"Elkezdtem visszafelé futni. A megérzésemet nem tudom megalapozni szimplán csak van. És ha igazam van akkor sietnem kell."
Mit is értek ezalatt? Nem látom semmi értelmét annak, hogy néhány 2-es szintű megtámadja a déli kaput. Hacsak nem, ez egy elterelés és igazából a foglyot akarják. Kiről beszélek? 3 hónapja mikor Allen elmenekült, 3-an támadtak ránk. Ők hárman a Harmadik Ördögűző projekt tagjai voltak, kettőt már megöltek közülük. Ennél a támadásnál a lányt Tewaku-t sikeresen elkaptuk, és azóta is nálunk van. Már kezdtünk csodálkozni, hogy miért nem támadnak. Aztán nem igazán törődtünk vele mi Ördögűzők. Ráhagytuk ezt a Központra, de lehet hogy egész eddig tervezgettek egy kimenekítést. Talán van itt egy Noé is, akkor megtudhatnánk valamit Lavi-ról és a Krónikásról.
Ezeket végig gondolva csak még gyorsabban futottam. A cellákig végig ezen agyaltam. Mégis mi értelme lenne a 2-esnek, hiszen most már könnyebben legyőzzük őket. Másra nem tudok gondolni csak arra, hogy ez egy csali. A cellák a bázis másik oldalán vannak, így az egész helyet átfutottam. Egyre közelebb érve a célomhoz kezdtem furcsán érezni magam. Nem tudom elmondani milyen érzés volt, de tudtam hogy igazam lesz. Valaki vagy valakik betörtek hozzánk, éppen szólni akartam volna a gólemen keresztül mikor az tönkre ment. Most nincs időm jobban megnézni a problémát, ezért ott hagytam.
-Ártatlanság, szólítalak! - mondtam, és éreztem ahogy testemet átjárja az erő.
Hajam feketébe festett és éreztem ahogy a mellkasomat körbe ölelik a jelek, kézfejemből forróság áradt. Már majdnem ott voltam mikor jobb oldalamról mozgást hallottam. Azonnal kapcsolva kézfejem lángolni kezdett és kész voltam a harcra. Közelebb ért az ismeretlen mikor hirtelen egy katana élével néztem szembe, az a valaki pedig a tüzemmel.
-Y..Yu? - néztem meglepetten a fiúra.
-Airin? - kerekedett el a szeme - Te meg mit keresel itt? - emelte el Mugen-t az arcomból.
-Ezt én is kérdezhetném - vágtam vissza - Amúgy furcsa érzésem volt a támadással kapcsolatban.
-Neked is? - lepődött meg még jobban, amit annyira nem értettem.
-A te gólemed megvan? - kérdeztem.
-Nem útközben tönkre ment - mutatott háta mögé.
-Akkor csak ketten vagyunk - fordultam a cellák irányába - Ne hogy lemaradj, Bakanda - cukkoltam aztán tovább indultam.
Meglepettség tükröződött arcáról, majd egy ördögi mosoly és a következő pillanatban már mellettem futott. Végre a cellákhoz értünk és még időben is. Madarao és Tokusa épp most mentek be Tewaku cellájába. Kint pedig 2 4-es szintű démont hagytak.
-Remek megint ezek? - motyogtam.
-Csak ne hogy lemaradj Rin - mosolygott kacéran és már a démonok előtt állt.
-Utállak Yu - mentem utána enyhén vöröslő arccal - Erősítés nem fog kelleni?
-Itt vagy te - mondta, és Mugen-t előhívta.
-Jó terv - ejtettem egy félmosolyt, kezeim ismét lángba borultak.
-Ketten? - hallottam meg az egyik démon irritáló hangját.
-Ne várj csodát tőlük, már az is nagy szó hogy ketten idejöttek - kacagott a másik.
-Nem gondolod, hogy egy kicsit nagy a szád? Ne hogy a végén még bajod legyen miatta - szólt oda Kanda.
A következő pillanatban már támadtak is, egy ütés, kettő mind kivédve. Most én jöttem egy hirtelen mozdulattal a démon előtt voltam és adtam egy jobbost neki, amitől hátra esett. A másik oldalon Yu is jól küzdött, azzal hogy kristály típussá vált még erősebb lett mint eddig volt, ha lehetséges ez egyáltalán. Ezután lőni kezdtek ránk, annak érdekében hogy a vírus ne találjon el minket tüzemmel egy burkot készítettem körénk.
