Vissza Whitney szemszögére!
Van ez a zsaroló, úgynevezett "Darkpepper". A legjobb barátnőm, Lily élete a kezében van, ugyanis a gonosztevő egy apró, de hatékony robbanószerkezetet helyezett a nyakába, ami ha felrobban, Lily menthetetlenül meghal. Márpedig felrobban, ha megpróbáljuk kivenni. Csak Darkpepper tudja kikapcsolni, hogy biztonságosan eltávolítható legyen. De nem kapcsolja ki, amíg meg nem teszem neki, amit kér. Mivel Lily fontos nekem, gyerekkorom óta ismerem, ráadásul én sodortam bajba azzal, hogy egy maffiafőnök lett a párom, eleget tettem Darkpepper kérésének. Ha nem tettem volna meg neki, amit kér, vagy ha bárkinek elmondtam volna ezt az egészet, akkor működésbe hozta volna a robbanószerkezetet.
Nagyon fontoltam, hogy elmondjam Damiannek, milyen helyzetbe kerültem, de egyszerűen nem mertem. Darkpepper lehallgat, figyeltet. Szó szerint a falnak is füle van, és ha bármi módon a tudomására jut, hogy beszéltem róla Damiannek, Lilynek azonnal vége. Ezt nem kockáztathattam meg, jóvátehetetlen hiba lenne. Így aztán hallgattam a szörnyű titokról, és megtettem, amit Darkpepper követelt tőlem. Hála égnek, nem arra kért, hogy öljem meg Damiant, merthogy attól tartottam, ezt fogja kérni. Mivel szeretem Damiant, és gyilkos sem vagyok, ezt természetesen nem tettem volna meg. Viszont így Lily meghalt volna, és ezért tartottam ennyire attól, hogy Darkpepper erre kér. Azt hiszem, a zsaroló legszívesebben valóban erre kért volna, csak tudja, ezt úgysem tenném meg, és felesleges lenne az egész zsarolása. Így aztán mást kért, olyat, amit bevállaltam Lily életéért cserébe...
Kibékültem Damiannel, hogy a közelében legyek, és végrehajthassam Darkpepper tervét. Egy éjszaka altatót kevertem Damian italába, és akkor beléptem a laptopjába, letöltöttem a levelezéseit, és elküldtem az egészet Darkpeppernek. Cserébe azt mondta, egyelőre nyugodt lehetek Lilyt illetően, de nem kapcsolja ki a robbanószerkezetet addig, amíg az információ segítségével meg nem valósul a célja. Így aztán a várnom kell... Már több, mint 1 hét eltelt azóta, hogy elküldtem a zsarolónak Damian teljes levelezését, de még semmi rendkívüli nem történt. Rettegek a naptól, amikor végül fog...
Hirtelen hangoskodásra leszek figyelmes. Egy csomóan egyszerre beszélnek a kertben. Kinyitom az erkélyre vezető ajtót, és kimegyek. Odalenn egy csomó maffiózó van, autókkal érkeztek. Idegesnek tűnnek. Kiértem a szavaikból, hogy lövöldözés volt, és hogy "mind meghaltak". Rögtön elhűlök, megszédülök. Leülök ott helyben a csempére, mert elgyengül a lábam. Megtörtént hát... Darkpepper lecsapott. Te jó ég...
Hallom, ahogy bemennek a házba a maffiózók. Tudnom kell, mi történt! Feltápászkodok a kőről, de remeg a lábam. Bemegyek a fürdőbe, megmosom az arcom hideg vízzel, megfésülködök, hogy összeszedett benyomást keltsek. Aztán a lifthez megyek, és lemegyek az alsóbb szintekre, ahol a Blue Bullet Maffia főhadiszállása működik.
A folyosók beszédtől hangosak. Rengetegen vannak a házban, jellemzően sosincsenek itt egyszerre ennyien. A tárgyalóba nem akarok menni, inkább a társalkodó térbe megyek. Meglátok a közelben egy tűrhetően szimpatikus fejű, fiatalabb maffiózósrácot. Még sosem láttam, de az most mindegy. Odamegyek hozzá.
- Szia, megkérdezhetem, hogy...
- Szia - vág a szavamba, és gondját feledve, álmélkodva néz rám. - Te Whitney White vagy, a főnök nője!
- Igen, ő vagyok. Mármint... Én vagyok, igen. Elárulnád, mi...
- Én Bookworm Leonard vagyok - mondja megint a szavamba vágva. Idegesen bólintok.
- Örvendek. Elárulnád, Leonard...
- Szólíts Leonak!
- Ne vágj már a szavamba, kérdésem van! - emelem fel a hangom hirtelen. Egyszerűen túl ideges vagyok, érthető okoknál fogva, ez meg itt húzza az időmet! - Szóval...
- Bocsi, nem akartalak félbe szakítani.
Veszek egy hosszú, mély levegőt, mert már negyedjére nem hagyta végigmondani.
- Mi történt? - kérdem gyorsan, mielőtt a szavamba vághatna.
Leo arca elkomorul ismét, mikor a kérdésem eszébe juttatja, ami történt.
- Sokan meghaltak ma éjjel közölünk. Bármelyikünk lehetett volna...
