A pohár falát fehér buborékok borították, amiket sötét színű folyadék borított be. Scott pár percenként felkeverte az aljáról a citrom darabokat, majd belekortyolt. A hűvös ital kellemes hatással volt a férfire, mivel a bárban a levegő fülledt volt és szinte már forró. Az emberek hangosan beszélgettek. A darts tábláról éles csattanással hullottak a földre a nyílvesszők. A biliárdgolyók tompán ütődtek az asztal falának miután egy jól irányzott lökéssel elindították a lyuk felé. Ezt hangos kiabálás, és nevetés követte. Az asztalnál nagyon szoros mérkőzés folyt, amire egyesek még téteket is raktak. Scott sosem szeretett másokra fogadni, hiszen nem tudta befolyásolni a történéseket, vagyis elég nagy volt az esély a teljes bukásra. Ebből adódóan sosem szerette a szerencsejátékot. Családjában nagybátyja volt menthetetlenül szerencsejáték függő. El is kártyázta fél vagyonát még mielőtt sikerült volna családja többi tagjának leállítani. Ez igaz már elég rég történt és azóta újra sikerült talpra állnia, de Scott még mindig haragudott rá csak mert elvesztette az ő egyetemi díját és ezért nem mehetett oda, ahova legszívesebben jelentkezett volna. Nagyobb ünnepekor is nagyon messziről elkerülte, ha véletlen még is egy időben voltak ott nem szólt hozzá vagy teljes mértékben ignorálta. Többször megkapta édesanyjától, hogy semmi értelme ennek a gyerekes játéknak, hiszen azóta már Ben bácsi megváltozott, de Scott amilyen önfejű volt nem akart engedni neki és nem hitte el, hogy nem a szerencsejátékból gazdagodott meg hirtelen. Gondolataiból Sophie gyengéd érintése szakította ki, mikor leült mellé az egyik bárszékre.
- Szia. Örülök, hogy eljöttél. Sokkal jobban áll az eredeti bőrszíned, mint az a kék. – fordult felé mosolyogva a férfi, mire a színésznő elnevette magát.
- Szia. Köszi. Valahogy én is jobban érzem magam a normális színű bőrömben.
- Mit iszol? – kérdezte a férfi Sophie arcát tanulmányozva. Szemét sötét szemceruzával húzta ki, ajkait élénk vörös rúzs színezte. Ahogyan mosolygott apró kis gödröcskék jelentek meg arcán. Szőke, félhosszú haja lazán omlott vállára. Egyáltalán nem lehetett észre venni, hogy festve volt.
- Szerintem, amit te. – vette szemügyre a furcsa fekete löttyöt a pohárban. – Mondjuk attól függ mi ez. – tűrt el egy kóbor tincset füle mögé, miközben halkan nevetett.
- Ez csak egy normális kóla egy kis citrommal, csak már itt ülök egy ideje és olyan, mintha nem citromos kóla lenne, hanem kólás citrom. – magyarázta, majd kiemelte kék szívószállával az agyon nyomkodott gyümölcsöt a pohár aljáról.
- Ez most megnyugtatott. Azt hittem valami furcsa új koktélt próbáltál ki. Joe mindig ilyen undormányokat szokott inni. Van, aminek a nevét sem tudja kimondani, de attól még megissza. – mesélte közben egyre jobban mosolyogva. Scott kíváncsian figyelte, ahogyan beleélte magát a mesélésbe. Amint feljött Joe neve Sophie egyszerűen megállíthatatlan volt. Csak mesélte és mesélte a jobbnál jobb történeteiket. Látszott rajta, hogy fontos volt neki az énekes. Scott közben rendelt egy pohár innivalót a nőnek is. Igaz ő nem sokat beszélt éppen, hogy csak hozzá fűzött egy vagy két dolgot a történetekhez, de még is jól érezte magát. Voltak pillanatok, mikor Aurórát vélte felfedezni a színésznőben, de talán csak azért, mert ugyan olyan átéléssel tudott mesélni.
- Veled mi újság? Hogy állsz azzal a lánnyal, akiről a múltkor meséltél? Elmondtad neki? – kérdezte érdeklődéssel hangjában. Igaz nem túl régóta voltak barátok, de még is megbíztak egymásban annyira, hogy bár nevek nélkül, de megosztották a magánéleti problémáikat.
- Hát elég nevetségesen, mert összejött valaki mással az orrom előtt. Sőt még asszisztáltam is hozzá. – mondta keserédesen.
