hogy szomorítsalak.. De ez a valóság-hallottam a hangján, hogy ő is sír.
-H-hol vannak a többiek?
-Már tegnap óta a váróban ülnek. Luke-ot meg kellett műteni.
-H-hogy mi?-ez már sok volt.
- Tudod, rengeteg szilánkot találtak benne, és rengeteg vért vesztett.
-Mi történt pontosan?
-Azt még mi sem tudjuk, vizsgálják a helyszínt és a körülményeket.
- Menjünk be! - kérleltem, újra átölelve Mike-ot.
-Máris indulunk-simogatott, nyugtatás képpen.

Kb. 15 perc múlva oda is értünk. Már a folyosó végéről megláttam Calum-ot és Ashton-t.
-May! - jött oda Cal.
-Én, én... - fakadtam ki.
-Shh, minden rendben lesz-mondta azon a nyugtató hangján.
-Mióta van bent? - kérdeztem Ashton-tól.
- Kb 4 órája..
-Édes jó Istenem-sírtam el magamat újra.

Láttam, hogy a büfénél volt egy kis TV, amiben a balesettel kapcsolatos hírek szóltak. Nem hallottam, de láttam, hogy a helyszínről tudósítanak. Egy kisiklott kamion és egy fának csapódott, ripityára törött autót mutatnak közelebbről. Ez már bőven elég volt ahhoz, hogy még jobban elkezdjek sírni.

Mikor felnéztem, egy fehér köpenyes férfi jött ki a műtőből, egyenes felénk tartott.
-Maguk Luke Hemmings hozzátartozói?-kérdezte tőlünk.
-Igen mi vagyunk - mondta Michael.
- A jó hírem az, hogy rendbe fog jönni, viszont hosszú felépülés ellőtt áll.
Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor meghallottam, hogy minden rendben van.

-Mikor lehet bemenni hozzá?-kérdeztem.
-Akár már most is.
Megindultam mielőtt az orvos még befejezte volna a mondatát. Halkan benyitottam a szobába és a látványtól megint sírni kezdtem.

Mindenhonnan csövek lógtak ki belőle, a jobb lába és a bal keze be volt gipszelve és nyakmerevítő is volt rajta. Infúzióra volt kötve. Arcán kisebb nagyobb sebek, karcok voltak, haja össze-vissza állt és sáros is volt.

Leültem mellé egy székre, és végigsimítottam sebes arcán. Hallottam, hogy a fiúk is bejöttek a szobába.
-Mikor fog felébredni? - kérdeztem szipogva.
- Szerintem hamarosan-válaszolt Ashton.

Amint kiejtette ezeket a szavakat, a gépek szerint Luke szívverése felgyorsult, majd lassak kinyitotta a szemeit. De most világosnak és hidegnek tűntek.

-Jó reggelt! Milyen nap van? Nem ma megy ki az Amnesia?
-Luke, baleseted volt-mondta neki Calum.
-Ugyan ez csak pár karcolás- érződött még rajta a sok altató hatása.
-Szia Luke! - köszöntem neki.
-May, hát te is ideértél.
-Igen - simogattam a kezét.
-Olyan gyönyörű vagy-mondta- mikor megyünk már haza?
- Attól tartok, te ma még nem jössz haza velünk-mondta Michael.
-Oh, akkor mi lesz az új számmal?
-Ugyanúgy kiadjuk, de te attól tartok innen fogod nyomon követni az eseményeket-mondta neki Mike.
-Oh, oké-majd újra bealudt.

Reggel 8 körül értünk haza, de én már vissza akartam menni barátomhoz.

-Szó sem lehet róla, nem aludtál több, mint 24 órája-mondta Ashton.
-De ahj.
-Semmi de nyomás aludni! - utasított.
-Nincs mit felvenem.
-Menj be Luke szobájába és keress valamit, csak menj már-sürgetett Ash.
-Megyek, megyek - mondtam.

Luke szobájába érve egyből a szekrénye felé mentem, majd kivettem belőle egy szürke pólót és egy alsónadrágot. Annyira fáradt voltam, hogy Luke ágyában aludtam el.

-May, jó reggelt! Hoztam neked pár ruhát-keltett fel Calum.
-Mi, de honnan tudtad a méretemet?
-Natalie.
- De kedves tőle, nagyon szépen köszönöm - mosolyogtam.
-Nincs mit.
-Akkor gyorsan fürdök és mehetünk is a kórházba.
-Ami azt illeti, Luke a nappaliban van, mert te az ő szobájában aludtál be.
-Ez igaz?
-Gyere le és nézd meg, ha nem hiszel nekem!

Rekord gyorsasággal fürödtem le, majd felvettem a Calum által beszerzett ruhákat. Látszott, hogy Nat közrejátszott. Leszaladtam a lépcsőn és megláttam a kék szempárt, ami megint a régi volt.

-Luke! - futottam oda, hozzá és óvatosan megöleltem.
-Szia, Szívem!
-Annyira aggódtam érted.
-Most már minden rendben van, csak fel kell épülnöm.
-Én itt maradok veled, ameddig fel nem épülsz.
- Az nagyszerű lenne, de ami azt illeti, amíg teljesen egészséges nem leszek, a szüleimnél leszek, hogy ne gátoljam a többieket a munkában. - mondta Luke.
- Én oda is elmegyek veled. Megérdemelsz ennyit-pusziltam meg.
- Nem tudom, hogy hányszor fogom még elmondtani, de mindennél jobban szeretlek!
-Én is téged-mondtam.

-May, most írt Natalie, hogy nem sokára ideér és hoz neked pár ruhát-mondta Cal ebéd után.
-Oh, remek, akkor addig összepakolom Luke cuccait.

Ashton felajánlotta, hogy elvisz minket a Hemmings házhoz, ami nagyjából 20 percre volt a fiúk lakhelyétől.

-Üdv itthon-mondta Luke, majd szép lassan elindult mankójával a kapuhoz.

-Hagyd, majd én csengetek-mondtam neki, mert láttam, hogy nagyon szenved vele.

-Oh, hál' Istennek jól van az én kicsi fiam, úgy aggódtunk apáddal- sietett ki egy nagyon aranyos nő a házból.
-Jó napot, May Fox vagyok, Luke barátnője-mutatkoztam be.
- Én Liz vagyok, ő pedig itt a férjem Andrew.
-Nagyon örülök-fogtam velük kezet.
-Ha lehet, akkor tegeződjünk-kérte kedvesen Liz, mire én csak bólintottam.

Épp mentem be a házba, amikor egy hatalmas kutya ugrott rám.
- Petunia, hagyd az új vendégünket! - kiabálta egy fiú.

Sziasztok! Kicsit később jött a rész, mint ahogy azt elterveztem. De a lényeg, hogy kész. Remélem tetszik nektek. Tényleg szóljatok, ha van benne hiba, mert ilyenkor éjjel előforul, hogy rosszul gépelek. ❤️
Ui: hamarosan új rész

Serendipity(Luke Hemmings) [BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now