Mert a szerelem egy drog, és ha eljön az idő Immunissá válunk. (Peti x Barni)

2-Bárcsak látnád, amit látok!

Barni és Gio fel alá sétáltak a házban, hogy összeszedjék a kis barátjuk cuccait. Próbálták csak a legfontosabb cuccokat elrakni, ruha, könyvek, tea, stb,...
Peti nagyon szereti a könyveket, és nagyon sokat is szokott olvasni. Barni tudja, hogy hol tárolja a legféltettebb cuccait is, mint például a könyveket, vagy ajándékokat, amiket emlékbe rakott el. Amikor pakolt a kisebb szobájában megpillantott egy füzetet. Egy füzetet, amiben volt egy lap. Azon a lapon ők voltak. Egyszer még talán a banda alakulása elején rajzolhatták poénból. Kézen fogva vannak rajta. Barni csak mosolyog rajta némán, majd lágyan felemeli a lapot. Egy kicsit nézegeti, majd bejön a barátja is a szobába.

-én meg vagyok Ba-
És félbeszakad, ahogy meglátja a barátját a kupis asztal mellett.
-te turkálsz?

-mi? Nem dehogy, csak néztem, hogy kell-e még valami füzetje a Petinek, és az egyikben volt egy rajz.
Hadarta el gyorsan, miközben visszarakta a füzetbe a papírt, és egyenesen egy táskába vágta.

-azta. Mi volt rajta?

-csak én és Pötykó. Te is összepakoltál már?

-igen, szerintem minden megvan, de...
Odalépett a barátja elé, aki még mindig majdnem két fejjel magasabb nála, és elkezdett neki beszélni.
-nem tudom, hogy hogy vagy vele, de szerintem jobb lenne, ha csak egy valaki menne Petihez először be. És lehet, hogy neked kéne bemenni.

-miért?

-mert biztos, hogy feszült, meg te ismered a legjobban közülünk. Meg amúgy is, benned jobban megbízik, szerintem.

-nem tudom, Gio. Szerintem meg pont, hogy nyugodtabb lenne, ha többen lennénk. Biztonságban érezné magát.

-gondolod?

-nem tudom... Peti olyan kis...Gyengéd. Érted, hogy mit akarok mondani, nem?

-igen, persze hogy értem.
Válaszolt neki, miközben megindultak a többi táska felé, ami felhalmazódott a konyhában.
-Peti tényleg elég szerény fiú, és ez pont jó. Csak...tudod egyszer nagyon megfogják így bántani őt. Még a volt barátnője is nagyon-nagyon megbántotta. Nem akar senkinek sem rosszat, és ki van használva.

-igen, sajnos ez így van, és beszéltem már vele erről.

-ééééssss?

-és...nem igazán akart róla beszélni. De pár szót sikerült. Igazából fél megváltozni. Fél, hogy elveszít minket.
Mondta a Héra fiú, miközben felkapott egy táskát.

-minket?

-minket. Fél, hogy hogyha megváltozik, akkor nem akarunk vele beszélni meg ilyenek.

-nekünk ezt miért nem mondja? Vagy miért nem beszél róla nekünk?

-kiknek?

-hát nekünk, a fasziknak. Nyilván jó, hogy neked beszél róla, de nekünk miért nem?

-nem tudom, szerintem... Csak bennem jobban megbízik szerintem.

-ja hát ez egyértelmű, de azért mond meg neki, hogy bennünk is megbízhat.

-rendben, meg fogom. Levisszük a cuccokat?

-ja, vigyük.

A fiúk levitték a holmikat, majd Barni visszament bezárni. Majd megölte a kíváncsiság, hogy mik lehetnek még Peti asztalán, és nem bír magával. Bemegy a szobába, és a kis kupis íróasztalhoz lépett. Sok volt a papír és a füzet. Egy füzeten mégis megakad a szeme; egy régi füzet, amire tisztán emlékszik. Gimis évek, Peti mindig firkált valamilyen füzetbe, mindig váltakozó volt. Ez volt az egyik a sok közül. Lassa felemelte a füzetet, kinyitotta, és szinte az összes oldal tet volt írva. Egy rózsaszín kis papír lógott ki az egyik oldalról. Kinyitotta ott a füzetet, és csak egy vázlat volt benne. Megnézett mégegy füzetet, ami friss, pontosabban októberi, azaz lassan két hónappal ezelőtti. Kinyitotta, és egy üzenet volt benne;