Auróra a tükör előtt ácsorgott lenge, sötét zöld estéjiében, aminek az alja csak a lány térdéig ért. Felső részét finom csipke borította, ujja csak karja háromnegyedét fedte el. Lisa hozott neki, egy magassarkú vajszínű szandált. Már vagy egy órája csak ruhákat próbálgatott barátnőjével, akinek majdnem minden percben csörgött a telefonja ennek ellenére egyáltalán nem zavartatta magát. Minden csengésnél csak annyit mondott, hogy majd megoldják azért vannak ott a többiek is. Éppen haját fonták, mikor megérkezett Scott a kért virágokkal, mert Lisa kitalálta, hogy tűzzenek virágszálakat barátnője fonatába.
- Hűha. – torpant meg a folyosó előtt, mikor meglátta Aurórát.
- Ennyire szörnyű? – kérdezte végig nézve magán még egyszer a tükörben.
- Nem dehogy. Gyönyörű vagy. Oda lesz érted. – bíztatta büszkén mosolyogva. Lisa önelégülten mérte végig több órás munkájának eredményét. Elvette bátyja kezéből az apró fehér virágokat, majd mindegyiket egy-egy hullámcsat segítségével a lány hajába tűzte. Maga felé fordította és tetőtől talpig végig mérte.
- Na igen. Így már kiállhatsz Nick mellé. – dicsérte meg önérzetesen. Végig simította kezét a puha anyagon, hogy lesöpörjön róla egy apró szöszt, majd bátyja felé fordította barátnőjét ellenőrzésre. Mikor meglátták Scott arcát Aurórát elfogta egy enyhe pánik.
- Borzalmas ugye? Tudtam, hogy nem ezt kéne... - mondta, de a fiú közbe szólt.
- Auróra nyugodj meg. Gyönyörű vagy és ezt Nick is így foga gondolni. Le fogod nyomni az össze színésznőt és modellt, akik ott lesznek hidd el. – bíztatta, majd közelebb lépve hozzá óvatosan átölelte. Az egész lányt finom illatfelhő vette körül. Látszott rajta Lisa több órás gondos munkája. Nem is tudták mi lett volna velük a fiatal lány nélkül.
- Köszönöm. – mondta kissé megnyugodva Auróra. Ahogyan telt az idő egyre jobban félt az estétől. Tegnap Nick mellett egyszerű volt igent mondani és bele sem gondolni mibe megy bele pontosan, de most már nem volt ilyen bátor.
- Figyelj Lisa majd elvisz, mert nekem mennem kell szóval lehet kicsit korábban ott leszel. – fogta meg a lány remegő kezeit Scott. Megnyugvás sugárzott zöld szemeiből, ami egy pillanatra Aurórát is lecsillapította.
- Okés. Nekem mindegy. Nick annyit mondott, hogy majd ott találkozunk, mert...
- Mert neki próbája van pontosan most és nem fog ráérni sajnos téged elvinni. – fejezte be Lisa a háttérben pakolászva. Mivel ő volt az egész est főszervezője minden programot percre pontosan tudott.
- Ha kész vagy, akkor indulhatunk. – lépett barátnője mellé mosolyogva. Scottot büszkeség töltötte el, mikor húgára nézett. Már kicsi korában is megvolt benne egy olyan határozottság, ami mindenkit képes volt megnyugtatni. Még akkor is bátornak látszott, mikor legbelül nagyon félt.
- Rendben. Menjünk! – mondta Auróra elhatározva magában, hogy magabiztos lesz és nem fog visszariadni újságírótársaitól, hiszen pontosan tudta, mit is csinálnak ott azok az emberek. Sosem gondolta, hogy egyszer bele kerül egy ilyen fordított helyzetbe.
- Remek, akkor indulás! – terelgette ki a két lányt az ajtón. Aurórához hasonlóan Lisa is kiöltözött, de ő annyi energiát nem fordított magára, mint barátnőjére. Egy egyszerű hosszabb kék szoknyát viselt egy fehér lapos talpú szandállal. Haját pedig csak szimplán kivasalta. Telefonját egy krémszínű kistáskába csúsztatta a slusszkulccsal és jogosítványával együtt. Auróra nagy nehezen leügyeskedett a lépcsőről, miközben megpróbálta nem kitörni bokáját. Nagyon ritkán hordott magassarkút, így nem volt benne túl nagy gyakorlata. Sokkal jobban szerette hétköznapi tornacipőjét, még akkor is ha teljesen tropára lett már járva.
