A vendégek lassan mind megérkeztek és elfoglalták a számukra kijelölt helyet az udvaron. Miután Nicket elhívta Henry Auróra mellől a lány megpróbálta egyedül elfoglalni magát vagy olyanokat keresett, akiket esetleg ismerhet. Mikor meglátta Joet és Kevint először oda szeretett volna menni hozzájuk, de meglátta a szüleiket és Frankiet meg az őket kísérő nőket és meggondolta magát. Inkább elvett egy pohár pezsgőt a pincér tálcájáról és lesétált a partig azt remélve, hogy ott egy kicsit egyedül lehet. Nem volt egyszerű magassarkúban, így inkább levette nem is foglalkozva a sok dívával, akik ezért szúrós tekintetekkel meredtek rá. Megpróbált a lehető legmagabiztosabban viselkedni. A meleg homok szemcsék selymesen tapadtak lágy bőréhez. A levegő meleg volt, de az óceán felől érkező gyenge szellő enyhített a fülledtségen. A háttérből halk zene szólt, hogy a vendégek ne unatkozzanak még véletlenül sem. Szemével a sötét víztömeget nézte, ahogyan folyamatos hullámzással kimosta a homokot lába alól.
- Hogy-hogy egyedül ácsorogsz itt. – szólalt meg mellette egy mély férfihang, mire Auróra ijedében összerándult. A hangirányába fordult és meglátta Joet kezében egy ugyan olyan pezsgőspohárral, mint amit ő is szorongatott. – Bocsánat, a megijesztettelek. Nem akartam. – szabadkozott végig nézve a lányon.
- Nem ijedtem meg csak úgy tűnt mintha megijedtem volna. – mondta játékosan. Legutóbbi találkozásukkor nem valami kedvesen beszéltek egymással és Auróra azóta megfogadta, hogy megpróbál jól kijönni Nick testvéreivel még akkor is, ha barátja folyamatosan civakodik velük.
- Tényleg? Akkor, ha gondolod visszamegyek és pár perc múlva megijesztelek. – ajánlotta fel mosolyt csalva ezzel a lány arcára.
- Szerintem erre semmi szükség mert úgy sem tudnál megijeszteni. – fordult felé, majd belekortyolt szénsavas italába. Joe nem válaszolt semmit csak halkan nevetett.
- Nick nagyon szerencsés. – törte meg a csendet pár perc merengés után a férfi, mire Auróra felkapta fejét.
- Hát, akinek ilyen bulit szerveznek az csak szerencsés lehet. – értett egyet vele, de mikor meglátta Joe mosolyát rájött, hogy nem erre gondolt.
- Én rád értettem. – mondta ki egyszerűen, majd visszafordult a végtelen óceán felé. Auróra nem tudta mit kéne mondani. – Tudod, Nick néha nem is veszi észre, pedig ő volt ennek az egésznek az elindítója. A kis szerencsés tökmag, aki pont jókor énekelt jó helyen. – idézte fel az emléket, amikor Nick alig nyolcévesen édesanyja körül rohangálva adta elő a Pán Pétert a fodrászatban.
- Mármint ezt, hogy érted? – kérdezte Auróra. Jobban belegondolva barátja sosem mesélte el, hogyan fedezték fel.
- Nem mesélte, hogy egy fodrász szalonban fedezte fel egy férfi és ajánlotta fel neki, hogy szerepeljen egy színdarabban, ha van kedve? Onnan indult minden. – fordult Auróra felé Joe.
- Akkor tényleg hatalmas szerencséje volt. – nevetett a lány hátra fordulva. Meglátta barátját, ahogyan egy mikrofonnal babrál kezében és közben Lisával beszélgetett.