- Mi történt? – nézett szánakozó arcot vágva. Most, hogy ő mindent kibeszélt magából már kíváncsi volt újdonsült barátja meséjére is. Belekortyolt italába és kíváncsian várt a magyarázatot.
- Tudod mi már régóta barátok vagyunk Aurórával – mondta ki véletlen a lány nevét, de nem is vette észre. – és még gimiben megegyeztünk, hogy nem fogjuk ugyan azokat a hibákat elkövetni, mint a legtöbb sulis fiú-lány kapcsolat. Vagyis nem fogunk egymásba szeretni. – kezdte az egésznek a legelején.
- De ha jól gondolom neked ez nem sikerült. – találgatott Sophie, amit Scott helyeslő bólintással díjazott.
- Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy csak nagyon jó barátok vagyunk és ezért van, de mikor megjelent ez a srác Auróra életében rájöttem, hogy ez mindvégig több volt, mint barátság. Először megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azt, amit éreztem és sokszor mondogattam magamnak, hogy ez nem olyan féltékenység csak szimplán féltem, hogy elvesztem a legjobb barátomat. Pénteken átjött a társasozós estre, amit minden második szombaton meg szoktunk tartani a húgommal és Aurórával. Lisa kitalálta, hogy ha jobban megismerem akkor biztos majd egyszerűbben megbízom benne és egyszerűbb lesz. Sajnos nem így történt, sőt. Csak még rosszabbul érzem magam, mert többször is beszóltam neki ezért Lisa elhozta őket biliárdozni ide nélkülem a sok munkát használva kifogásul. Nem is tudom van-e rosszabb egyedül eltölteni egy estét azok után, hogy tudod lehet elkövetted életed legnagyobb hibáját és nem biztos hogy helyre tudod hozni, mert a lány akit szerettem eltűnt ezzel a pasassal és csak annyit mondott, hogy nyugodjak meg biztonságban van. – adott ki magából mindent. Miután elhallgatott vette észre, hogy a torka teljesen kiszáradt és szeme sarkát könnyek csípték. Nem akart gyengének mutatkozni a színésznő előtt így elfordult és egy nagyon kortyolt a kólából. Sophie megértőn vállára helyezte karcsú ujjait és belekezdett a motiváló szövegbe.
- Szerintem még nincs semmi veszve.
Hangja lágy volt és megnyugtató. Pont úgy viselkedett, mint amire Scottnak abban a pillanatban a legnagyobb szüksége volt. Látta a szemében a megértés ritka fényét és reménykedni kezdett, hogy végre valaki tudja mit is érez pontosan.
- Hát nem tudom. Még a húgom is azt mondta, hogy semmi esélyem. – válaszolta lelombozottan, de nem akarta túlzottan sajnáltatni magát, mert azért, ha jobban belegondolt Sophie és Joe közt valamivel nagyobb volt a probléma. Hiszen az összeköltözés már azért fajsúlyosabb téma volt egy egyszerű szerelmi bánatnál.
- Miért ki ez a titokzatos ellenfél, akivel szemben te Scott Stevens nem tudnál szembe szállni? – kérdezett rá aggódó tekintettel. A férfi természetesen bedőlt neki és meggondolatlanul mindent elmondott neki.
- Nick Jonas.
Csak azután jött rá, mit is mondott miután elhagyták száját a szavak és meglátta Sophie meglepettségét. A színésznő a név hallatán kissé megemelte orrát és megvetően elmosolyodott. Egy másodperc erejéig nem szólalt meg egyikük sem. Scott teljesen a saját gondolataiba feledkezett, ahogyan a pohara alján úszó citromokba meredt. Sophie pedig megpróbálta a megfelelő szavakat megtalálni, mert egyetértett azzal, hogy Nickkel szemben nem volt esélye. Ismerte annyira a fiút, hogy tudja, ha valakibe beleszeretett, akkor őt nem engedte el egyhamar és a feladás szó sem szerepelt a szótárában. Viszont egyáltalán nem szimpatizált vele így nem érezte, hogy meg kéne védenie, hiszen bármi lehetséges. Benne volt a pakliban, hogy az a bizonyos lány Scottot jobban szeretné, mint azt a beképzelt ripacsot.
