Elátkozva [BEFEJEZETT]

Hatodik

– Ezt meg hogy érted? – kérdezte összevont szemöldökkel.

– Úgy ahogy mondtam – vigyorogtam rá, majd sarkon fordultam, és már mentem volna be a kapun amikor Kale elkapta a karomat és maga felé fordított.

– Nem minden szörny csinál szörnyű dolgokat – suttogta a fülembe, majd elsétált.

Idegesen rohantam fel a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. A naplót a kezembe vettem, majd tovább lapoztam. A lap tetején egy szokatlan mondat díszelgett. Titkok.

Te szereted a titkokat? Mert én igen, és tudok is párat az itt lévő emberekről. Még rólad is. Tudtad, hogy a városalapító megölte a testvérét? És hogy a fizika tanár már több száz éves? Na meg azt, hogy a városban több a szellem és démon, mint ahogy gondolnád? Akár most egy ott is lehet a szobádban. vagy csak a közeledben. De az is meglehet, hogy pár perccel ezelőtt egy szörnnyel csókolóztál. Jobb ha odafigyelsz. Ne felejtsd el a próbákat édesem, és ha megkérhetlek rá, akkor ne halj meg. 

Rémülten becsuktam a naplót, majd beraktam a fiókomba. Mikor az ablakom felé fordultam egy fekete árny ment el előtte. Ezzel egy időben pedig megszólalt a telefonom, amin felcsendült a Hollywood Undead-től a Dead bite.

Goodnight, sleep tight. Don't let the dead bite.

***

Reggel egy holló károgására keltem. idegesen meredtem az ablakom párkányán ülő fekete madárra, ami nem volt képes befogni a csőrét. 

Álmosan kikászálódtam az ágyamból, majd elvégeztem a reggeli dolgaimat, aztán elindultam a suliba.

A folyosón diákok sétáltak, úgy mintha élőhalottak lennének. A fejemet csóválva kikerültem az egyik osztálytársamat, majd nekiütköztem egy mellkasnak.

– Vigyázzon hova lép Miss Hashagen – mondta a fizika tanárunk, majd gyors léptekkel kikerült engem.

Vettem egy mély levegőt, remélve hogy ettől lenyugodok, de nem jött össze. Egyre furábban érzem magam.

Félve beléptem az osztályba, majd nem figyelve arra, hogy Kale már az asztalunknál ül, szó nélkül levágódtam a mellette lévő székre, majd kipakoltam az első órára. 

Éreztem magamon a fürkésző tekintetét, de nem érdekelt. A telefonomat épp kapcsoltam volna ki amikor elkezdett a kezemben rezegni, és ugyanaz a szám kezdett el szólni, ami a tegnap este is. csak most Kale mobiljáról is. 

– Ez most valami jel, vagy mi? – kérdeztem idegesen, majd kikapcsoltam a telefonomat. Kale is így tett.

– Lehet – suttogta, majd felém fordult. – Mi a következő feladat?

– Nem tudom – csóváltam a fejem. – De ha az, hogy feküdjek le azzal az emberrel, akiről nem tudom az igazat, akkor megásom a síromat – mondtam gúnyosan.

Kale a szemét forgatva kivette a kezemben tartott naplót, majd belelapozott. Pár másodpercig elidőzött a Titkok feliratú lapon, de aztán tovább is ment. Csendben elolvasta a lapra írt sorokat, majd elnevette magát és a kezembe adta.

Szeretsz szórakozni? Mert ha nem, akkor itt az ideje megszeretned. Menj el a Spooky Village-i bárba, hidd el, ott megy az élet. Találd meg azt a szellemet, vagy éppen démont aki a legjobban illik hozzád.

– Ez egyre érdekesebb –dünnyögtem, majd elraktam a naplót és inkább egész nap hallgattam