Nicole

szia! azt szeretném kérdezni, hogy még folytatod 'In love with Spencer Reid' sztoridat, mert már több mint egy éve nem volt rész, remélem nem történt semmi. A válaszodat előre is köszönöm!!!❤

Helo, elkezdtem egy Gyilkos elmék ff-t ugyhogy ha gondolod nézz rá.;)
          ( bocsi a hirdetésért, bár nem annak szánom csak nemtudom hogyan jutnak el az új történetek az emberekhez.)

Szia, azt szeretném megkérdezni hogy fogod folytatni a In love with Spencer Reid-es könyved? Imádom, és észrevettem hogy már több mint egy éve nem volt rész.

Sziasztok!
          Tudom, nagy a hiátus az ILWSR blogban, viszont az, hogy még ebben a holtidőben is kapok visszajelzést valamint szavazatokat a blogra, megmelengeti a szívem, és még nagyobb bűntudatot okoz. Egy kis update, mi újság velem. :)
          Épp francia érettségire és nyelvvizsgára készülök, az utóbbit is májusban szeretném letenni. Különtanár, blablabla, meg vagyunk szórva faktokkal, tananyaggal, épp csak a szabadidő hiányzik. Még vasárnap is ébresztőre kelek, és megyek a nagyvilágba. :( Sajnálom, hogy nem tudok nektek új fejezeteket hozni, de van, hogy a különórás feladatokat is a vonaton csinálom, odafelé menet. Jön a nyár, jön a szabadság, itt van, már érzem! :) Nemsokára visszatérek... Tündérek vagytok, és nagyon hiányoztok! <3

Sziasztok!
          A következő fejezetnél könnyebbséget nyújt, hogy... már meg van írva, csak át kell dolgoznom. Viszont amíg az ehhez kapcsolódó ihletre várok, megírtam a történet következő lényeges pontját, mert miért is írnék sorban, tudjátok... :D Igyekszem hozni a 38. fejezetet, addig is, igyatok sok vizet, ne menjetek ki, ééés... fogadjátok szeretettel ezt a pici részletet... :) ;)
          
          *
          
          Összeállt a kirakós egy újabb darabja. A parkban talált testnek semmi köze nem volt a sorozatgyilkossághoz; hozzám annál inkább. Már nem csak társaim, de civilek életét is követelte az, hogy az Irodának dolgozom. 
          - Édes Istenem – suttogtam, ahogy letérdeltem az élettelennek látszó test elé. Ő volt az. Reflex-szerűen nyomtam ujjaimat a nyakához, hogy kitapintsam a pulzusát. Szinte alig érezhetően, de lüktetett az ér. – Megtaláltam – szóltam a mellényembe rejtett mikrofonba.

Sziasztok!
          A holnapi osztálykirándulásnak hála ma leültem pötyögni egy kicsit, és az éppen körülöttem zajló eseményeknek hála pedig (szóismétlés, direkt volt ám) megírtam a következő fejezet végét, amiből most pár mondatot ki is teszek nektek. Csupán, hogy legyen min gondolkodnotok, míg meg nem íródik a maradék ;)
          
          *
          
          - Tudod mit? Menekülj csak - szólaltam meg, épp olyan hangosan, hogy ő is hallja. - Fuss el, ahelyett, hogy leülnénk, és őszintén megbeszélnénk, mi is történik most. Van fogalmad róla, mekkora szükségem lenne az ölelésedre? Arra, hogy itt legyél ezekben az időkben? Ide kellene jönnöd, és azt mondani, hogy együtt kitalálunk valamit, hogy nem lesz semmi baj. - Csak ontottam magamból a vádakat és vágyakat, mindent, amit szerettem volna, ha akkor megtörténik.

Halihóhahóka!
          Visszakaptam a laptopot, és végre felpötyöghetem az eddig a füzetkémbe írt sorokat a Reides bloghoz. Köszönöm a kitartást és a türelmet, remélem elegendő lesz egy úja fejezetre, amit összehordtam. :)

Sziasztok!
          Úton van a következő fejezet, restellem is a két hetes késést (sosem tudtam időre írni, nézzétek el nekem), viszont remélem, ez a kis szösszenet életben tartja a lelkesedéseteket. Már csak 300 szó kell, és ha jó vagyok, még ma este hozom, hogy egy kis boldogságotok legyen az iskola előtti utolsó nap végében. Puszik és ölelések!
          
          *
          
          Az előttünk fekvő földkupac tetejére dobott holttest egy férfié volt, ám ezt is csak azért lehetett megállapítani, mert semmiféle ruhanemű nem fedte. Feje lelógott a rakásról, karjai rendellenes szögben meredeztek. A legszörnyűbbek azegész testét borító vágások, minden színbe játszó, sötéteb-bilágosabb foltok és zúzódások voltak.
          Reid közel hajolt hozzá, majd miután kért egy gumikesztyűt, itt-ott meg is tapogatta azt. Körülnéztem. Sehol egy virágszirom.
          - Nézd csak - szólt Spence. Mellé guggoltam. Romantikusabb dolgot is el tudtam volna képzelni, mint közösen egy holttest fölé hajolni, de mit tud csinálni az ember lánya, ha egyszer kriminálpszichológus.

Drágáim!
          Olvasásban, szeretetben, mézeskalácsban gazdag boldog karácsonyt kívánok Mindenkinek! Az ölelgetést pedig képzeljétek mellé. :) <3

Sziasztok!
          Kulisszatitkok part sokadik, avagy előkarácsonyi ajándék. A részlet az éppen íródó 32. fejezetből lett ki-kontrollcékontrollvé-zve. :)
          
          *
          
          - Sikerült megtudni valamit? - kérdezte helyet foglalva főnökünk. Blake rám nézett, így én ismételtem el, milyen gondolataink támadtak.
          - Ez alátámasztaná a patológus által elmondottakat - szólalt meg zsenikém, aki velem szemben helyezkedett el; egy asztal lapjára ült, a lábán felcsúszott nadrágja látni engedte felemás zokniját. Hálát adtam a magasságosnak, hogy ezúttal a szolid sötétlila-fekete keveréket sikerült kihalásznia a fiókból.