- Szerintem Nick nem ellenfél számodra, hiszen még is csak te vagy Auróra évszázados legjobb barátja. Nick pedig lehet csak egy futó kapcsolat. Míg ki nem mutatja foga fehérjét addig minden nő isteníti, de utána rájönnek, hogy milyen is valójában és ott hagyják. Szerinted miért ment szét három éve azzal az Oliviával és azóta miért nem volt senkije? Elhiheted nekem, hogy nem azért, mert egyetlen jelentkező sem lett volna. – bíztatta bele sem gondolva abba, hogy Scottban ezzel a kis beszéddel csak reményt ébreszt benne. Jobban belegondolva abban a percben nem is érdekelte túlzottan. Csak egy cél lebegett szeme előtt és az az volt, hogy valamilyen szinten bosszút álljon, mert ellene fordította élete szerelmét, ami talán a kapcsolatuk végét is jelenthette. Ami a legdühítőbb volt az egészben, hogy míg ő órákon át magyarázkodott Joenak, mire kezdett hinni neki, addig Nick egy mondattal elhitette vele az ellenkezőjét.
- Igazad van. Csak el kell magyaráznom Aurórának, ha visszajöttek, hogy igazam van. El is fogja hinni remélem. – lelkesült fel egy szempillantás alatt a férfi. Hirtelen újra érezte, azt az erős, mindent háttérbe taszító késztetést, hogy felhívja a lányt, de ugyanabban a pillanatban kinyílt a bár ajtaja és Auróra az énekessel kézen fogva hangos nevetés közben belépett rajta. Az egész jelent filmbe illő volt. Olyan, mintha maga a rendező mondta volna meg neki, hogy így jöjjön be. Az arcát piros pír tarkította. Vörös haja zuhatagként omlott keskeny vállára. Egy rövid nadrágot és egy átlagos olyan Auróra stílusának megfelelő pólót viselt, de dereka köré egy addig még ismeretlen póló volt kötve. Szabályos fogai kilátszottak, ahogyan nevetett. Mikor észrevették egymást Scottal a lány arca még jobban felderült. A szemében látni lehetett az örömöt. Azt a régi csillogást, amit Scott annyira szeretett, mert mikor belenézett abba a szempárba minden rossz dolog, ami nyomta a vállát tollpihének tűnt.
- Sziasztok. – lépett oda hozzájuk vidáman Auróra, majd kezet nyújtott a színésznőnek is, aki megpróbált egy kis kedvességet erőltetni magára, de Nick jelenléte nagyban megnehezítette ezt. – Auróra With.
- Sophie Turner. Örülök, hogy megismerhetem Scott rejtélyes legjobb barátnőjét.
Mosolyában volt egy kevés álszentség, de pont annyi, hogy ne vegyék észre. Főleg, hogy nem felé irányult a rosszindulata.
- Ne már az a Sophie Turner? Ez komoly? Úr Isten Lisa nagyon fogja bánni, hogy lemarad erről a találkozóról. Imádja a Trónok Harcát és a X-Men-ben is nagyon tetszett neki a szereped. – magyarázta egyre izgatottabban Auróra, minek hatására a művésznő csak szélesebbre húzta ajkait. Szerette, mikor valaki elismerte munkáját.
- Köszönöm. Én is nagyon szerettem azokat a szerepeket. Mindig is magaménak éreztem Sansa Stark karakterét.
- Mit kérsz inni Au... - támadta meg hátulról Nick barátnőjét, de mikor meglátta bátyja barátnőjét megakadtak torkán a szavak. A legutóbbi találkozásuk óta nem ápoltak jó viszonyt. Igaz előtte sem, de azóta csak rosszabb volt, mert pontosan tudta, hogy ő lett a bűnbak és ezt Joe viselkedésén is észrevette.
- Sziasztok. – nyújtott kezet Scottnak mentve a menthetetlen helyzetet. Túl nyilvánvaló volt döbbenete, ami komoly előnyt jelentett Sophie számára. Nála nem lehetett tudni, mit fog ellensége ellen fordítani ezért nem is állt a tervben, hogy találkozik vele. Ez egészen eddig a pillanatig sikerült is kiviteleznie, most viszont kénytelen volt alkalmazkodni, ha csak nem akarta magára szabadítani Auróra már ismert haragját és ez nem állt a napi tervei közt.
- Szia Nick. – válaszolták mindketten lekicsinylő hangsúlyozással. Olyan volt, mintha gyakorolták volna. Aurórának kezdett Scott gyanús lenni, miután észrevette, hogyan méregette az őt ölelő férfit. Szemmel láthatóan nem látták szívesen köreikben újdonsült barátját, ezért úgy döntött, hogy nem is maradnak sokáig vagy ha még is akkor fő cél lesz kideríteni miért kap tőlük ennyi lekezelő reakciót.
