Laura Smith

180. [az első leggyakoribb mondat helye]

446. Interjú. Csend.
- Mit mentene ki egy égő házból?
- A lángokat.

469. Azt várják, hogy beszéljek róla;
elkezdem a bőrt tépdesni a számról,
de nem értik, hogy ez már az.

235. Nem vers, 
csak tanítom beszélni a
szorongásaimat.

465. Elvitted a jelentéseket.
Fehér kirakós lett a nyelv.

373. Egy életre szól,
de tekintve az életet,
ez nem valami nagy dolog.

448. Ha már úgyse lehet több két ember
között, mint időről időre egy soha
különböző hangsúlyokkal.


"És állsz és szédülsz és hallgatsz, vagy ülsz 5.43-kor
egy kanapén egyedül, egy másik plédbe
csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben
mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket,
polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,
és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte
nyolc méter."


- A világgal szembeszegülve, minden segítséget megtagadva akarok eljutni oda, ahol a világ véget ér, és onnan már csak egy lépés az ismeretlen, ahová menekülök. -

311. Elmesélhetném csak idézetekkel.
Megúszhatnám, hogy beszélni kelljen róla.