-Nem gondolod, hogy sokáig vannak bent? - kérdezte Yu, majd ekkor eszembe jutott valami.
-Mi van akkor ha nem is kimenteni jöttek? - néztem a nálam egy fejjel magasabb fiúra.
-Mire gondolsz?
-Allen azt mondta, hogy mikor Tokusa súlyosan megsérült arra kérte Madarao-t, hogy ölje meg. Mi van akkor, ha azért jöttek, hogy elhallgatasák Tewaku-t? - vázoltam a gondolat menetem.
-Ebben lehet valami - nézett komolyan a cellák bejáratára Yu - Te utánuk mész, én elintézem ezt a kettőt
-Yu?
-Menj! - utasított.
Mély levegőt véve neki futottam, a tűzzel körül véve átugrottam a két démont és a cellákhoz siettem. A lefelé vezető lépcsők felett csak úgy átsuhantam, életemben nem csináltam még de asszem innentől kezdve így közlekedek. A folyosóra értem mindenhol örök feküdtek holtan, a végén pedig Madarao-k voltak és épp Tewaku életét akarták kioltani.
-Hey! - kiáltottam el magam, ettől Tokusa elengedte a lányt - Menj kismanóm! - hoztam létre egy rókát, amely olyan kicsire összezsugorodott, hogy szabad szemmel nem lehet látni.
A rókám Tewaku felé vette az irányt, én pedig lefoglaltam a két fiút. Mindent küldtem rájuk de kikerülték, egyszer csak a róka megnőtt mint egy medve akkora lett. Szájába megfogta az eszméletlen lány ruháját és kitört vele az alagsorból. Tokusa utána akart menni de ezt egy tűz fallal megakadályoztam. Viszont a következő pillanatban Madarao előttem termett és jó erősen gyomron vágott, minek hatására a folyosó végén lévő falnak csapodtam. Csontjaim összerezzentek, majd bal kezét nyakam köré fonta. Én pedig kezére fogtam, egy kis idő után egy reccsenést hallottam. Madarao azonnal elengedett, én pedig levegőért kapkodtam.
-Így bánsz egy lánnyal? - hallottam meg Yu nevét, majd elém állt - Jól vagy Rin?
-Ne hívj így! - tápászkodtam fel.
-Szóval remekül vagy - ejtett egy mosolyt, ami igazán jól állt neki - Szét rúgjuk a seggüket?
-Naná - csillant fel a szemem.
De még mielőtt bármit is csinálhattunk volna még több 4-es szintű démon jelent meg Tewaku és a rókám körül.
-Yu támadják Tewaku-t
-Az Istenit - morgolódott majd Madarao-ék a pillanatot kihasználva leléptek.
Azonnal felfutottunk és Tewaku elé álltunk, onnan támadtuk a démonokat.
-Mi tart már ennyi ideig? - bosszankodtam.
-Bocsi egy kicsit késtünk! - hallottam meg mögülünk Aurora hangját, majd Akane nyílai suhantak el mellettünk.
-Egyszer engedünk el egyedül, és egyből megsérülsz? - lépett mellém Hanako.
-Egy kicsit kijöttem a rutinból, na - erősködtem.
-Én is ezt mondanám - nevetett Akane.
-Kanda rád bízhatjuk Tewaku-t? - kérdezte Hanako.
-Igen - bólintott.
-A többiek is mindjárt jönnek - szólt vissza Aurora, majd a két fiú után siettünk.
-Merre vannak? - érdeklődött Hanako.
-Az erdőben érzem a rókám - összpontosítottam egy kisebb rókára, amit Madarao-ra tettem.
-Akkor gyerünk - futott előre Akane, mi pedig utána.
Már vagy negyed órája mentünk az erdőben mikor elértünk a pontig ahonnan a rókámat éreztem.
-Ez az a hely - mondtam.
-De itt nincs senki - nézett körül Hanako.
-Basszus, hasra - lökött el minket Akane.
Hirtelen ahol pár másodperccel ezelőtt álltunk egy nagy robbanás volt. Felnéztünk az égre és vagy 30 démon volt felettünk.
-Normális hogy világít a föld? - kérdezte Aurora, mire arra néztem.
-Van egy rossz hírem - szólaltam meg miután még jobban megnéztem.
-A jelenlegi helyzetnél is rosszabb? - hitetlenkedett Akane.
-Éppen egy ketrec mágia közepén állunk, mi nem tudunk kimenni a többiek bejönni, de a démonok igen
-Nagyon jó - sóhajtott Akane.