- Te jó ég! Hányan? - kérdezem rettegve.
- Legalább tízen, pontos adatot én még nem tudok.
- Uramisten, az nagyon sok... - kapom a szám elé a kezem. Rettenetesen érzés kerít hatalmába. Próbálom arra emlékeztetni magam, hogy máskülönben Lily meghalt volna...
- Hát, igen, és a legrosszabb benne a homály, ami övezi - teszi hozzá Leo.
- Miféle homály?
- Nem tudni, kik voltak az elkövetők, és arról sincs elképzelés, hogy mégis honnan tudtak arról, hogy hova kell menniük? Még én sem tudom, hogy elhalálozott társaim hova mentek, és mit intéztek! Érted? Akik meg szétlőtték őket, mindent tudtak! De mégis honnan? Itt a Blue Bullet Maffianál ez teljesen példátlan eset. Sokan attól tartanak, ez csak úgy lehetséges, hogy valaki megint elárulta a főnököt, mint régebben az a Matt Marvolo figura... Nagyon sápadtnak nézel ki, jól érzed magad?
- Öhm... Igen, csak sokkol ez a rémhír... Na, szia...
Magára hagyom Leot, és visszamegyek az emeletre, hogy egyedül legyek - illetve, hogy csak Fanni kutyám legyen mellettem.
Járkálok fel-alá a lakásban, képtelen lennék leülni. A szívem zakatol, rettenetesen ideges vagyok, nincsenek rá szavak, mennyire. Egyrészt sokkol, micsoda ámokfutást rendezett ez a Darkpepper, másrészt borzadok a gondolatra, hogy esetleg kiderül, ki is az az áruló... "Lilyért tettem!" - emlékeztetem magam. "Különben már nem élne!"
Hirtelen azon kapom magam, hogy kitéptem egy csomó hajat magamból az idegállapotom miatt. Ez megijeszt, próbálok nem nyúlni a hajamhoz. Fanni kutyám érzi rajtam, hogy mennyire ki vagyok készülve, rá is átragadt a hangulatom, hangosan csahol.
Felhívom Damiant! - születik meg a terv a fejemben. A kezembe veszem a telóm, rákattintok Damian fotójára, de aztán mégsem nyomok meg a hívásra. Most biztos iszonyat elfoglalt, csak zavarnám... Pedig olyan jó lenne tudni, hogy gyanakodik-e rám! De nem zavarom, megvárom, hogy hazajöjjön, és majd akkor beszélünk.
Azért egy üzenetet írok neki! "Hallom, mi történt... Ez rettenetes! Mikor jössz haza?" - írom. De a fejem csóválva küldés nélkül törlöm ezt a szöveget. Nem írok neki ilyet. Sokkal lazábban szoktam neki írni, gyanúba keverne ez a szóhasználat.
Hirtelen eszembe jut, hogy mi van, ha Damian úgy jön haza, hogy gyanakodik rám? Uramisten!! Ettől a gondolattól menekülni támad kedvem. El kellene mennem innen...
Nem! Nem megyek sehova, mert ha esetleg nem gyanakszik rám, akkor az eltűnésem után már fog! És amúgy is, úgyis megtalálnának, ha elszöknék. A Blue Bullet Maffia elől elbújni csak a profik tudnak.
Idegesen járkálok fel-alá, nyughatatlanul. Jár az agyam, mit tegyek. Az a lényeg, hogy úgy tegyek, mintha ártatlan lennék! De mit tennék, ha ártatlan lennék, és megtudnám, hogy ilyen történt? Nem hívnám fel Damiant, hogy ne zavarjam, de nem is várnék csendben, amíg megjön, hisz ki tudja, az mikor lesz. Írnék neki! Ha ártatlan lennék, írnék neki! Akkor hát írok neki! De mit írnék, ha ártatlan lennék?
Végül ezt írom: "Basszus, hallottam, mi történt, legalább 10-en meghaltak!!! Annyira utálom, hogy ilyen veszélyes munkád van!!!!! :(((( Nagyon vigyázz magadra!!!!!!! Szeretlek! <3 " Ez nagyjából jó lesz, ártatlannak hangzik. Küldés...
Sajnos nem jelzi ki, hogy Damian mikor nézi meg az üzeneteim. De remélem gyorsan írni fog! Remélem lesz egy perce megnézni, és válaszolni, bárkivel is van! Ha épp úton van, akkor könnyen tud válaszolni, még vezetés közben is, mert hangvezérléssel leírja a telefon, amit diktál bele.
Egyetlen perc sem telik el, és már jön a válasza:
"12-en haltak meg, és az se sokon múlt, hogy Marcus túlélte. Az én hibám, mert ismét olyasvalakit engedtem közel, akit nem kellett volna. Alig várom, hogy az áruló szemébe nézhessek. Öt perc múlva otthon vagyok."
Forog velem a világ... Tudja, hogy én voltam. Rosszul vagyok, és az jár a fejemben, Lilyért tettem... A testem felmondja a szolgálatot, tompán érzékelem, hogy a földre zuhanok. Elájulok, így azt már nem érzem, mikor Fanni képen nyal...