- Képzeljétek tegnap mikor kimentünk éjjel forgatni láttunk egy hulló csillagot. – mesélte figyelem elterelésként Scott.
- És kívántál? – fordult hátra Auróra nagy lendülettel, mitől elvesztette egy pillanatra az egyensúlyát, de végül sikerült a lépcső korlátjában megkapaszkodnia.
- Igen, de szerintem annyi kívánságot, mint ami akkor elhangzott egyetlen csillag sem tudna valóra váltani. – utalt a csapata többi tagjára, akik nagy eséllyel azt kívánták, hogy mihamarabb hazamehessenek aludni.
- Lehet több csillag volt csak kitakarta egy nagy a többit. – gondolta tovább Lisa mikor megtámasztotta az ajtót barátainak.
- Az is lehet, hogy csak elporladtak mire ideértek, de a kis darabkáik ott maradtak. – kontrázott rá Auróra is, mire Scott nevetve becsukta maguk után a kopott ajtót. Az utcai lámpák halvány fénye töltötte be a járdát. Lisa kék autója nem messze parkolt a bejárattól, viszont Scott pont a másik irányban tudott megállni.
- Nagyon ügyes leszel és gyönyörű vagy. Nyugi. Amúgy is mindenki Nicket fogja nézni szóval csak lazán. – bátorította kedvesen Scott, majd átölelte barátnőjét.
Miután Lisával beültek a kocsiba és elindultak néma csend telepedett az autóra, ami csak percről-percre fokozta Auróra idegességét. Nem is értette miért félt ennyire, hiszen Scott jól mondta mindenki Nicket fogja figyelni nem őt. Szemével a mellettük elsuhanó fákat és házakat figyelte. Próbálta elterelni a figyelmét. Mikor elhaladtak egy nagy Certainly Café hirdető tábla mellett eszébe jutott a délután, mikor Nickkel odamentek kávézni. Pontosabba csak az énekes ivott kávét ő pedig limonádét. Olyan szívesen lett volna újra ott vele. Egy normális ruhában és nem pedig egy puccos esten, de tudta, hogy ez nagyon fontos Nicknek és ő sem volt még sosem ilyenen, szóval semmi esély nem volt már rá, hogy visszaforduljanak és hazamenjenek.
- Megjöttünk – törte meg a csendet Lisa, miközben lelassított egy gyönyörűen kidíszített épület aranyozott bejárata mellett. Az utcát betöltötték dolgukat végző újságírók és fotósok. A tömegben feltűntek a kíváncsi nézelődők és egy-két lelkes rajongót is látott. – Nézd ott van Nick. – mutatott a bejárat felé, ahol tényleg ő várakozott. Auróra akkor érezte igazán, hogy mennyire fél kiszállni a kocsiból. Nem akart végig sétálni a sok kamera előtt.
- Figyelj! Semmi baj nem lesz. – nyugtatta kedvesen barátnője, ami abban a pillanatban nagyon sokat segített. – Na gyere! – szállt ki az autóból, majd nagy lendülettel integetni kezdett az énekesnek, aki egyből ki is szúrta őket és elindult az autó felé. Egy fekete bőrdzsekit viselt feltehetőleg a fellépése miatt és egy fekete farmert. Auróra kicsit irigyelte, hogy neki nem kellett még kényelmetlen ruhába bújnia. Kinyitotta az ajtót és minden bátorságát összeszedve kiszállt ő is az autóból. Mikor Nick meglátta egy kedves mosoly kúszott arcára, amivel akaratlanul is de sikerült megnyugtatnia a lányt.
