Este szokásosan forgolódva vártam, hogy eltudjak aludni.
Már vége van a nyárnak de az időjárás most sem akarja ezt elfogadni.
Csak most az ellentétje van a múltkorinak. Harry megtalálásakor egész éjjel fagyoskodtunk Stellel, jelenleg pedig olyan meleg van, hogy hiába vettem le már az összes ruhámat a fehérneműmön kívül, semmit sem segített a helyzetemen.
Annak tudatában, hogy napok óta nem alszok szinte semmit, ágyba bújtam már 21:00-kor. Én kis naív elhittem, hogy végül legyűr az álmosság. Kiterültem miután lelöktem az ágyamról a takarót, hogy még a közelembe se legyen. Még az sem érdekelt, hogy a lábam őrizetlenül van ezáltal. Gyerünk démon, vigyél haza!
Már majdnem hajnali három óra volt, mikor kopogást hallottam. Azonnal összehúztam magam és lassan felemeltem a földön lévő páncélomat.
Először azt hittem, hogy tényleg eljött értem az idézett szellem ezért a takaróba bugyoláltam magam, csupán a szemem látszott ki az egyik kis lyukon. Azonban mikor Katy nyűgös hangját hallottam meg, elmúlt minden félelmem.
-Molly. -dugta be a fejét az ajtón. -Ébren vagy?
-Hát te meg miért nem alszol?
-kapcsoltam fel az éjjeli szekrényemen lévő kis lámpát.
-Nem tudok. -ásított. -Itt aludhatok ma? Anyáék imádkozós napot tartanak.
-Hogy milyen napot? -néztem értetlenkedve Katyt míg ő besétállt és leült mellém.
-Anya azt ismételgeti folyamatosan, hogy "Édes Jézus". -kellett pár másodperc mire leesett, hogy nem az zajlik anyáéknál, amire testvérem gondol.
-És.. Mi van a kezedben? - tereltem el gyorsan erről az undorító információról a gondolataim.
-A te babád volt. -emelte fel büszkén a szőke hajú, kék szemű babát, amit gyerekkoromban mindig magamnál tartottam. -Nem baj, hogy játszok vele?
-Dehogy baj, a tiéd lehet. -simogattam meg a fejét. -Mesélj, milyen napod volt az oviban?
-Nem volt semmi különös. - birizgálta a kezében tartott babát. -Spencer megint azt mondta, hogy szerelmes belém.
-Azt hiszem mostmár tényleg meg kell látogatnom ezt a Spencer fiút.
-nevettem el magam. Nem akartam tovább húzni az időt mivel láttam Katyn, hogy nagyon álmos. -Na gyere, bújj be ide. -ütögettem meg magam mellett a helyet. Mikor befészkelte magát, hozzá bújtam.
-Molly, érzem a cicidet. -kuncogott.
Ekkor kaptam észbe, hogy felül semmi ruhadarab sincs rajtam így a párnám alá dugott, túlméretezett pólót felhúztam.
Katy már szuszogott mellettem mire végeztem ezzel a művelettel, én pedig kénytelen voltam elfogadtam a tényt, hogy holnap megint zombiként kell túlélnem a napot.
Reggel szokásosan 6:40-kor csörgött mellettem a telefon. Lassan kikászálódtam az ágyból, vigyázva, hogy ne ébresszem fel a húgomat és amilyen gyorsan csak lehetett felöltöztem és tettem fel egy kis sminket. A mai outfittem egy citromsárga, rózsás bodyból és egy már megszokott fekete nadrágból állt. Épp, hogy kiléptem az ajtón valakinek sikeresen neki is mentem.
-Hé, nem látsz a szemedtől?
-ripakodott rám Sierra. -Ez a felső nem túl előnyös az alkatodhoz.
-nézett végig rajtam majd folytatta tovább az útját lefelé.
Szó nélkül visszafordultam a szobámba és a szekrényemhez siettem ahol előkotortam egy sima, fekete pólót. Azt olvastam, hogy a fekete karcsúsít és mellesleg az egyik kedvenc színem, szóval dupla siker.
-Katy veled aludt az éjjel? -kérdezte anya a kávéját kevergetve amikor leértem.
-Igen. -válaszoltam röviden. -Egyébként örülnék neki ha esténként nem a ti hancúrozásotokat kéne hallgatnia.
Anya keze megállt a kevergetésben és az arca paradicsom színű lett. Helyes, szégyelje is magát.
Stellel megbeszéltünk már tegnap, hogy ma a ház előtt vesz fel és beugrunk suli előtt egy kávéra a Starbucks-hoz.
-Mizus? -kérdezte miután beszálltam a kocsiba.
-Azon kívül, hogy a húgom nem tud aludni a szüleim esti szexmaratonja miatt, semmi különös. Veled? - néztem a lesokkolódott arcára.
Egy fintor vágás után már bele is kezdett a mondókájába.
-Az elsős srác akiről kiderült, hogy meleg. -mocorgott az ülésen.
-A pasijával arra kértek, hogy édeshármasozzak velük.
-Hogy micsoda? -kiáltottam fel. -És mit válaszoltál rá?
-Természetesen nemet mondtam.
-forgatta meg a szemét. -Nem értem az egészet hiszen ha melegek akkor miért kérnek ilyenre?! Ezt tőle is megkérdeztem amire azt a választ kaptam, hogy valami újat akarnak kipróbálni.
-Miért megszállotjai néhányan az édeshármasnak? -gondolkodtam el hangosan. -Egyszerre 2 embernek akarnak csalódást okozni?
-Valami olyasmi. Azóta is próbáltam feldolgozni, hogy ilyet kértek tőlem. -nevetett fel. -Egyébként mit szólnál ha pénteken átjönnél és néznénk valami filmet?