- Lehet úgy tűnik, hogy nem foglalkozik veled, pedig hidd el ha nem hurrognánk le otthon folyton rólad beszélni. – zárta le a beszélgetést a férfi és elindult vissza Sophiehoz, aki pont szüleivel beszélgetett. Lassan kezdődött az előadás és Aurórának is vissza kellett mennie. Még nem találta ki, hogy hova álljon mert semmi képen sem akart a neki kijelölt helyre ülni, mivel pont a Jonas család közepébe csöppent volna, amit egyedül egyáltalán nem tervezett, még úgy sem, hogy Joe is ott volt. Visszavette cipőjét és átverekedte magát az beengedett fotósok és újságírók tömegén, akiknek nem volt külön ülőhelye. Csodálkozott, hogy még nem futott össze egyetlen munkatársával sem, de részben örült is neki. Éppen kiszemelt magának egy nyugalmasnak részt az egyik kivilágított fa alatt, mikor Nick nagy lendülettel átölelte, majd megcsókolta.
- Kívánj szerencsét. – mondta és már ment is tovább, nehogy lekésse a nagy belépőt, amit Lisa tervezett.
- Mindent bele! – kiáltotta utána a lány és büszkén mosolyogva követte szemével, míg el nem tűnt a színfalak mögül. A következő percben minden elsötétült csak a dísz lámpák erőtlen fénye látszott. Izgatott csend telepedett az udvarra. Hirtelen felkapcsolódtak újra a reflektorok megvilágítva az énekest. Auróra ámuldozva figyelte a tökéletesen megrendezett bemutatót. Hangosan elindult a zene, és végül meghallották az énekes tiszta hangját. Úgy mozgott a színpadon, mintha csak otthon lett volna. Hangja magabiztosan csengett. Az összes kamera felé irányult és a nézők néma csendben hallgatták az új számokat egymás után. Aurórának az volt az első, hogy látta színpadon barátját, és kezdte megérteni, mire gondolt mikor azt mondta, hogy sokan nem őt szeretik hanem, azt aki a koncerteken énekel. Auróra biztos volt benne, hogy ő halálra izgulta volna magát, de Nick olyan szinte beleélte magát, hogy néha azt is megmerte volna kockáztatni, hogy az őt figyelő tömegről is elfeledkezik.
Egyik percben összetalálkozott a tekintetük és az énekes arcára egy őszinte mosoly ült ki. A lány tudta, hogy ez neki szólt és abban a pillanatban a világ legszerencsésebb emberének érezte magát.
Nagyjából húsz percig tartott az egész és mikor az utolsó hang is elhallgatott Nick végig nézett az embereken, majd megköszönte, hogy mindenki eljött és végül átadta a mikrofont menedzserének és lement a színpadról. Auróra megpróbált feltűnésmentesen odamenni hozzá, de elég messze állt a backstagetől. Nehezen, de sikerült neki eljutnia a kis helyiségig. Mikor meglátta barátját hirtelen megtorpant. Egy számára ismeretlen nő a természetesnél közelebb bújva simogatta a férfi felkarját, aki csak nevetve megköszönte a dicséretet. Auróra még mielőtt meglátták volna elbújt az egyik fém doboz torony mögé és onnan figyelte a jelentet.
- Henry mondta, hogy tehetséges vagy, de sosem gondoltam volna, hogy ennyire. – mondta neki a nő nyájas hangon. Hosszú barna haja kontyba volt fogva és ezüstösen csillogó dísz volt beletűzve. Szűk, hosszúszárú, sötét szoknyát viselt, ami jól kihangsúlyozta tökéletes alakját. Auróra közbe akart lépni, de előbb tudni akarta Nick hogyan reagál a nő csábítási próbálkozásaira.
- Köszönöm. Igyekeztem. – válaszolta miközben levette pólóját és elővett egy sötét inget táskájából.
