Clarke's POV
Képtelen vagyok elhinni. Én tényleg megtettem. Tegnap este, az első alkalom, a fürdő padlóján. Egy szőnyegen, amit tíz évesen telehánytam.
Szentséges atya ég...
Még mindig érzem Lexa pillantását. Úgy nézett rám, mintha én lennék a világ legkívánatosabb dolga. Rá akartam szólni, hogy hagyja abba a bámulást, de az ujjai ezt teljesen lehetetlenné tették...
Ahogy erre gondolok, megint bizsergek.
Óvatosan kitapogatom az engem ölelő kezet. Egy orr halkan a nyakamba szuszog.
Nem tehetek róla, elégedetten elmosolyodok és közelebb bújok.
Hosszan beszívom a lexaillatot és önkéntelenül ellazulok. Ezt meg tudnám szokni...
- Jó reggelt - motyog valahol mögöttem. Rögtön elpriulok, a szívem hevesen kezd verni. Ez az ő hatása.
- Jó reggelt - motyogom. Halkan sóhajtok, ahogy az arcát jobban a nyakamba fúrja.
- Hány óra? - a hangja érces, amitől kiráz a hideg.
- Kilenc - a telefonomra pillantok.
- Mmmmh... Haza kéne mennem.
Megfordulok a kezei között és felmászok rá.
- Kéne, de nem fogsz.
Halkan nevet, lehúz és kispárnaként maga alá gyömöszöl. A teste zavarbaejtően tökéletesen kemény. Tesi szak, huh...?
- De fogok, te pedig szépen velem jössz - tájékoztat.
- Úgy gondolod? - néz fel rá. A szeme csukva, a homloka durcás kisgyerek módjára halványan ráncolódik.
- Úgy tudom - nyomja meg.
Elmosolyodok.
- Egy kicsit nagyképű vagy - kuncogok és elsimítom a haját.
- Te pedig hangos - rám villannak a szemei, nekem pedig hirtelen nagyon melegem lesz. - De te nem egy kicsit.
- Lexa! - csattanok fel. A fülem lángol. De tényleg. Hallom, ahogy ropog, mint egy kandalló. - Kussolj... - mondom végül, mert nem tudok mást a fejéhez vágni.
Becipzárazza a száját és tovább alszik.
- Ne már. Kelj fel! - piszkálom.
- Teljességel ki van zárva, én tíz előtt nem kelek fel, drága.
- Unatkozom.
- Lássuk csak - rám sandít. - Itt vagy te. Itt vagyok én. Egy ágyban. Egymást ölelve - elhalkul. - Kitaláltam valamit, Clarke - súgja.
Képtelen vagyok értelmesen megszólalni. Tényleg megint azt akarja? Nem lenne ellenemre...
- M-mit..?
- Aludj. Vissza - húzza össze a szemét és újra eltűnik a hajamban. Ouch, baszki!
- Milyen szemét vagy!
- Tévedés. Tesis vagyok - elvigyorodik. - És vérbeli geci.
- Hát...! Hát ja!
- Woaaah, forró a hangulat, gyerünk, baby, keményíts be! - felnevet az ügyetlen beszólásom miatt.
- Hülye tesis!
- Bolod humános - oldalba bök.
Percekig csendben fekszünk, már majdnem elalszom újra, mikor elszorul a torkom. Anya.
- Lexa... - szólalok meg akaratlanul.
- Clarke. Egyezzünk meg valamiben. Okés? A barátnőm vagy. Úgyhogy ez nagyon, nagyon fontos.
Lassan bólintok és nyelek egyet.
- Hajnali tíz óra előtt NEM kommunikálok, NEM beszélgetek és NEM vagyok ébren. Három dolgot csinálok tíz előtt. Alszok. Szexelek - de az is fárasztó, inkább tíz után. És adott esetben menstruálok. Ennyi. Okés? Tíz után akármit.
Bólogatok.
- Eddig mindenkit kiraktam az ajtón, ha tíz előtt zargatott. Nagyon kell téged szeretnem, hogy ne tegyem ugyanezt - dünnyög.
- De ez az én szobám - képedek el.
- Clarke?
- Várj, mit mondtál..? - kikerekedik a szemem.
- Fogd be - röviden megcsókol és a párnák közé bújik.
- Azt mondtad, szeretsz... - motyogom hitetlenkedve, olyan halkan, hogy nem vagyok benne biztos, hogy valóban kimondtam.
Csend.
- Alszol...?
Csend.
- Lexa...?
Síri csend.
- Amúgy... Akkor az egyetemen is úgy raktad össze az órarendedet, hogy ne kelljen tíz előtt kelj?
- CLARKE!
***
Tudom. Sajnálom. Tetszett...?
Love you! ❣️