Mert a szerelem egy drog, és ha eljön az idő Immunissá válunk. (Peti x Barni)

13-És aki tönkretett MINDENT.

Másnap reggel Peti egy ismeretlen helyen kelt fel. Pontosabban ez az ismeretlen hely az egyik crew-es lány szobája volt. Peti ráeszmélt, hogy tegnap csókolgatni kezdte őt a lány, de ezek után már semmire sem emlékszik. Amikor oldalra nézett látta a lányt, aki mosolyogva nézett rá.

-jó reggelt, életem.

-mivan?

-hát mi?

Petinek könnyek kezdtek folyni a szeméből. A bűntudat facsargatni kezdte a lelkét, és a gyomrát is. A lány jól tudta, hogy barátja van. Ennek ellenére mégis lesmárolta őt a lány. Nyilván Peti is elég hibás volt ebben az egész ügyben. Azonnal kipattant az ágyból, és elkezdett futni a saját emeletükre. Berontott a saját szobájukba, ahol Giorgio fogadta őt. Az olasz rémülten nézett rá, nem tudta, hogy hol volt. A zöldszemű a karjai közé esett, miközben hangosan sírt. Erre a göndör is felkapta a fejét, majd melléjük ült a földre. Egy ideig csak váltogatta a tekintetét az olasz és a zöldszemű közt, és végre kérdezni mer.

-mi történt, pötyi?
Próbálta belőle kiszedni azt, ami annyira fájt neki. Tudta a zöldszemű, hogy ennek nagyon rossz vége lesz, és mindent tönkre fog menni.
Jól tudta, hogy nincs eséje, mert annyira meg fogja bántani a párját ezzel, hogy soha többé nem fog a szemébe nézni. Sőt. Nem csak a szemébe, de egyenesen kerülni fogja őt. És hogy ez miért ilyen nagy baj? Egy bandában vannak, ami azt jelenti, hogy egész nap nézniük kell majd egymást.

-Péter. Ha nem mondod el nem tudunk segíteni.
Kezdte el őt kérdezgetni az olasz is.

-nagyon rossz dolgot tettem.
Mondta a zöld, és a göndörnek meg az olasznak összefutott a tekintete. Tudták, hogy nagyon nagy baj lehet, ha Peti ilyet mond.

-mit tettél?

-megcsaltam.
Nyőgte ki végre a zöldszemű, és csak zokogni tudott, a másik két fiú meg kétségbeesetten néztek maguk elé.

-miért?

-részeg voltam. Nem akartam, a lány smárolt le, én meg belementem. Istenem, Barni gyűlölni fog...
Kezdett el még hangosabban zokogni. Csönd lepte el a szobát, amikor valaki kopogott. Pontosabban valakik. Mint tudjuk, még mindig a legjobb barátaink a kartonfalak, és áthallatszódott Peti sírása. Azt, hogy mit mondtak egymásnak nem nagyon lehetett kivenni, de mégis átjöttek megnézni, hogy mizu van. A másik három tag volt az. Barni azonnal a kezei közé fogta a kisebbet, de az ellökte magától. Barni nem értette, hogy most mi a baja a kisebbnek, ezért a göndörre és az olaszra nézett. Csak az olasz szólalt meg.

-mi kimegyünk, majd ketten megbeszélitek.
És igen. Ott hagyták Petit azzal a fiúval, akinek a tudatán kívül is, de összetörte a szívét. Barni a kisebb vállára tette a kezét majd megkérdezte. Vagyis csak akarta.

-mi a baj, édese-

-Nem, Barni!
Mondta, miközben leütötte magáról a nagyobb kezét, és tovább sírt szégyenében. Barni megszeppenten nézte a kisebbet.

-mi nem?

-sajnálom, de ennek véget kell vetnünk.

-mi? Miért?

-nem vagyok rád jó hatással, Barni.
Kezdte el szinte suttogva mondani a kisebb, miközben a nagyobb arcán legurult egy könnycsepp.

-mit csináltam, Peti?

-nem te. Én mit csináltam...

-mit?

-Barni én...
Mélyen a nagyobb szemébe nézett, de egy szó sem jött ki a száján.

-nem leszek mérges, Peti. Te is jól tudod.

-de nem tudod, hogy mit tettem.

-akkor mond el!