- Tudod, nagyon jól jönne egy ilyen férfi a következő filmembe. – érintette meg mellkasát még mielőtt begombolhatta volna ingét. Nick egy pillanatra felnézett a vele majdnem egymagas nőre, majd tovább gombolta a ruhát. Auróra azt várta, hogy mond majd valamit vagy legalább elfordult, de semmit nem tett. A színésznő közelebb húzódott hozzá, míg nem összeért arcuk. Mikor Auróra még egyszer utoljára kinézett a dobozok mögül Nick és a nő éppen csókolóztak. Itt telt be a pohár. Nem bírta tovább nézni, így inkább megfordult és visszament a vendégekhez. Levett egy újabb pohár gyöngyöző pezsgőt egy éppen arra járó pincér tálcájáról és nagyon kortyolt belőle. Gombóc volt a torkában és legszívesebben sírva rohant volna az egyik mosdóba, hogy aztán vörös szemekkel hazasétáljon és utána otthon fagyiba és sorozatokba fojtsa bánatát. Azt tervezte, hogy beszél Lisával, majd hazamegy, de Joe ismét megjelent mellette. Már tényleg csak ő hiányzott gondolta mogorván. Lehelete az alkoholtól bűzlött, arca piros volt és elnagyolt gesztusokkal átkarolt a lányt miközben megitta az ő poharának tartalmát is. Kezdett elege lenni a Jonas fivérekből. Haragudott Nickre, amiért a háta mögött kikezdett más nővel még akkor is, ha nem ő kezdeményezett. Ha nincs ott és nem látja nagy eséllyel sosem tudta volna meg. A csalódottság súlyos érzése kerítette hatalmába.
- Szia. Hát veled meg mi történt? – kérdezte fancsali arcára utalva az énekes. – Csak nem valami baro... baomságot... - próbálkozott a szó kimondásával, de a pezsgő miatt mindig összeakadt a nyelve - baromságot csinált a kis öcsikém? – folytatta furcsa hangon.
- Nem dehogy. Csak kicsit fáj a fejem. – mondta kissé dühösen. Megpróbált szabadulni a férfi kezei közül, de nem volt valami nagy sikere. Nem értette Joe miért részegedett le ilyen gyorsan. Szemével a tömeget pásztázta, hátha meglát valakit, aki segíteni tud neki, mikor összetalálkozott tekintetek Sophie Turnerével. Végig mérte őt, majd állítólagos barátját és azonnal megértette a helyzetet.
- Ellenben veled ugye? Összevesztetek Sophieval? – kérdezte az udvar egyik nyugodtabb része felé terelgetni a férfit. A lehető legtávolabb a színésznő gyilkos tekintetétől.
- Mi az hogy? – kontrázott rá. – Szakítottunk. Csak mert nem egyezett a véleményünk egy rohadt kérdésben. – mondta teljesen kikelve magából. Auróra érezte hátán az elítélő tekintetek sokaságát.
- Figyelj mi lenne, ha lenyugodnál egy picit. Bemegyünk szerzek neked vizet és elmesélsz mindent. – lépett oda hozzájuk Kevin. Auróra felnézett a férfire, aki átkarolta öccsét, majd elengedett egy sajnáló mosolyt. Ahogy távolodtak egyre halkabban hallotta a férfi dühös hangját. Auróra fejében megfordult, hogy ha ők egy kérdés miatt szakítottak, akkor neki mit kéne tennie. Látta, ahogyan Nick és a színésznő kijönnek a színpad mögül és Henryhez csatlakoznak megünnepelvén az előadást. A sok nagykutya köré sereglett és eltakarták Auróra elől. Azt ígérte egész este vele lesz, de mióta lejött a színpadról csak azokkal az emberekkel volt, akik feljebb lendíthették karrierét. Egy darabig még ácsorgott a fa alatt, majd meglátta ismét a partot és erős késztetést érzett rá, hogy visszamenjen a vízhez. Nem akarta elvinni Lisa kocsiját gyalog pedig nem lett volna biztonságos egyedül a városban így inkább felhagyott barátnője keresésével. Ahogy elindult a part felé mellé csapódott egy magas, bajszos, sötét göndörhajú férfi.
- Elkísérhetem kisasszony? – kérdezte erőltetett brites kiejtéssel. Auróra felismerte a hangjáról.
- Persze. Mr. Tucker. – válaszolta miközben felvette Nicktől tanult álmosolyát. – Örülök, hogy élőben is megismerhetem. – mondta udvariasan.
- Tényleg? Ez zene füleimnek. Nicknek nem sok barátnője kedvelt az évek folyamán. – mondta, mire Aurórát elfogta egy fájó gondolat. Nem érezte magát már Nick barátnőjének. – Valami rosszat mondtam volna? – álltak meg a homokos résznél.
- Nem dehogy miből gondolja? – kérdezte vissza véve álarcát. Jonathan gyanakvóan végig mérte a lányt.