-Jól hangzik. -kacsintottam rá.
Röpke 10 perc után oda is értünk az első úticélunkhoz. Az egészet végig énekeltünk a rádióban szóló énekesekkel együtt. Szerintem lassan Stell anyukájának ki kell cserélnie a kocsiban lévő hangszórókat mivel mindig may hangerőn szólnak.
A drive résznél álltunk meg, mert semmi kedvünk nem volt kiszállni a hőségbe.
-Mit iszol? -kérdezte Stell mikor adtuk le a rendelést.
-Jeges Americanot. -válaszoltam.
Amint előrébb mentünk, hogy átvegyük az italokat, kijelentettem, hogy most én fizetek. Természetesen jó baráthoz híven Stell egyből belement.
Mire a sulihoz értünk konkrétan alig tudtunk beszélni, úgy fájt a torkunk. A jeges kávé nagyon jól esett ilyen melegbe de az ide vezető út végig éneklését azért megéreztük.
-Jó reggelt hölgyek. -jött egy hang a mellettünk lévő parkoló helyről.
-Ohh Mr. White. -köszörülte meg Stell a torkát. -Jó reggelt.
-Jó reggelt. -kuncogtam a barátnőm pipacs piros arcát elnézve.
Az osztályfönökünk mosolyogva, a fejét rázva vette ki az akta táskáját a kocsijából majd az iskola bejáratához kezdett sétálni.
-Csodálatos segge van. -ábrándozott Stell a tanárunk távolodó alakját bámulva. -Citromsegge van.
-Nos.. -néztem meg magamnak én is. -Van benne valami.
-Sok olyan fiú van akivel járnék de egyiknél se érzek késztetést, hogy beleharapjak a seggébe. -kapta ki a táskáját majd bezárta a kocsit.
-Miért, neki a seggét harapnád?
-nevettem el magam.
-Igen. Furán hangzik? -kezdtünk el mi is befelé sétálni.
-Amíg nem órán csinálod miközben tanít, addig nem. -nevettem fel miközben elképzeltem a jelenetet.
Az első óránk magyar óra volt, amit már vártam hiszen a kedvenc tantárgyam.
-Jó reggelt osztály. -lépett be a tanár mire mindenki felállt és egy egyhangú jó reggelttel köszöntöttük.
-Nos, mint hallottam új diákok is érkeztek az osztályba. -tette le az iratait az asztalra majd a tábla felé fordult. -Aki nem ismerne, a nevem Mr.Adams. -firkantotta fel. -Tudom, hogy nem szokás mindjárt az első nap dolgozatot írattatni de most muszáj leszek.
-Nemár! -hávorodott fel az egyik fiú az utolsó sorban.
-Mr. Adams, ez nem fair! -csatlakozott az előttünk ülő, vörös hajú lány.
-Sajnálom gyerekek de a nagy létszámotok és a rossz jegyeitek miatt az osztályfőnökötök és az igazgató is megengedte, hogy magyar órákon kettészedjem az osztályt. -vette elő a papírokat majd elkezdte szétosztani. -Szeretném ha mindenki írna egy esszét a Rómeó és Júliából. Ezt a művet mindenkinek ismernie kell még az újaknak is, szóval nincs kifogás. Egy 3000-5000 szavas esszét szeretnék kérni tőletek.
-Az lehetetlen. -szólalt meg mellettem Stell.
-Miss Collins, még jó kedvemben vagyok de még egy szó és 6000 szóban fejtheti ki nekem Rómeó és Júlia románcát. -nézett rá szigorúan.
-Jegyre fog menni? -kérdezte meg Sierra, aki a terem másik végében ült, Tyler mellett. Nem akartam feléjük nézni, azonban nem bírtam ki.
A fiú testhez simuló, szürke pólót és sötét kék farmert viselt míg haja rendezetlenül omlott a homlokára.
-Fő célom ezzel az esszével az, hogy megtudjam ki milyen szinten van és az osztályt ez szerint fogom ketté választani. Az ötös és négyes tanulókkal gyorsabban fogok haladni, míg a többiekkel lassabban. Nem szeretném ha sok lenne a bukások száma az én tantárgyamból viszont a kérdésedre válaszolva igen, jegyet fogok adni rá. -nézett az órájára. -A csengő végéig írhatják, ha egy szót is meghallok azonnal elveszem a lapot és írom be témazáróként az egyest. Kezdhetik.
Mint tudjátok van egy könyves blogom így a Rómeó és Júliát kötelességemnek tartottam elolvasni.
Elsősorban felírtam a nevem, a dátumot és a címet.
Ezután viszont a kezem és a gondolataim szabad utat kaptak. Olyan gyorsan jöttek az ihletek, hogy alig bírtam leírni őket.
Mikor az utolsó sorokat írtam ránéztem az órámra.
Még 15 perc van hátra.
Stellre tévedt a tekintetem akinek szintén nem volt sok, hogy befejezze. Körbepillantottam az osztályban de egyvalakin megakadt a szemem. Blake a papírját félretolva, az asztalra hajtott fejjel aludt?!
Mondjuk mit is vártam el tőle.
Megnyugodtam hiszen ez azt jelenti, hogy ezeken az órákon nem leszünk egy csoportban.
Észrevettem ahogy Sierra idegesen, észrevétlenül böködte Tyler karját. Miután ez ismétlődött még pár pedig, a fiú sóhajtott egyet és úgy helyzete a lapját, hogy a nővérem jól lássa azt.
Idegesen fordítottam el az irányukból a fejem. Még egy nyamvadt esszét sem tud megírni egyedül de a lábát szétteni a tesója exének megy neki.
1371 szó