- Lélegzet elállító vagy – lépett oda hozzá, majd mindenki előtt megcsókolta. Auróra először megijedt a tömegtől, ami egyemberként indult meg feléjük. Fehér fények villogtak és emberek kérdései röpködtek mindenfelé, de mikor látta, hogy Nick sem foglalkozik velük ő is megpróbálta elengedni füle mellett.
- Te pedig feltűnően hétköznapi. – válaszolt a lány miután elváltak egymástól. Nick keze derekára csúszott és elkezdte a bejárat felé terelgetni.
- Mert túl korán jöttetek. Köszönöm egyébként Lis, hogy elvállaltad. - fordult a főszervező felé, aki önelégült mosollyal lépdelt mögöttük.
- Nagy öröm volt számomra megrendezni ezt az egészet. – kezdte hivatalos hangon. – De amúgy nem tudjátok mennyire cukik vagytok így együtt. – fűzte hozzá visszatérve eredeti önmagához, mire Nick és Auróra egyszerre nevettek fel.
- Nick akkor az álhíreknek titulált történetek az újságíróról mind igazak voltak? – kérdezte hangosan egy nő a kordon mögül. Az énekes megtorpant és a rövid hajú, harminckörüli riporterre nézett.
- Elnézést, de ennek az újságírónak neve is van és ő Auróra With. Szóval kérem legközelebb a nevén szólítsa köszönöm. – mondta úgy, mintha minden nap ezt csinálta volna, majd előre engedte az ajtóban a meglepett lányokat. Beérve egy hatalmas tágas tér tárult szemük elé. Olyan volt, mint egy hotel recepciója még a pult is ott volt, csak éppen a recepciós hiányzott mögüle. Fel s alá emberek rohangáltak kezükben evőeszközökkel, tányérokkal. Volt egy férfi, aki serényen kiabálva terelgette az embereket.
- Ez mi volt? – kérdezte Lisa utalva az előző jelentre odakintről.
- Nem tudom mire gondolsz. – válaszolta Nick büszkén végig nézve ámuldozó barátnőjén. Auróra, mikor eldöntötte, hogy újságíró lesz pont ilyen eseményeken képzelte el magát. Mióta ténylegesen újságíró volt egyszer sem jutott el ehhez hasonló gálákra vagy bálokra, eddig csak képeken látta vagy éppen Lisa egyik partiján találkozott hasonló helyekkel, de az nagyon ritka volt.
- James! – kiáltotta Lisa, majd gyors léptekkel elrohant a szervezkedő férfi felé, aki mikor meglátta a lányt őszinte rémület ült ki arcára. – Nem hiszem el! Mondtam, hogy előbb legyenek itt mind a pincérek. Hol vannak már? – kiabálta még Aurórát is megijesztve vele. A következő pillanatban már el is tűnt az egyik folyosón, Nicket és Aurórát kettesben hagyva.
- Köszönöm, hogy eljöttél. – törte meg a csendet az énekes, majd összefonta ujjaikat és elkezdte maga után húzni egy hosszú folyosón. A falakat gyönyörű aranyhatású minta díszítette. Lábuk alatt vörös szőnyeg futott ás fejük felett hatalmas csillárok világították meg az utat.
- Csodálatos ez a hely. Nem tudtam volna kihagyni. – mosolygott Auróra. Tényleg korán érkezhettek, mert csak pár vendég volt ott egyelőre. Nick kinyitotta az udvarra vezető ajtót és udvariasan előre engedte. A ligetet hangulatosan feldíszítették és a baloldalán egy hatalmas színpad volt építve, amit éles reflektorokkal világítottak ki. Az egész kerthelyiség a tengerig lenyúlt. Egy idő után a füvet leváltotta a puha és meleg homokos part. Egész eddig Aurórának fogalma sem volt róla, hogy ez a hely létezik.
- Az lesz elvileg, hogy elő kell adnom pár számot kezdésnek, de utána egész este veled leszek. Rendben? – fordította maga felé az egyik díszes fa alatt ácsorogva.
- Nekem tökéletes. – egyezett bele a lány. Idegennek érezte magát először a hatalmas kertben, de Nick közelsége nyugtatóan hatott rá. Látszott rajta, hogy mindent elkövetett, hogy Auróra legalább egy picit is otthon érezze magát.