A Maffiafőnök Foglya

XXXVI.

Vissza Whitney szemszögére! 

Van ez a zsaroló, úgynevezett "Darkpepper". A legjobb barátnőm, Lily élete a kezében van, ugyanis a gonosztevő egy apró, de hatékony robbanószerkezetet helyezett a nyakába, ami ha felrobban, Lily menthetetlenül meghal. Márpedig felrobban, ha megpróbáljuk kivenni. Csak Darkpepper tudja kikapcsolni, hogy biztonságosan eltávolítható legyen. De nem kapcsolja ki, amíg meg nem teszem neki, amit kér. Mivel Lily fontos nekem, gyerekkorom óta ismerem, ráadásul én sodortam bajba azzal, hogy egy maffiafőnök lett a párom, eleget tettem Darkpepper kérésének. Ha nem tettem volna meg neki, amit kér, vagy ha bárkinek elmondtam volna ezt az egészet, akkor működésbe hozta volna a robbanószerkezetet.

Nagyon fontoltam, hogy elmondjam Damiannek, milyen helyzetbe kerültem, de egyszerűen nem mertem. Darkpepper lehallgat, figyeltet. Szó szerint a falnak is füle van, és ha bármi módon a tudomására jut, hogy beszéltem róla Damiannek, Lilynek azonnal vége. Ezt nem kockáztathattam meg, jóvátehetetlen hiba lenne. Így aztán hallgattam a szörnyű titokról, és megtettem, amit Darkpepper követelt tőlem. Hála égnek, nem arra kért, hogy öljem meg Damiant, merthogy attól tartottam, ezt fogja kérni. Mivel szeretem Damiant, és gyilkos sem vagyok, ezt természetesen nem tettem volna meg. Viszont így Lily meghalt volna, és ezért tartottam ennyire attól, hogy Darkpepper erre kér. Azt hiszem, a zsaroló legszívesebben valóban erre kért volna, csak tudja, ezt úgysem tenném meg, és felesleges lenne az egész zsarolása. Így aztán mást kért, olyat, amit bevállaltam Lily életéért cserébe...

Kibékültem Damiannel, hogy a közelében legyek, és végrehajthassam Darkpepper tervét. Egy éjszaka altatót kevertem Damian italába, és akkor beléptem a laptopjába, letöltöttem a levelezéseit, és elküldtem az egészet Darkpeppernek. Cserébe azt mondta, egyelőre nyugodt lehetek Lilyt illetően, de nem kapcsolja ki a robbanószerkezetet addig, amíg az információ segítségével meg nem valósul a célja. Így aztán a várnom kell... Már több, mint 1 hét eltelt azóta, hogy elküldtem a zsarolónak Damian teljes levelezését, de még semmi rendkívüli nem történt. Rettegek a naptól, amikor végül fog...

Hirtelen hangoskodásra leszek figyelmes. Egy csomóan egyszerre beszélnek a kertben. Kinyitom az erkélyre vezető ajtót, és kimegyek. Odalenn egy csomó maffiózó van, autókkal érkeztek. Idegesnek tűnnek. Kiértem a szavaikból, hogy lövöldözés volt, és hogy "mind meghaltak". Rögtön elhűlök, megszédülök. Leülök ott helyben a csempére, mert elgyengül a lábam. Megtörtént hát... Darkpepper lecsapott. Te jó ég...

Hallom, ahogy bemennek a házba a maffiózók. Tudnom kell, mi történt! Feltápászkodok a kőről, de remeg a lábam. Bemegyek a fürdőbe, megmosom az arcom hideg vízzel, megfésülködök, hogy összeszedett benyomást keltsek. Aztán a lifthez megyek, és lemegyek az alsóbb szintekre, ahol a Blue Bullet Maffia főhadiszállása működik.

A folyosók beszédtől hangosak. Rengetegen vannak a házban, jellemzően sosincsenek itt egyszerre ennyien. A tárgyalóba nem akarok menni, inkább a társalkodó térbe megyek. Meglátok a közelben egy tűrhetően szimpatikus fejű, fiatalabb maffiózósrácot. Még sosem láttam, de az most mindegy. Odamegyek hozzá.

- Szia, megkérdezhetem, hogy...

- Szia - vág a szavamba, és gondját feledve, álmélkodva néz rám. - Te Whitney White vagy, a főnök nője!

- Igen, ő vagyok. Mármint... Én vagyok, igen. Elárulnád, mi...

- Én Bookworm Leonard vagyok - mondja megint a szavamba vágva. Idegesen bólintok.

- Örvendek. Elárulnád, Leonard...

- Szólíts Leonak!

- Ne vágj már a szavamba, kérdésem van! - emelem fel a hangom hirtelen. Egyszerűen túl ideges vagyok, érthető okoknál fogva, ez meg itt húzza az időmet! - Szóval...