Elátkozva [BEFEJEZETT]

Huszonötödik - utolsó fejezet

Nem értettem semmit, de egyszerűen képtelen voltam arra, hogy bármit is szóljak. Kale szó nélkül hátrált el tőlem, Lauren pedig ördögi vigyorral az arcán fordult felé. Nem tudtam felfogni, hogy mégis mi történik körülöttem. 

Hirtelen felerősödött a szél. A fák levelei hangosan susogtak, és a szél elfújta a lehullott faleveleket és hatalmas porfelhőt kavart körülöttünk. 

Hevesen dobogó szívvel figyeltem ahogy Lauren Kale felé nyújtja a kezét. Meg kellett volna állítanom, vagy legalább mondhattam volna valamit, de nem tudtam megmozdulni. Tudtam, hogy valami rossz fog történni. Valami olyan, amit sose fogok elfelejteni, és ez tönkre fogja tenni az egész életemet. 

Egyenesen Kale-re néztem, aki egy pillanatra felém fordította a fejét. Megbánást láttam a tekintetében. Szorosan lehunytam a szemeimet és azt kívántam, hogy ez bárcsak egy álom lenne. Bárcsak sose történne meg ez az egész.

Egy hangos kiáltást hallottam, de nem tudtam kinyitni a szememet, vagy nem akartam. A könnyeim végigfolytak az arcomon, én pedig hátráltam egy lépést. A kezeimmel kitapogattam egy sziklát, majd a szemeimet kinyitva a földre meredtem és a hátamat a sziklának döntve lecsúsztam a földre. Fájdalmas ordítások hallatszottak a szél hangos süvítésen át. Nem akartam elhinni, hogy bántja őt.

Ez volt az az idióta terv és nekem végig kell ezt tűrnöm. Ki kell bírnom azt, hogy Lauren kegyetlenül kínozza őt. Alig bírtam levegőt venni. Próbáltam kizárni a fejemből a hangokat, de nem tudtam. Egyre inkább csak felerősödtek.

Addig fogja ezt csinálni, amíg meg nem öli. Nem akartam elhinni, hogy ezt tette értem. Feláldozta önmagát azért, hogy engem megmentsen. Őrültség.

Azt akartam, hogy én legyek a helyében. Tenni akartam valamit, de ez mind kevés volt, mert nem tudtam cselekedni. Még ha meg is tudtam volna mozdulni, akkor se értem volna el semmit. Az élet könyörtelen. 

Bántás, kínzás, halál. Ez a három szó jellemző csak az életemre. A könyörtelen szó már kevés arra, ami velem történik. 

Visszaakarom tekerni az időt arra a pontra, amikor Kale-el először találkoztunk. Nem kellett volna vele szóba álljak. Nem kellett volna hagyjam azt, hogy többször is segítsen rajtam, akárcsak most. Kétségtelenül az egész az én hibám.