Bemegyek a házba. Anya csodálkozik, hogy miért hátul jövök be. Elpróbáltam magyarázni, hogy megértse, viszonylag sikerült. Nyilván szépítettem a dolgon. A csókot nem mondtam el neki. Félek neki még elmondani. Időközben apa bejön.
- Miért volt itt Jack? - kérdi apa.
- Haza hozott. Mr. Evens a tesi tanárom. - mondom apára nézve.
- De tudod, hogy hívhatod Jack-nak is?- szól közbe anya.
- Tudom. De ha már a tesi tanárom akkor megadom neki a tiszteletet.
- Elmondta a viszonytokat. - kacsint rám apa. Megijedtem, hogy tényleg elmondta. - Nem igaz! Nem mondod semmit! Ugye nincs semmi?
- Ha már itt tartunk.. Tanulnom kell.
Beviharzok a szobámba. Hallom ahogy mondja apa, hogy majd megbékél. Ráírok Jack-re, hogy mondott-e apámnak valamit.
Most megnyugodtam, hogy nem mondott neki semmit. Azok az ajkak! Úr Isten! Már várom, hogy újra meg csókoljam. Hirtelen jött egy értesítés. Szokásos Snapchat értesítés volt az. Elővettem a tanulni valót. Próbáltam magolni másnapra. Több kevesebb sikerrel, de kész vagyok, így este tízre. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd aludtam egy jó nagyot.
Most reggel szokásosan megittam a kávét. Miközben nagyba iszom, látom, hogy egy kocsi megfordul. Nyílik az ajtaja. Kiszáll egy férfi. Meglehet, hogy Jack jött? Kidugom a fejem az ajtón. Ő az utca ajtónál áll.
- Heló! - köszön. Ő bizony Jack.
- Gyere be! - próbálok halkan, de érthetően szólni neki. Bejön az ajtón, majd a házba is. Ahogy bezárom az ajtót megölel. Rám néz egy pillanatra.
Hosszan megcsókol.
- Mikor indulunk? - kérdi jó mély férfi hangon. Elmosolyodom, annyira illik hozzá ez a férfias hang.
- Felőlem most is, de akár 10 perc múlva is. Ami neked jobban tetszik.
- Te mit szeretnél? - kérdi miközben bemegyünk a konyhába.
- Inkább menjünk, mert apám ma reggel nem dolgozik. Van amikor felkell. Szóval jobb, ha megyünk.
Össze szedtem a cuccom. Felöltöztem, majd elindultunk a kocsihoz. Kinyitja nekem az ajtót. Milyen udvarias! Épp akkor jön Nora is.
- Szép jó reggelt tanár úr! El tetszik vinni? - kérdi flegmán.
- Bocsi, de csak úgy senkit nem veszek fel. Azt ki kell érdemelni! - mosolyog rá, majd beül mellém. - Mehetünk?
- Vigyük már el! Ne várjon már 20 percet a buszra. - nézek rá morcosan.
- Egy pusziért cserébe. - tartja már a száját. Oda hajolok és adok neki egy puszit. Nora közben elindult a buszmegállóba. Lassan mellé gurulunk. - Na pattanj be! - mondja Jack jó szívűen. Nora megörült, gyorsan be is pattant hátra.
- Ha hozok papírt, hogy elvigyen, elvisz? - kérdi Nora kíváncsian.
- Nem fog! Bocs, hogy én válaszolok, csak tapasztalat. Velem is ez volt.
Jack rám néz. Én hátra nézek Norára.
- Nem is vagy olyan szar ember, mint hittelek. Akkor ezek szerint nincs kivétel! - mondja Nora.
- Hozhatsz papírt, ha szeretnél! - vág közbe Jack. - Délutánonként haza tudlak vinni. Ha úgy jó.
- Nem muszáj, ha felel egy kérdésemre! Együtt vannak Sophia-val? - kérdi Nora érdeklődve.
Jack rám néz. Aprót megrázom a fejem. Még nem szeretném, hogy el mondja bárkinek is.
- Nem. Nem vagyunk együtt.- válaszolja Jack.
- Akkor miért volt Sophia házánál?
- Mert fájt a lába és megkért, hogy jöjjek elé. Érted?
- Értem. - mondja szomorúan.
Megérkeztünk a suliba. Délután dupla össze vont tesink volt. Miközben vártuk, hogy elkezdődjön a fiúkkal kitaláltuk, hogy ki tud pontosan bele ütni a vas ajtóba. Mindenkinek egész jól ment. És jöttem én. Kicsit nagyon erősen bele ütöttem a vas ajtóba. Szóltam Jack-nak, hogy bajok vannak a karommal. És, hogy lehet, hogy be kéne menni most a kórházba. Nagyon örült ennek a hírnek. Jack meg beszélte a többi tesi tanárral, hogy tartsa már meg a tesit helyette is. Ki értünk a kocsihoz.
- Hogy lehettél ekkora szerencsétlen?- kérdi frusztráltan.
- Nem tudom! - válaszolok én is frusztráltan. Be mentünk a kórházba. Megrögtenezték. Még várunk a hírekre.