- Mit művelt? – kérdezte ridegen. Auróra tudta, hogy lebukott és, hogy van még mit gyakorolnia az érzelmei elrejtésének terén.
- Szimplán csak hagyta magát. – mondta maga elé merengve. Hangja tele volt csalódottsággal és dühvel.
- Pryanka csak rámászott? Nick egyszer ebbe fog beledögleni. – mérgelődött a sötét óceánt pásztázva. – Miért vagy még itt és miért nem mondtad meg neki? – tette fel a kérdést, ami már a lány fejében is megfordult párszor.
- Mert nem akarom elrontani a nagy estjét. Annyira várta már. – érkezett pár perc múlva a válasz. Jonathan felröhögött, majd átkarolta a lányt.
- Hidd el megérdemli. Ha ő elrontotta a tiédet ez a minimum. – bíztatta, mire Auróra megfordult és barátját kezdte keresni. – Amúgy nagyon jól áll ez a ruha és tök kreatív a virág a hajadban. – dicsérte meg kedvesen, majd magára hagyta a parton. A tenger halk morajlását hallgatta miközben megpróbálta rávenni magát, hogy odamenjen barátjához és beszéljen vele. Ahogy a vizet nézte eszébe jutott az este a motelnél. Ahogyan berántotta magával a vízbe, mikor szorosan magához ölelte és mikor azt hitte megfulladt a kígyó miatt. Egyik percben egy könnycsepp szántotta végig arcát, forró nyomot hagyva maga után. Tudta, hogyha odamegy hozzá és neki állnak vitatkozni annak csak rossz vége lehet, főleg hogy képtelen lett volna elválasztani attól a nőtől. Végül letörölte könnyeit és határozott léptekkel odament az énekeshez.
- Jó estét. – köszönt hivatalosan barátját körülvevő tehetős embereknek, akik érdeklődve mérték végig. Mind közül a színésznő arca volt a legmeglepettebb. Nick széles mosolyra húzta ajkait mikor meglátta, majd tett egy lépést felé, hogy megfogja kezét, de a lány elrántotta és szigorúan szemébe nézett.
- Mi a baj? – kérdezte kételkedő hangon. Auróra vett egy mély lélegzetet, majd kertelés nélkül kimondta
- Nick itt és most szakítok veled. Mert képes voltál a hátam mögött más nővel csókolózni.
Hangja egy pillanatra megremegett, de mikor meglátta Pryanka lesajnáló tekintetét új erőre kapott. A társaságra kínos csend telepedett. Mindenki a férfi reakcióját várta. Végig nézett barátja értetlen arcán, majd megfordult és a kijárat felé vette az irányt. Elővette telefonját Lisától kapott kardigánja zsebéből és Scott számát kezdte keresni.
- Auróra, - kiáltott utána Nick. Hangja ijedt volt és látszott rajta, hogy pontosan tudja mire gondolt. A lány nem fordult meg, még csak nem is lassított. Ugyan úgy viselkedett, mint mikor odament hozzájuk a Jonas Brothers összeálltáról beszélgetni. Ahogyan végig ment a füves részen magán érezte szinte mindenki tekintetét. A beszélgetések félbeszakadtak és várták, hogy mondjon valamit az utána rohanó férfinek. Egyik pillanatban Nick megragadta csuklóját és maga felé fordította.
- Sajnálom. Nem akartam és nem láttam, hogy ott vagy. Egész este szabadulni próbáltam tőlük, de nem tudod milyen akaratosak és nem láttalak. Bocsánat. – kezdett bele a kétségbeesett bocsánatkérésbe. Auróra lesajnálón elmosolyodott.
- Miért, ha látod, hogy ott vagyok akkor nem csókold meg, de a hátam mögött teljes nyugodtsággal? – kérdezte, amire Nick nem tudott mit mondani. Megfagyott köztük a levegő. Minden szemár feszülten figyelte őket.
- Összeáll a Jonas Brothers! – ordította el magát Joe teljesen részegen, mire mindenki felé fordult. Kevin azonnal szájára tapasztotta kezét és megpróbálta elhallgattatni.