- Szóval mit iszol? – kérdezte sejtelmesen közel hajolva a lányhoz ismét az énekes. Auróra elmosolyodott, majd felé fordult és elgondolkodva felemelte tekintetét.
- Nem tudom mondjuk, amit szoktunk. – bökte ki végül vidáman. Mióta visszaértek a városba kimondottan jól érezte magát. Rég volt ilyen boldog és ez Scottnak is szemet szúr. Barátja bólintott, majd már indulni is akart, de Scott megelőzte.
- Majd én hozom. – állt fel segítőkészen, meg sem várva, hogy Nick megmondja mit is akartak inni.
- Scott várj még azt sem tudod... - indult utána Auróra nevetve. Nick igyekezett lazán viselkedni miközben leült a Sophie melletti üres bárszékre. Kezébe vette az itallapot és tanulmányozni kezdte. Semmiképen sem szeretett volna beszélgetésbe elegyedni vele, mert abból csak még nagyobb katasztrófa lett volna, mint ami már eredetileg is volt.
- Tudod, Joe megértett volna, ha te nem magyarázod be neki, hogy az egész az én hibám volt. – törte meg a csendet Sophie, majd kecsesen belekortyolt italába.
- Tényleg? Hát ennek igazán tudok örülni. – válaszolta flegmán és Auróra után fordult, hogy lássa mennyit kell még egyedül töltenie, de ahogy elnézte egész jól szórakoztak Scottal.
- Nem is mondtam meg mit akarunk inni. – fogta meg a vállát Auróra mihelyst utolérte legjobb barátját.
- Jaj, tényleg bocsi. Azt hittem ugyan úgy kólát isztok, mint velünk, amit szoktál. – magyarázta saját mentéségre szállva.
- Hát... tudod... - hezitált kissé zavartan – Nickkel nem szoktunk kólát inni, mert... - majdnem a fiú orrára kötötte Nick kis hibáját, de még időben észrevette mire készül – mert valójában Nick nem rajong érte.
- Miben segíthetek hölgyem? – lépett oda mesterkélt udvariassággal Nate. Auróra boldogan elvigyorodott, majd ugyan olyan megjátszottsággal válaszolt.
- Jó estét sir. -kiejtése angolos volt. Régóta nem beszélt így, de jól esett, egy kicsit a régi önmagának érezte magát tőle. – Kettőt szeretnék abból a csoda koktélodból és egy – nézett Scottra, aki érdeklődve figyelte a jelnetet.
- Ja igen én csak egy pohár ásványvizet szeretnék, ha lehet szénsavasat.
- Rendben Milady és Sir. – hajolt meg előkelőn, de arcán pihenő széles vigyor teljes mértékben elárulta a férfit.
- Ő ki is pontosan? – kérdezte Scott miután a pultos elfordult a poharak és üvegek tömege felé.
- Lisa barátja. Tudod a Heywood, aki a szomszédom családtagja. – válaszolta a lehető leghalkabban Auróra. Ügyelt rá, hogy Nate ne hallja meg mert nem szerette volna, ha azt feltételezi róla, hogy kibeszéli, mert ez egyáltalán nem volt igaz.
- Aha szóval ő a húgom új udvarlója? – nézett végig erős hátán Scott. Auróra pontosan tudta, hogy nem csak megjátszott a védelmező báty szerepét, hanem tényleg képes volt elüldözni azokat a fiúkat Lisa mellől, akik szerinte nem voltak elég jók hozzá, de Natenek szerencséje volt. – Azt hiszem maradhat. – engedett, mire barátnője hangos nevetésben tört ki.
- Most mi olyan vicces? – kérdezte meglepettséget tettetve, majd megvárta, míg levegőhöz jut.
- Tudod, csak ahogy elnézlek nem csak Lisát védelmezed. Most jöttem rá miért akarod minden alkalommal a szemeddel meggyilkolni Nicket. Te féltékeny vagy.
