Mert a szerelem egy drog, és ha eljön az idő Immunissá válunk. (Peti x Barni)

18- 3. Nap: Nélküled!❤️

Peti gyorsan szedte a lábait a csendes panelban. Amikor a hetes ajtó elé ért muszáj volt megállnia pár percre. Meg kellett gondolnia azt, hogy most akkor mit kéne mondania. A macit szorongatta a kezében, amikor eszébe jutott az a borzasztó rémálom. A mai napon már sokadjára összerándult a gyomra, és teljesen beparázott azon, hogy lehet, hogy látta a valóságot.

Kopogott az ajtón, amire nem jött válasz. Lenyomta a kilincset, és lassan benézett a házba. A folyosó üres volt, egy árva lélek sem volt. Ott találta magát, mint az álmában, viszont nem minden volt ugyan olyan; se kupi, se alkoholszag, se bűz. Kifejezetten nyugodt környezet volt a kicsi házban. Lerúgta a cipőjét, és lassú, kicsi léptekkel ment beljebb a lakásban. Ahogy kinézett a konyhába nagyon sok gyógyszeres dobozt talált, meg használt teafilterteket. Amikor elment a másik irányba már megint... Már megint az álomban érezte magát. Azok a rohadt álmok! Peti egy kicsit egyhelyben lépkedett az idegességtől, hiszen az álmában a halott barátját lelte az ajtó mögött. Ki tudja, hogy most mi vár rá odabent? Lassan lenyomta a kilincset, és megint lehúnyta a szemét. Muszáj volt, azt a pillanatot amikor meglátta a fiút az álmában lógni a plafonról befészkelte magát az agyába, és nem tudta kiverni onnan. Végleg muszáj volt lenyomni a kilincset, de nem az várta, amit sejtett...

Barni egy csomó gyógyszerrel és teával az éjjeliszekrényén, meg egy hideg-vizes zsepivel a homlokán aludt a nagy franciaágyban. Petinek egy nagyon nagyon kemény és nagy kő esett le a szívéről, hiszen látta a barátját élni úgy, hogy nincsen semmi baja látszólag. Maga mögött becsukta az ajtót, és lassan elkezdett közeledni az ágyban fekvő fiú felé. Sírva esett le mellé a boldogságtól. Az, hogy még épségben van a kissebnek akkora boldogságot és adrenalint adott, hogy sírni kezdett örömében. Sose örült még ennyire vakakinek. Egy kis ideig csak nézte azt, ahogy a nagyobb kinézetre nyugodtan szuszog az ágyában. Nem tudta, hogy fel kéne-e kelteni, mert beteg volt a sok gyógyszer alapján.

Barni szeme alatt nagy karikák voltak, fáradtnak tűnt. Még pizsamában volt, be is volt takarózva. Peti lassan végighúzta a kezét az arcán felébresztés képpen, de úgy mint régen, most sem akart felkelni. Barniról tudta Peti, hogy nem a legjobb a felkelésben, főleg betegen. Barninak egy kisebb grimasz jelent meg az arcán, de a szemét semmi áron sem akarta kinyitni. Félig álomban volt, le sem esett neki, hogy senki sem volt nála és valaki mégis simogatta az arcát. Peti továbbra sem szólt semmit, csak ült mellette a földön, és nézte őt. Amikor nagyjából elég bátorságot vett megszólalt:

-Barni...
Az említett fiúnak azonnal kinyíltak a szemei. Neki is nagyon hiányzott a kisebb már napok óta.

Peti nem számított arra, hogy Barni szó nélkül magához rántja majd  és sírni kezd örömében. Az elmúlt három este azon álmodozott, hogy Peti egyszer csak megjelenik, és hoppá! Ki van itt? Hát élete szerelme. Csöndesen ölelgette, miközben mind a kettőjük szeméből sűrű könnyzápor esett. Peti Barni nyakához fúrta magát. Érezte a melegséget ami azt jelenti, hogy lázas. Lassan eltolta magát a nagyobbtól, majd a szemébe nézett.

-lázas vagy...
Szinte a nagyonb ajkára súgta.

-Tudom, Peti...

A kisebb fel akart kelni adni a nagyobbnak gyógyszert, de ő nem akarta elengedni.

-kérlek nem menj el...nem akarok egyedül maradni megint...

-nem megyek el, Barni... eszem ágában sincs téged itthagyni. Gyere vegyél be gyógyszert.

Barni nehézkesen felült az ágyon, majd megfogta a cicás bögréjét meg a gyógyszert, amit a kisebb adott neki.

-vedd be, oké?

-aha..

Barni bevette a gyógyszert, majd a kisebbre nézett. Nagyon örült annak, hogy eljött hozzá. Kitárta a karjait neki, és Peti egyből a kezei közé esett. Annyit helyezkedtek, hogy a végen elfeküdtek az ágyon. Mint pár héttel ezelőtt, újra összebújva pihentek meg egymás melegségében.