-Az a kettő meg már tuti nincs itt igaz? - kérdezte Aurora és mind tudtuk a választ.
-Tehát jelen pillanatban a démonok onnan fognak támadni ránk, szóval hárman vagyunk távolra és Hanako meg közelre - mérte fel a terepet Akane.
Ekkor támadásba lendültek, mi pedig úgy ahogy tudtunk visszavertük őket. De ez a csapda egy kissé legyengített minket.
-Airin a rókáddal szólj a többie.. - hirtelen Hanako a földre rogyott.
-Hanako - guggoltam le elé, jobban megnézve láttam, hogy egy démon találta el.
-Ez így nem lesz jó, minél többet használom az erőm annál jobban gyengülök - értetlenkedett Akane.
-Ez a csapda hatása, elszívja az erőnket. Úgy látszik Gróf Úr fejlődik a mágia terén, de akkor még nem ismer engem - vigyorgott Aurora.
-Aurora használd mi addig fedezünk - mondtam a zöld hajú lánynak.
Leült törökülésbe és neki állt feloldani ezt a burkot. Mi addig a démonokkal küzdöttünk, akikből egyre több lett. Aurora haja lobogni kezdett kezén pedig ősi írás jelek jelentek meg amik világítani kezdtek. Aurora egy ideig Cross tábornoknál volt és nála tanulta el az ősi mágiát. Azóta pedig ő az egyik legjobb használója a Rendben.
Motyogott szavakat, amik számomra ismeretlen nyelven voltak ezt követte egy nagyobb világítás. Egy igazán vakító fény söpört végig rajtunk, majd egy hangot hallottunk ahhoz hasonlót, mint mikor kinyitnak egy széfet. És a csapda eltűnt, újra éreztem az erőmet.
-Akane vidd vissza Hanako-t és szólj a többieknek - utasítottam a fiatalabbikat - Az íjad nélkül nem tudsz olyan jó lövéseket leadni, és te jobban értesz a sebek ellátásában - magyaráztam, majd megindult vissza a bázisra.
-Mit szólnál, ha mindent vagy semmit alapon mennénk? - mosolygott rám Aurora.
-Arra gondolsz? - kérdeztem ő pedig bólintott.
Megfogtam bal kezét, hogy a két Ártatlanság kapcsolódjon. Pontosabban egyesítjük a két erőt, kicsit veszélyes de most jelenleg semmi kedvem nincs elhúzni ezt a harcot. Feloldottam a negyedik pecsétet az erőmben( összesen 9 pecsét van mivel a 9 farkú róka démon ereje van bennem) és egy hatalmas tűz róka jelent meg előttünk amelyben Aurora dobó kései a róka egész testébe szét szóródva voltak jelen.
-Egyesített erő, Sakukon 4-es pecsét - mondtuk egyszerre és a rókát a démonokra irányítottuk.
A démonoknak pedig befellegzett, sikeresen végeztük a dolgunk. Szétváltunk és térdeimre támaszkodtam, ez a művelet leginkább fizikailag fáraszt le minket. Szusszantunk egyet és képesek voltunk megindulni vissza.
-Megjöttünk - ugrott elő a bokorból Krory.
-Sajnos egy kissé késve - mosolygott rá Aurora.
-Gyorsak voltatok - lepődött meg Miranda.
-De a két hármas lelépet - mondtam.
-Viszont hála a rókádnak Tewaku épségben megúszta, szép volt Rin - dicsért meg Yu, én pedig nagy szemekkel néztem a fiút.
-Most jól hallottam Yu Kanda megdicsért valakit? - lepődött meg Lenalee.
-Többször nem is fogod hallani - nézett bosszúsan a lányra.
-Ha ezzel most megvagyunk visszamehetünk? Még nem fejeztem be a reggelim - hallottuk meg Krory korgó hasát, mind nevetésbe törtünk ki.
Én mégis szemem nem tudtam levenni Yu-ról, aki ezt észre is vette és egy félmosolyt küldött. Megdörzsöltem a szemeim, hogy biztos nem-e álmodok. De nem, én valamiről lemaradtam? Eddig azt hittem, hogy Kanda azt se tudja, hogy létezem. Pislogtam még egy-két nagyot végül visszamentünk a főhadiszállásra. Aurora-val megkerestük Hanako-t, aki teljesen jól volt már. Ezek után folytattuk az átlagosnak nem mondható napunkat.
------------------------------------------