- Sajnálom Nick. Én tényleg kezdtem hinni bennünk. – mondta lágyabban Auróra, majd megfordult és kiment az épületből. Az énekesnek esélye sem volt utána menni, mert a vendégek körül vették és azonnali választ vártak bátyja kijelentésére. A lány végig sietett a folyosón. Ki a bejárati ajtón és végül balra fordult a járdán. Már egyetlen fotós sem volt az utcán. Mindenki elment hiszen már több órája tartott a rendezvény és akit lehetett beengedtek.
Auróra nagy nehezen levette cipőjét, mert feltörte a lábát és inkább ment mezítláb, minthogy minden lépésnél égő fájdalmat érezzen sarkánál. Mondjuk még mindig jobb volt, mint amit szívében érzett.
- Szia. Minden rendben? – kérdezte Scott aggódva, miután végre felvette.
- Szia. – szólt bele, de nem tudta tovább mondani, mert nem tudta tovább lenyelni könnyeit.
- Úr Isten mi a baj? – szólt bele újra a férfi ijedten. – Várj hol vagy? Elmegyek érted! – mondta és a háttérből halk léptek hangja hallatszódott. – Srácok el kell mennem, de szerintem ezt már egyedül is megoldjátok. – kiáltotta oda munkatársainak miközben az autó felé ment.
- Még a rendezvényen, vagyis kint az épület előtt az utcán. – válaszolta szipogva. Könnyei akárhogy is harcolt ellenük utat törtek maguknak.
- Ne menj sehova mindjárt ott leszek érted. Addig mondd el mi a baj! – mondta törődéssel hangjában. Auróra letörölte könnyeit és megpróbált megnyugodni. Leült a járda szegélyére és alábát nézte.
- Szakítottam Nickkel. – mondta érzelemmentesen. Scott egy pillanatra megnémult. Nem hitt a fülének. Legszívesebben orra alá dörgölte volna, hogy ő megmondta, de pontosan tudta, hogy az ellenkezőjét érné el, mint ami a cél volt.
- Miért? Olyan izgatott voltál még délután. – kérdezte, miközben már befordult az utcába. Meglátta a kárdán ücsörgő lányt és megesett rajta a szíve. Lelassított és kinyitotta az ajtót. Auróra szemén elfolyt a smink és orra hegye tiszta piros volt. Hogy a pezsgőtől vagy a sírástól ezt egyikük sem tudta biztosan. Miután beszállt és becsukta az ajtót Scott pontosan tudta, hogy merre menjen.
- Mert megcsókolt egy színésznőt a hátam mögött és pont láttam. – mesélte mire újabb könnyek szöktek szemébe. Legjobb barátja egy zsebkendőt nyújtott át neki vezetés közben.
- Sajnálom, pedig már kezdtem én is beletörődni, hogy lecsapott a kezemről. – mondta egy kis humorral fűszerezve együttérzését, amivel sikerült egy halvány mosolyt csalnia az arcára. – Van otthon fagyid? Mert ha gondolod megállhatunk venni. Most úgy megkívántam. – utalt a lány vigasztalási szokásaira.
- Van. – vetette oda kissé morcosan. – Én is megkívántam. – mondta mire Scott vidámabban végig nézett rajta. Már nem tűnt olyan elkeseredettnek. Az biztos, hogy Nick rendesen a lelkébe taposott, de Scott ismerte a lányt és tudta, hogyan lehet jobb kedvre deríteni. Felmentek a lakásába és míg Auróra átöltözött egy kényelmesebb ruhába Scott elővette a fagyit és megkereste a sorozatukat.
- Köszönöm, hogy elhoztál. – lépett elő a félhomályból egy hosszú pólóban és rövid nadrágban barátnője.
- Nagyon szívesen. Tudod, hogy érted bármit. – ölelte át, miután leült mellé a kanapéra. Elindította a sorozatot, mire Auróra vállára dőlve elkezdte enni nagy adag csokoládé fagyiját a kis fehér tányérból. Mikor elaludt a férfi vállán, Scott felkarolta és átvitte hálószobájába, majd óvatosan betakarta. Gondolkodott rajta, hogy hazamegy, de nem volt szíve otthagyni egyedül így inkább lekapcsolta a tévét és bevackolta magát a kanapén.