A harmadik terem (2. rész)

24

Pár napon belül lezárták Antonio házának kutatását. David elmondása szerint karrierje során nem volt még olyan ház, amit ennyi ideig kutattak.
-A nagyság is közrejátszik, de szörnyen sok ügy van - magyarázta az irodájába.
-Igen, csak épp ez a legbonyolultabb most.
David bólintott, majd elővett egy zacskót.
-Tudod mi ezzel a baj? - mutatott a zacskóra.
Jobban megfigyeltem.
-Ez az amit találtak a házkutatáson, nem?
-De. És ennyi az egész.
Kikaptam a kezéből, hogy jobban megnézzem. Minden, ami benne volt egy szemüveg lencse meg a fegyver volt benne.
-Miből gondolod, hogy a lencse bizonyíték?
-Onnan, hogy elég egyedi formája van. Antonionál nem találtunk ilyen szemüveget. Ezenfelül pedig a lencse tetején is volt vér, ami azt jelenti, hogy valószínűleg dulakodtak, kiesett a lencse, és utána lőtte le. Az áldozat testén volt egy-két erre utaló folt.
A lencse valóban egyedi volt. Teljesen téglalap alakú, amelyet manapság egyre kevesebbet látni.
-Ez csak egy tipp lesz, de a nőknél kevésbé elterjedt az ilyen stílusú szemüveg.
-Igen, de ez egyenlőre nem segít. Viszont, van két jó hírem is.
-Ne kímélj - mondtam izgatottan.
-Az egyik az, hogy ma hazaviheted a kutyát.
-Ezaz! Mi is a neve?
-Priscilla, ha jól emlékszem.
-Jaj de jó! - vigyorogtam. -És mi a másik?
-Visszaállhatsz a modellszakmába - mondta gúnyosan, mire egyből leolvadt a mosoly az arcomról.

Nem elég, hogy a modellkedésbe visszakellett állnom, ami egy hét múlva egy fogadást jelent az új Antonio jelölttel, de képes volt visszaküldeni csütörtökön az egyetemre. Hogy miért kellett visszajöjjek, azt nem tudom, de valószínűleg az állt a háttérbe, hogy a jövőben sokat fogok kihagyni.
A kiskutyám, Priscilla még nem puhult meg. Mikor elmentem érte, David is jött velem, és ahogy felvettem a kutyust, egyből morogni kezdett. Szépen visszatettem, és Davidra néztem.
-Hogy visszük haza?
Sóhajtott, felkapta a kutyát, aki minden erejével szabadulni próbált. Ez lehetetlennek látszott David erős karjai közül, így elsiettünk vele az autóhoz, és betettük a ketrencbe.
Otthon mindenkire ugatott, kivéve akkor, amikor evett. Legalább szobatiszta.

Az egyetem szörnyen unalmas volt. Mr. Wesley továbbra is tart órákat, és egyenlőre még nem derült ki nyilvánosan, hogy mi a helyzet. Ebben a két napban nem volt vele órám, aminek örültem és egyben nehezteltem, hisz minden mozgását lett volna lehetőségem megfigyelni.
Két előadás között volt fél órám, úgyhogy semmi értelme nem volt visszamennem a koliba. Úgy döntöttem, hogy sétálgatok az egyetemen addig, mert hiába ott voltam lassan egy éve, igazából sose figyeltem meg.
Nézegettem a kirakatokat, meg a tablókat a korábbi évfolyamokról, és olyan érdeklődéssel néztem, mintha bárkit is ismertem volna. Az egyik tablón különösképpen megakadt a szemem, hisz felfedeztem rajta Mr. Wesleyt. Ezen a tablón nem tanító, hanem végzős hallgató szerepet töltött be, és pár másodperc szemlélés után feltűnt valami, amin egyből elkomolyodtam.
Olyan szemüveg volt rajta, mint amilyen lencsét találtunk a helyszínen.
Így már egyszerű lett volna a megoldás, de mégsem volt az. Ez egy több, mint húsz éves kép? Hogy került volna oda egy húsz éves szemüveglencse? Mr. Wesley, mióta csak ismerem nem ilyet hord. Kehet, hogy csak véletlen egybeesés az egész?
Tudtam, hogy az egyetlen ember, aki segíthet a válaszadásban, az David. Lefotóztam a képet, és már szaladtam is ki az épületből. Nem törődtem vele, hogy még van egy előadásom, és azzal se, hogy holnapra visszakell jöjjek. Beszálltam az autóba, és indultam is hazafele.

Természetesen haza se mentem, hanem egyből az irodába vettem az irányt.
Nem volt bent David, de aazt mondták , hogy pár perc múlva meg kell jöjjön.
Addig felmentem az irodájába, kinyomtattam a képet, megkerestem a lencsét, és elkezdtem összehasonlítani. Pont, mikor legjobban koncentráltam, belépett David.
-Mondták, hogy itt vagy, de azt hittem,  hogy viccelnek. Mégis mi lehet ilyen sürgős?
-Nézd meg! - mondtam, mutatva a lapra.
Odajött, és ahogy meglátta a képet, tágra nyiltak a szemei.
-Ezt hol találtad?
-Az egyetemen. Tablókép. Szerinted van valami jelentősége?
Elgondolkozott, majd nemlegesen megrázta  a fejét.
-Ennek semmi értelme, mégis, talán ez a kulcs mindenhez. Az elmúlt öt évben, egészen a mai napig biztos nem hordott ilyen szemüveget. Annak meg nem látom értelmét, hogy elővegye a régit. Viszont ez a megoldás logikus lenne.
-Gondolod, hogy megölte a saját testvérét?
-Nemsokára kiderült. Küldetek érte egy csapatot, és akár mi is legyen a magyarázata, el nem engedem innen, amíg nincs meg a gyilkos.

Kicsivel több, mint fél óra múlva már csörgött is a telefon.
-Úgy hiszem, elkéstünk - mondta az egyik rendőr, akit elküldtünk. Egyből egymásra néztünk Daviddel, aki feszülten visszakérdezett, hogy ezt, hogy érti.
-Nyoma veszett. Nincs az egész városban.
-Ő az - mondtuk egyszerre Daviddel, aki ezután megkérte a csapatot, hogy adjanak ki körözést ellene. Ahogy letette a telefont, továbbra is egymásra néztünk.
-Ennek nincs értelme. Honnan tudta, hogy még ma elmennek érte?
-Fogalmam sincs, lehet meglátott, mikor lefotóztad. Mindenesetre, még nem biztos, hogy ő a gyilkos.
-Pedig minden arra utal - néztem rá értetlenül.
-Ez nem ilyen könnyű - mosolyodott el fáradtan - Inditék nincs, bizonyíték kevés, és legfőbbképp az emberünk is eltűnt.
-Ne legyél ennyire pesszimista!
-Realista - javított ki, én meg csak a szemem forgattam.
-Ugye nem is voltam olyan idegesítő? - jött hirtelen a kérdés.
Pár pillanatig mosolyogva nézett, ami ijesztő és egyben a legmennyeibb érzés volt.
-Nem, annyira nem.