A földeken néhány komoly paraszt
hazafele indul hallgatag.
Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,
gyenge füvek alusznak a szívem alatt.
A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,
harmattá vált bennem a gond és teher;
se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,
csak megfáradt ember, aki itt hever.
A békességet szétosztja az este,
meleg kenyeréből egy karaj vagyok,
pihen most az ég is, a nyugodt Marosra
s homlokomra kiülnek a csillagok.
1923. augusztus
- JoinedJanuary 18, 2017
Sign up to follow @Shelery
OR
If you already have an account,
By continuing, you agree to Wattpad's Terms of Service and Privacy Policy.
Story by Shelery
- 1 Published Story
![Ha majd felkel a nap by Shelery](https://img.wattpad.com/cover/96961005-288-k823854.jpg)
Ha majd felkel a nap
1.4K
193
10
Valami történt azon a szombat estén. Valami szörnyű, ami miatt eggyel több halott van, mint kellene. Valami t...