Barni arra kelt fel, hogy Peti a nyakához fúrva aludt félig rajta. A kisebb derekára vezette a kezét, amire szinte azonnal felébredt a kisebb. Amint észrevette Barnit mosolygott, majd még közelebb bújt hozzá. Barni átfogta a derekánák fogva, és a hajába hajtotta a fejét. Már rég nem érezte a kisebb illatát, ami nagyon hiányzott neki.

Petinek hírtelen kinyíltak a szemei. Na mit felejtett el? Szólni az olasznak, hogy elmehet. Azonnal felkelt, amin Barni meg is lepődött. Peti a telefonját a kezébe vette, majd írt az olasznak. Hála az égnek csak másfél óra telt el azóta, amióta a nagyobbnál volt. Giorgio leláttamozta, és egy like jelet küldött csak rá. Peti ledobta a telefonját, majd a fiúra nézett. Barni kérdő tekintettel nézte a kisebbet.

-csak szóltam a sofőrömnek, hogy elmehet.

-ki volt a sofőr?

-a Giorgio.

-sejtettem...
Mondta Barni kuncogva.

-ja...hoztam neked valamit...

Peti kisétált a nappaliba, és behozta a macit. Leült mellé az ágyra miközben mélyen a szemébe nézett, majd a kezébe nyomta a plüssmacit. Barni csak mosolygott, majd visszavezette Petire a tekintetét.

-nagyon sajnálok mindent, Barni. Tudom, hogy rosszul döntöttem, és veled kellett volna maradnom. Tudod én voltam a hibás, és valamiért téged hibáztattalak... lehet, hogy ha az mondom, hogy nem érdekel milyen hatással vagyok rád nem lenne most ez az egész. Meg persze az, hogy hülye voltam és nem akartalak, mert féltem saját magamtól...megértem, ha ezek után nem akarsz komolyabb kapcsolatot, de tudd, hogy nagyon szeretlek, és nem tudok nélküled élni. Remélem tudod, hogy ez nem a te hibád, és nem te tehetsz róla...

Mind a kettőjük arcán könnyek folytak. Barni nem mondott semmit sem. Kívül kicsit mérges volt, de legbelül mindennél jobban szerette a kisebbet. Lerakta maga mellé az ajándékát, megfogta a kisebb arcát, majd egy nagyon mély csókot nyomott az ajkaira. Peti lassan közelebb húzódott a nagyobbhoz. Még mindig érezte azt a meleget a nyakán amit másfél órával ezelőtt. Amikor abbahagyták a csókot Barni válaszolt a kisebbnek;

-nincsen semmi baj, de csak akkor bocsájtok meg teljesen, ha az enyém leszel estére.
Jelentette ki a nagyobb egy széles vigyorral az arcán.

-hát ha bírni fogod így betegen, akkor legyen.

-ja meg presze akkor ha ez többet nem fog előfordulni.

-megigérem, hogy soha sem fog többet előfordulni.

Barni megint megölelte a kisebbet, és a nap hátralévő részét azzal töltötték, hogy pihentek. Illetve nem. Barnit az egyik pillanatról a másikra elkapta a hányinger, ezért a délután második felét a fürdőben a wc mellett töltötték összebújva.

Az este már valahogy jobban telt, a két fiú palacsintát gyártott a konyhában. Barni jobban lett, már nem nagyon érezte magát beteg ek. Persze palacsintát is tudott enni hányás után. Aztán úgy, ahogy megegyeztek Peti sok idő után megadta magát Barninak, és hagyta, hog azt tegyen a testével amit csak akar.

Eközben Gio a panel elől nem haza ment, hanem egyenesen Zsomához. Köztük is égett a szerelem rendesen, amit elég gyakran ki is mutattak. Ők sem bírtak magukkal úgy, mint Peti és Barni. Nekik is hosszú estéjül volt.

Eközben Panna és Attila egy étteremben ünnepelték a három hónapos fordulójukat hangos nevetések és flörtölések közben.

Bálint szokásosan mint minden este Agatával vacsiztak, aztán valami romantikus filmet néztek, vagy beszélgettek.

———

Úristen nagyon a sztori végén vagyunk😭😭 1-2 rész és sajnos vége ennek a történetnek is. Remélem a következő sztori is ilyen sikeres lesz, mint ez. Egyébként a kövi az egy Gio x Bálint Ff. Lesz. Remélem tetszik mindenkinek az ötlet. Meg azt szeretném még mondani, hogy sajnos nincsen mindig időm írni, szóval ritkábbak lesznek majd a részek. Szólj ha látsz hibát, kösz!
Puszi💛: Laura