A kijelentés hallatán Scottban egy pillanatra megállt az ütő. Nem értette először hogyan jött rá, de ahogyan végig gondolta miket csinált az elmúlt napokban teljesen megértette. Olyan egyértelmű jeleket hagyott maga után, hogy csodálkozott hogyan nem jött rá előbb. Őszintén fogalma nem volt mit kéne mondania. Tagadni semmi értelme nem volt és ha belemegy akkor ki tudja mi történik. Egyáltalán nem így képzelte el, hogy szerelmet vall a lánynak. Ahogy azt sem, hogy ilyen hamar lehetősége nyílik elmondani neki, mit gondol a srácról, de elég nyilvánvaló volt, hogy erre a csatára itt nem volt alkalmas a helyszín, mert senki nem akarta, hogy ők pont itt mindenki előtt kezdjenek a tőlük megszokott heves vitába.
- Jó rendben lebuktam. – emelte fel megadóan végül kezét. Igyekezett nem túl komolyan előadni a dolgot, hogy Auróra ne reagálja túl még véletlenül sem. A pultos visszatért, és kiosztotta a poharakat. Auróra beleivott az egyik koktélos pohárba és várta a folytatást, mert tudta, hogy érkezni fog. – Az a nagy igazság, hogy én szerelmes vagyok beléd. – amint kimondta Auróra abban a pillanatban köpte vissza az italt a pohárba.
- De megígérted. – tört ki a lányból. Scott egyáltalán nem erre számított. Azt hitte majd leordítja a fejét és elviharzik, de ehelyett a fejéhez vágta nevetve a gimis esküjét.
- Jaj, ne már mikor volt az? Öt éve? – mentegetőzött Scott. Ahogy végig nézett a lány arcán elfogta egy fajta megkönnyebbülés kellemes érzése. Mindig úgy képzelte el, hogy majd balhét csap és minden tönkremegy, de Auróra egyáltalán nem volt kiakadva csak szimplán meglepődött.
- Jó ez jogos. – ismét beleivott a poharába, de már sikerült lenyelnie is. Ez lehetséges, hogy annak köszönhette, hogy Scott nem mondott semmit. – Figyelj, - váltott komolyabb hangnemre. Mosolya egy pillanat alatt eltűnt, ami kissé nyugtalanná tette a férfit. – valahogy sejtettem, hogy ez az oka és nagyon sajnálom. Nagyon amatőr húzás lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy legyünk továbbra is csak barátok szóval ezt te döntsd el. Ahogyan neked jobb. Ha időre van szükséged, akkor megadom, ha távra ám legyen. Nem szívesen teszem, de érted teszem. – magyarázta. Egyáltalán nem az a klisésé szöveg volt, mint amit várt volna tőle. Abban a pár percben már másodjára sikerült bebizonyítania, hogy sokkal komolyabb, mint amilyennek elsőre látszik.
- Köszönöm, de semmi szükség rá. Mert úgy gondolom, hogy te nem Nicket szereted. – dobta be az egyetlen reményét. Teljes mértékben elnyomta magában a kis hangot, ami erősen tiltakozott az ellen, hogy ezt a mondatot kimondja.
- Hogy mi van? – nézett fel rá Auróra poharából. Nem tudta értelmezni először, amit legjobb barátja mondott. – Komolyan azt gondolod, hogy jobban tudod mit érzek, mint én magam? – kérdezte higgadt hangon. Megpróbált az is maradni. Semmi kedve nem volt jelenetet rendezni a bár közepén ilyenkor.
- Nézz csak rá! Ő egy szélhámos. Mihelyst beindul a kis karrierje el is felejt téged. Csak annyira kellesz neki, hogy megírd a sztoriját, hogy interjúkat szerezz neki és hogy berúgjad a hírnevét. Meg persze, hogy kielégítse az igényeit. Tudtad, hogy már három éve nem volt senkije? – magyarázta hatalmas beleéléssel, amire Auróra csak felhúzta szemöldökét és megemelte állát. Nem akart hinni a fülének.
- Scott hallod te magadat mikor ezeket kimondod? Nem is ismered. Amúgy meg miért baj az ha régóta nem volt barátnője. Ő Nick Jonas – fordult az énekes felé, aki láthatóan heves csevegésbe merült a szóke színésznővel.
- Komolyan én lettem a bűnbak? – tette le erőteljesen a papírt a pultra Nick miközben szemével Sophie arcát tanulmányozta sikertelenül, mivel semmit nem árult el. Kifejezéstelenül nézett az énekes barna szemeibe.
