Save Me /BEFEJEZETT/

14.

Másnap ebédnél három lány ült hozzánk. Ők már elsőben is itt voltak annyi különbséggel, hogy mindegyiknek szőke lett a haja.

-Molly, kérdezhetek valamit?
-harapott bele a sonkás szendvicsébe Chloe. -Hogy viseled, hogy Tyler az ikreddel jár?

-Milyen kérdés ez? -néztem rá bambán. -Nincs ebbe beleszólásom szóval kénytelen vagyok elfogadni.

-És hogy szakítottatok? -tette fel a kérdést érdeklődve Samanta. Éreztem, hogy könnyesedik a szemem ezért minden figyelmemet az előttem lévő kajámnak szenteltem.

-Képzeljétek csajok.-vette kezébe az irányítást Stell. -Ahogy elment Molly, az a rohadék nemsokra rá összejött Sierraval.

-Neee. -tette le sajtburgerét Susan, a harmadik szöszi.

-Hihetetlen ez a gyerek. -mondta felháborodva Chloe.

Tudtam, hogy igazuk van. Ennek ellenére kezdett számomra megalázó lenni ez az egész beszélgetés hiszen csak mégjobban felhívták a figyelmemet arra, hogy mennyire is semmibe vett Tyler.
Könnyebben dobott el, mint én a reggeli cigit.

-Fáj a lábam lányok. -kiabálta oda nekünk egy fekete hajú fiú.

-Ohh, ha idejönnél nem csak a lábad fájna. -mosolygott kacéran Stell mire a srác már készült felállni a padról.

-Hanem az arcod is. -tette hozzá idegesen a barátnőm. Ha épp nem a könnyeimmel küszködnék, én is a lányokkal együtt nevettem volna.
Viszont csak Tyler járt a fejemben. Itt van tőlem pár méterre és mégsem érinthetem meg. Ő már továbblépett és boldog valaki mással, míg én egy helyben toporgok és akárhányszor meghallom a nevét vagy rá nézek, a szívem egy darabja újra összetörik.

-Na ideje mennünk. -szedegette össze a megmaradt kajáját Samanta. -Jut eszembe, most pénteken lesz nálam egy buli. Az őseim elmennek és csak jövő héten jönnek vissza. Gyertek el, Stell tudja a címet és te pedig Molly. -nézett rám. -Kapd össze magad és mutasd meg annak a szemétnek, hogy mit vesztett.
Persze könnyű ezt mondani...

-Ott leszünk. -kacsintott Stell, a csajok pedig elmentek.

-Nem úgy volt, hogy pénteken filmezünk? -kérdeztem, mivel semmi kedvem nem volt egy újabb bulihoz.

-Terv változás.-vonta meg a vállát. - Egyébként pedig neked is jót tenne ha nem nyálas, szerelmes filmeket néznénk miközben most törték össze a szíved.

-Pedig ez lenne a tökéletes program.
-dünnyögtem.-Elmegyek cigizni, jössz?

-Nem mehetek, meg kell keresnem Mr. Whiteot egy nagyoon fontos ügyben. -nézte meg magát a telefonja kamerájában. -Órán találkozunk.

Elsétáltam a suli mögé ahol a bagósok vannak majd én is rágyújtottam.
Letüdőzött boldogság.

Viszont egy dolog nem segített megnyugodni.
Megvan az érzés mikor érzitek, hogy valaki néz titeket?
Mikor körbenéztem pár osztálytársammal találtam szembe magam, akik csak bámultak. Nem tudom mi olyan felfoghatatlan a létezésemben. Utálom amikor ezt csinálják.. Nem mondanak semmit csak néznek.

-Ha akartok egy autogrammot vagy szelfit, akkor nyugodtan szóljatok.
-mosolyogtam rájuk, mire végre elkapták a fejüket. Mindjárt jobb.

-Fiatalok! -szólt oda gorombán az olasz tanárunk.-El is lehetne dobni a cigit, hogy időben beérjetek órára.
Értetlenül álltam a helyzet előtt mert becsöngetésig volt vissza vagy 3 perc és nem is vele lenne óránk...

-Drága a cigi Tanárnő. -kacsintottam rá, majd nyugodtan elszívtam az utolsó slukkot.

A napjaim azonban a hét többi napján monotonná vált. Felkeltem, elkészülődtem, suliba mentem, ettem, szenvedtem, végig néztem Tyler és Sierra nyalakodását, hazajöttem, ettem, fürödtem, sorozatoztam majd másnap kezdődött elölről.