Üresség. Olykor mérhetetlenül nagy zavarodottságot és érthetetlenséget jelent a gondolatok, sőt az érzések hiánya, de egyszer elérkezik az a pont, amikor mindez inkább vágyként jelenik meg előttünk. Amikor felmerül a kérdés, hogy miért ne süppedhetnénk bele az üres nyugalom érzésébe, és amikor már csak egy végső lökés kell, hogy megtegyük... néha visszaránt minket valami. Egyre jobban fázom, és a fáradság is kezd úrrá lenni rajtam, hamarosan a maradék irányítást is el fogom veszteni az elmém felett. Minden kezd homályosabb lenni. Olyan, mintha a sötétség bemászna a fejembe, és mindent elborítana. Lassacskán annak a pár lámpának is eltűnik a fénye, amik eddig az utamat mutatták. A végtagjaim elnehezülnek, és érzéketlenné válnak, semmit sem tudok tenni. Az utolsó dolog, amire gondolok, az hogy miért. Aztán csak sötétség. Sötétség mindenhol...
3 parts