A harmadik terem (2. rész)

10

Belépve az épületbe, David megnyitott a telefonján egy térképet. Felsorolta a szobákat, amiből összesen kilenc volt, három fürdőszoba és két konyha. Belülről is abszolút egy kastélyhoz hasonlított.
-Elsősorban azt a helyiséget fogjuk átnézni, ahol történt a gyilkosság - jelentette ki, majd átnyújtott egy pár gumikesztyüt.
Közben elindultunk. Legalább öt perc kellet, míg odaértünk. Az ajtó kulcsra volt zárva, és a kulcsot David húzta elő a zsebéből.
-Készen állsz? - nézett rám, kilincsen a kezével.
-Persze - mondtam, szinte izgatottan, majd kitárta előttem az ajtót.
Ugye, az ember élete során, ha szereti, ha nem, összetalálkozik a filmekben, sorozatokban egy gyilkosság helyszínével. Igen, hasonló volt azokhoz. De mégsem. Az egész házban a levendula illat uralkodott, de az ajtó kitárásához egyből társult egy szörnyű, halottas szag.
-Hölgyeké az elsőbbség - szólt David, mire egy nagy levegőt véve (nagy hiba), bementem.
A szobának egy nagyobb, hálószoba mérete volt, ám nem volt benne egyetlen ágy sem. Azonban volt benne próbaba, varrógép, anyagok, íróasztal tele füzetekkel, könyvespolc tele konyvekkel. A falfesték fehér volt, tehát jól látszott, hogy az ajtótól jobboldali falon, egy közepes vérfolt volt. A padló pedig... nos, egy világos szürke, bolyhos szönyeg volt rajta, amin nem nagyon volt olyan rész, amit ne takart volna az alvadt vér.
Kissé lesokkaltam, és az zökkentett ki, hogy valami bögdösi a lábamat. Lenézve, láttam, hogy David guggol előttem, két zacskóval a kezébe.
-Emeld fel a lábad!
Meglepetten felemeltem, mire ő ráhúzta a zacskókat.
-Így. Mehetsz. De tudod, csak óvatosan.
Lassan megindultam, a holttest formája felé, ami valami fonálfélségből volt kirakva.
-Érdekes pozíció - jegyeztem meg.
-Igen, be volt állítva - mondta a hátamtól David - A kezébe volt a pisztoly, mintha csak öngyilkos lett volna.
-Vagy egy nagyon amatőrrel van dolgunk - kezdtem bele, miközben leguggoltam a formához - vagy inkább csak el akarja hitettni. De szerintem az utóbbi.
-Valószínű. Nézd meg a fegyvert.
A testtől, alig pár centire volt. Óvatosan a kezembe vettem.
-Értel a fegyverekhez? - ereszkedett le mellém David.
-Nem, nem nagyon tanultunk róluk. Viszont, látod ezeket az ütődéseket? A festék is megsérült.
-Igen, nem valami kemény fegyver.
-Nem először használta - tettem közbe bele egy zacskóba, majd átnyújtottam Davidnek.
-Mikor gyilkolhatták meg? -álltam fel.
-Ezelőtt nagyjából két és fél órával értesítettek minket. Mint látod, nem kétpercig vérzett, és rendesen meg is alvadt a vér. A testen már megjelentek hullafoltok, és nagyon kezdeti hullamerevséget észeltünk, az arcizmokban kezdődött. Mire következtetsz?
-Arra, hogy nagyjából 4 és 8 óra között lehetett már halott. Tehát valamikor hajnalban ölték meg.
Elismerően bólintott, ami iszonyat jól esett.
A fal felé fordultam, ahol a vérfolt volt.
-Itt állt a gyilkos. Vele szemben az áldozat. Közvetlen a falnál. És közel hozzá a gyilkos. Apropó - fordultam David felé. - Ki jelentette be?
-A szeretője. Húszas éveiben járó férfi.
-Értem. Hát, akkor szerintem keresgéljünk a padlón.
-Kereshetünk, de nem hiszem, hogy sok használható dolgot találhatunk. Most vannak a kihallgatások, és a takarítónő alig pár órával a gyilkosság előtt takarított. Ezenkívül, mint látod, mindent ellepett a vér - mutatott körbe.
-Így nem sokara megyünk.
David halványan elmosolyodott.
-Ó, nem is erre kell támaszkodni. De a fegyver, hidd el, nagyon jól jön. A többi meg ki tudja? Olivia, mindig becsüld meg a kis nyomokat is.

Nemsokára le is léptünk.
-Most hazaviszlek, holnap pedig megosztom veled a kihallgatások jegyzőkönyvét.
Nemtetszően ránéztem, és szavak nélkül kitalált, mi a bajom.
-Ne félj, nem oldom meg nélküled az ügyet. De tényleg pihenj, mert holnap estig nem engedlek haza. - forgatta a szemét.
-És ígérd meg, hogy minden sejtésedet megosztod velem.
Erre picit elhúzta a száját, de végül bólintott.
-Mire válalkoztam... - motyogta magában, és meg mosolyogva figyelmen kívül hagytam.