Mert a szerelem egy drog, és ha eljön az idő Immunissá válunk. (Peti x Barni)

8-úgy legyen, Petikém, úgy legyen.

Másnap reggel Barni kelt fel előbb. Elég álmos volt ahhoz képest, hogy tegnap szinte az egész napot átaludták. Lassan amikor nagyjából magához tért fel akart kelni, de valami megakadályozta. A mostmár talán hivatalosan is kimondható párja szuszogott a mellkasán, miközben frufruja szinte a szemébe ért.

(Most így viccen kívűl, és lehet, hogy hülyeség, de hogy kell írni azt, hogy "frufru"? Láttam már úgy is, hogy "fufru" valaki legyszi segítseen :(. )

Barninak az akaratán kívül is, de mosoly húzódott a szájára. Csodálta a kisebbet egy ideig, majd elkezdte egy kicsit bögdösni a kicsit ébresztés érdekében. Sajnos, vagy nem sajnos ma volt próbájuk. Kinek van kedve szombaton reggel egy öt-hat órás próbát végigtolni? Rendben, ez nem minden esetben igaz. Általában csak az első egy-két órában próbáljuk el a zenéinket. Utána pihi, buli, és sok-sok beszélgetéssel folytatódik a nap. Hogyha éppen a helyzetet és az életkedvet nézzük, Barninak semmi kedve sem volt menni a próbára. Úgy volt vele, hogy hagyja még egy kicsit pihenni a kisebbet, hisz mégis csak beteg. Nem is értette, hogy hogyan engedte meg a fasziknak, hogy mára tegyenek próbát. Petinek tegnap is volt láza, és a feje sincs még toppon.

A fiú már majdnem visszaaludt, amikor eszébe jutott, hogy még mindig arra a nyamvadt terembe kell mennijük, amiben heti akár tizenöt órát is elvannak. Szerette a faszikat is, és a próbákat is, csak hiányzik a pihenés. Folyton csak a munka, munka, munka.
Mélyen beszívta a kisebb illatát utoljára az elkövetkező hat-hét órában, hisz ezt a faszik nem tudják Barni tudta szerint. Igazából Giorgio tudja, és ő az egyetlen. Róla is csak Peti tud, hiszen ijedtében nem tudott mit csinálni.

Barni lassan kezdte el keltegetni a kisebbet, amire nagy nehezen de sikerült felkelnie a zöldszeműnek. Barni simogatta a buksiját, amire nagy mosoly és boldogság jelent meg az arcán. Mélyen beszívta Barni illatát, és feljebbmászott a nagyobb arca szintjére. Összedöntötte a homlokukat, és mélyen a nagyobb szemébe nézett. Ugye már hivatalosan még nem kimondva, de egy párt alkotnak, ezért nem maradhat el a reggeli csók sem. Most Peti fogta meg a nagyobb arcát, és ő csókolta meg őt. Addig csinálták, ameddig el nem fogyott a levegőjük, és képtelenek voltak leválni egymás ajkáról. Peti még egy kicsitt visszadugta a fejét a nagyobb nyakához, majd amit még sosem csinált nem csak Barnival, hanem senkivel;
Lassan puszilgatni kezdte a nyakát, majd egy részen a vállánál meg is szívta. Amikor kész volt egyből beszélni kezdett.

-csak azért a válladat szívtam meg, hogy ne legyen annyira feltűnő. De majd miután hazaértünk...

-úgy legyen, Petikém, úgy legyen.

Lassan mind a kettőjük bánatára, de Peti feltámaszkodott a nagyobb mellkasáról. Barnit hirtelen megcsapta a hideg ott, ahol a kisebb az előbb még szorosan hozzábújt. Nem volt jó érzés. Legszívesebben egész nap a kisebbet ölelgette meg csókolgatta volna (azt rátok bízom, hogy még mit ;D)
Peti vakargatta egy kicsit még a szemét, majd kitúrta a haját a homlokából, és a nagyobbra nézett.

-mennyi az idő?

-kilenc óra kettő.

-és mikor kezdődik a próba?

-tizenegykor.

-ahhj istenem...ki a fene találta ki, hogy délelőtt legyen próba?

-nem tudom, de nem nagyon gondolkodott előtte.
Peti tipikus szomorú szemmel nézett a nagyobbra, aki csak egy kicsit kuncogott rajta.

-na mi az, Petikém?

-aludni akarok. Veled.
Bújt oda a nagyobbhoz, aki már üllt a kisebb mellett, de őt ez nem akadályozta, és a nagyobb belepuszilt a hajába.