- Bűnbak? Ki beszélt itt bűnbakról? Azt hittem te áldozatnak hiszed magad. – vágott vissza ravaszul a nő. Tudta, hogy Nicket csak meg kell szurkálni és már is robban. Pont erre ment ki a játék. Ha most felidegesíti meggondolatlanul fog viselkedni és ez Scottnak is jól jöhetett. Habár azt még nem tudta ő az élvezeten kívül mit nyer vele, mert hogy Joet nem kapja vissza az biztos volt, de majd valamit kihoz belőle.
- Bocsáss meg tényleg. Te sokkal jobban tudod én mit érzek hiszen te mindent jobban tudsz nálam. – szállt szembe egyre dühösebben. Igyekezett visszafojtani, a benne egyre gyülemlő haragot. Auróra előtt egyáltalán nem szeretett volna veszekedni valakivel.
- Egyáltalán nem ezt mondtam. Csak szerintem te ebben a témában csak sajnáltatni tudod magad. Ugyan úgy mint mikor a szerelmi életedről van szó. Vagyis csak volt, mert már nem találkozunk olyan sűrűn. Hál' Istennek! – tette hozzá a végén pont olyan halkan, hogy az énekes még hallja. Önelégülten belekortyolt kólájába és várta a dicső győzelem első szelét, ami csak nem akart érkezni. Nick vett egy mély lélegzetet és megpróbálta elengedni a füle mellett az egészet.
- Joe az autópálya melletti kis motelben volt, mikor mi eljöttünk onnan, szóval ha le akarsz vezetni valaki valamit akkor ő a te embered és nem én. – zárta le hűvösen, ami kissé megijesztette Sophiet. Egyáltalán nem ilyennek ismerte. Auróra csak úgy nem vehette el a forrófejűségét és a lobbanékonyságát. Képtelenségnek tartotta, hogy jobban szerette azt a kis újságírós, mint saját magát. A döbbenettől nem tudott mit mondani még mielőtt Nick felállt volna.
- De ez nem magyaráz semmit! – csattant fel Scott, de mihelyst észrevette, hogy páran felé fordultak lehalkította hangját. Auróra legszívesebben felállt volna és kirohant volna az épületből. Nem akarta megérteni legjobb barátja ellenszenvét. Ennyire nem lehetett szerelmes. Nem akarta elfogadni a férfi féltékenységét.
- Rendben Scott. Figyelj most rám! – váltott nyugodt hangnemre. Egy kortyra kiitta az egész pohár tartalmát, majd folytatta. muszáj volt ennyi idő neki, hogy ténylegesen lenyugodjon. – Nem fogom sosem megérteni mit érzel, de kérlek ezt ne rajtam és végképp ne Nicken vezesd le. Nem hiszem, hogy rászolgált volna az előítéleteidre. Szóval ott van Sophie neki kisírhatod magad. Úgy is olyan ól elvoltatok biztosan meghallgat. – semmi rossz szándék nem volt hangjában. Pusztán csak megpróbálta lerázni, mert már fáradt volt ahhoz, hogy értelmetlen háborúkat vívjon vele. – Én majd intézem a saját életemet Nickkel. Te pedig tedd ugyan ezt nélkülem. – mondta és felállt. Meglátta maga mögött az énekest, ahogyan felé közeledett. – Ja, ha megnyugodtál és úgy érzed normálisan tudunk beszéni hívj fel. – fűzte még hozz, majd átölelve barátját távoztak. Még az ajtóból intett Sophienak, aki egy műmosollyal búcsúzott tőle. Kilépve a bárból hűvös augusztus végi szellő csapta meg Auróra arcát. Jól esett egy kis csend. Még mindig látta maga előtt Scott elkeseredett arcát. Ahogyan könyörgött neki, hogy értse meg. Gondolataiból Nick gyengéd érintése szakította ki. Nem kellettek neki szavak, hogy átlássa a helyzetet. Főleg, hogy ő is sejtette azokból a beszólásokból, amiket kapott pénteken. Átölelte a lányt, majd megállította és maga felé fordította.
- Csak hogy tudd én szeretlek. Bármit is mondjon Scott. – mondta, majd két keze közé zárta a lány fáradt arcát és megcsókolta. Auróra biztos volt benne, hogy Nick sosem lenne képes arra, amiket legjobb barátja állított róla.
-Menjetek szobára. – szakította félbe a pillanatot egy részeges idősebb férfi azautók közt botladozva. Mindketten elmosolyodtak a kissé ironikus helyzeten. – Ezeka mai fiatalok. – fűzte még hozzá, majd ráhúzott a már üres üvegre, de ez őt egypercig sem zavarta.