Mert a szerelem egy drog, és ha eljön az idő Immunissá válunk. (Peti x Barni)

1-kezdet

Egy Decemberi nap volt talán, nem igazán emlékszem rá. Peti fáradtan, csendben ült maga elé bámulva. Éppen várta, hogy nevelő apukája felmenjen hozzá a szobába, és a szokásos dolgokat csinálja vele. Sajnos, vagy nem sajnos szogorú szülei voltak aminek köszönhetően minden kis rossz mozdulatnál bántva volt, sokszor megalázva akár mások előtt is. Erről ő nem tehetett. Most éppen véletlenül nyitva hagyta a kaput, és elszökött a kutyájuk, aki amúgy utána meglett. Nem igazán értette, hogy miért szökött el úgy, ahogy azt sem, hogy miért bántják őt. Hiszen egy ártatlan fiú, aki senkinek sem ártana. Főleg nem a saját családjának. Az férfi beront az ajtón, majd azonnal a földre is rántja a "gyermekét„, aki ennek köszönhetően beüti a fejét. A szokásos szavak hagyják el a kegyetlen férfi száját;-"Már megint szégyent hozol a családra! Erre neveltünk téged, hogy ilyen semmire kellő legyél?!„
Ő csak a földön feküdt, véres kézzel. Vérzik. Vérzik a feje. Haza akar menni. Nem is haza, jó messzire. Örökre el. Elmenekülni a világ elől. Meg akar halni. Nem akarja többé látni a családját. Csak öt embert akar látni. Vagy inkább tényleg meghalni...?
Amikor a férfi észreveszi, hogy mit tett, a földre esett az ártatlan fiú mellé, akinek könnyek folytak le az arcán, próbált levegőt venni, de nem tudott. Csak azt a férfit látta és azt, hogy nagyon nagyot csalódott benne. Nem tud rá úgy tekinteni, mint amikor még nem voltak szigorúak vele "annyira„. Az említett férfi a telefonért rohant, és hívta a 112-t, hogy jöjjenek a vérző gyermekért.

A mentősök kiértek a helyszínre a rendőrökkel együtt. A fiút befektették a mentőautóba reménykedve, hogy túléli a súlyos balesetet. Az anyja épp akkor jött meg munkából. Aggódóan lépett oda a mentősökhöz, hogy mi is történt.

-Mi történt?
kérdi az asszony könnyes szemekkel a mentősöktől.

-Asszonyom. A fiút baleset érte, sebes lett a feje. Nem tudjuk, hogy maradandó károsodása lesz-e, de reménykedünk, hogy nem. Kérem, hogy beszélgessen el a férjével a történtekről.
Az asszony lefagyva hallgatta végig a mentős mondandóját. Korházba kerül a fia a férje miatt.

-elnézést,hölgyem. Kérem, hogy jöjjön most velünk.

-én a fiammal fogok maradni!

-de most velünk kell jönnie. A férje is jönni fog, addig a fiút elviszik biztonságos helyre.

A rendörségen vannak. Össze van zavarodva a nő, hogy mégis most mi történt. Nem tudott megszólalni sem a sokk miatt. Egy asztalnál ülnek egymás mellett, előttük meg egy üres hely. Egy érdekes férfi jön be az ajtón, majd leül a házaspár elé. A nő már sír, mégis mi lehet az ő fiával?

-szóval hogy is volt ez a megveréses, üvöltözős dolog, uram?
Nézett a nő mellett ülő férfira, aki miatt ez az egész történt.

-nincsen szó verésről vagy üvöltözésről, csak szimplán baleset volt.

-a kamera felvételek nem ezt mutatták. Mind a ketten verik a fiút. Bántják. Maguknak hogy esne, ha nap mint nap megalázva lennének? Ha a saját szüleik megaláznák meg őket. Tudják, hogy ez mennyire fájdalmas? Sosem vették figyelembe a fiú érzéseit.
Az asszonynak már záporként hullottak a könnyei, ebbe még soha nem gondolt bele. Mennyi fájdalmat és sebet okozhatott a saját fiának. Annak a fiúnak, aki számított rá, és nem ezt várta el tőle. Jobb anyát érdemelt volna ez a szegény fiú.

-kérdeztem valamit. Tudom, hogy nehéz, de nem csak maguk vannak ilyen helyzetben. Igen. Huszonéves fiú, nyílván megváltozott, de én a kikérdezettek alapján semmi okot sem látok arra, hogy ennyire utálják a fiút.

-én nem utálom csak...

Mondja ki alig érthetően a nő, miközben potyognak a könnyei egyenesen az asztalra.