2034. október 31., vasárnap
Reggel 8 óra van. Az előttem álló ajtójra meredtem hosszan, gondolkodva, megnyomjam-e a csengőt vagy sem. Gyerünk, Shawn, meg tudod tenni! Ezzel a lendülettel meg is nyomtam a kis gombot. Pár másodpercen belül pedig a bentről hallott léptek egyre erősödtek.
— Öhm... Te meg mit keresel itt korán reggel? — nevetett fel, mikor kinyitotta az ajtót. Egy arcmaszk volt az arcán és csak egy köntös takarta el testét. Valószínűleg nem várt látogatókat.
— Csak beszélni szerettem volna veled. Bemehetek? — kérdeztem, ő pedig beljebb lépett az ajtótól.
— Iszonyat nagy kupi van, szóval azért bocsi — mondta, mikor a nappaliba mentünk, és rögtön elkezdte felkapkodni az itt-ott hevert dolgait.
— Két gyerekkel élek, a szobájukban naponta látom a sokszor rosszabb változatát ennek — mosolyodtam el.
— Igen, tudom, de akkor is, én vagyok a bébicsőszük. Milyen attitűdöt mutatok a főnökömnek így? — kérdezte incselkedve, mire felnevettem.
— Jól áll ez az arcmaszk — nevettem továbbra is.
— Köszi. Gránátalmás, de nagyon feszíti már az arcomat, így lassan le kéne szednem — kacagta el magát — Szóval mondd, mi nem várhatott egy napot. Holnap találkoztunk volna úgyis, hisz hazavittem volna Nolant foci edzésről.
— Úgy éreztem, minél hamarabb kell cselekednem. Szóval, Kiara... Nagyon sokat gondolkodtam, szakítottam Bellával, de ezt már hallottad gondolom — ekkor csak bólintott. Aaliyah említette, hogy elmondta neki — És azt is tudod, hogy miért. Nem tudtam tovább lépni Jasminetől, mert nem Bella volt a megfelelő ehhez. Viszont... Szóval mikor veled vagyok..akkor egyszerűen csak jól érzem magamat. Mikor sok idővel ezelőtt felvettelek, te voltál az egyetlen a gyerekeken kívül, aki megnevetetett. Együtt tanultunk meg főzni, együtt segítetünk a háziban a gyerekeknek, még biciklizni is együtt tanítottuk meg Nolant. A családom is szeret téged, és te nem Kiara, a babysitter vagy számukra, hanem Kiara, a gyerekek tündérkeresztanyja és az én mondhatni "megmentőm". Már az elejétől azt kérdezgették anyáék, hogy van-e köztünk valami, és nem mertem magamnak bevallani sokáig, hogy érzek irántad valamit. Azt hittem, miután Jasmine elhunyt, sosem fogom a pillangókat érezni a hasamban vagy izgatott lenni, hogy lássak valakit. Viszont ez nálad megtörtént. Hirtelen és váratlanul. És tudom, hogy nehéz eset vagyok, gyerekeim vannak és tal... — ekkor ajkai félbeszakítottak, ahogy az enyémhez nyomódtak.
— Az egyetlen hibád az, hogy túl sokat beszélsz — kuncogott fel, mikor elvált tőlem — Én is érzem. Már az elejétől! Csak nem akartam az a klisé lenni, aki beleszeret a főnökébe. Plusz jött Bella, és azt hittem, ez csak egy oldalú. Örülök, hogy idejöttél!
— Nagyon kedvellek, Kiara. Gondolod, hogy megpróbálhatnánk együtt, mint egy pár?
— Én is nagyon kedvellek, Shawn — mosolyodott el. Pontosan tudta, hogy nehezen mondom ki a szeretlek szót, így nem is erősködött — És igen, úgy gondolom, megér egy próbát. Maximum rosszul sül el, és majd a kínos majdnem-barátnőd leszek a családod szemében, nem a megmentőd — nevetett fel.
— Kiaraaa! — rohant oda Skylar hozzá, mikor hazaérkeztünk hozzám. Délután megyünk Pickeringbe, hiszen Halloween van.
— Szia, Sky! — ölelte át mosolyogva. A lányom és Kiara kapcsolata nagyon erős, egyszerűen imádják egymást.
— Sziasztok! Kiara, te miért vagy itt hajnalban, Halloweenkor? — sétált be a nappaliba Nolan pizsamában.
— Fél 9 van, kisfiam — nevettem fel — És ami azt illeti...Úgy érzem, tudnotok kell valamit, szóval üljetek le!
— Kirúgod Kiarát? — kérdezte Nolan meglepődve.
— Nem, dehogy is! — ráztam a fejemet kacagva — Ugye, mint tudjátok, én és Bella szakítottunk egy ideje — kezdtem bele, de Skylar közbe vágott.
— Egy hete — nézett rám a szemöldökét felhúzva.
— Rendben, most nem is ez a lényeg — legyintettem — Azt szeretném mondani, hogy én és Kiara mostantól egy párt alkotunk. Nem tudjuk, mi fog kisülni belőle, de nem akartunk várni azzal, hogy elmondjuk, hisz ki tudja mit hoz a holnap.
— Azta, tényleg? — csillantak fel Sky szemei.
— Na végre! Istenem, azt hittem, sosem sikerül titeket összehozni! — sóhajtott megkönnyebbülten Nolan, és hátradőlt a kanapén.
Ebéd után elindultunk anyáékhoz, mint minden évben Halloweenkor.
— Na végre, hogy megérkeztetek! — fogadott minket anya az ajtóban.
— Skylar jelmezén volt egy kis szakadás, de Kiara gyorsan megvarrta — mondta Nolan, miközben már a konyha felé vette az irányt, valószínű azért, hogy ellopjon pár süteményt a tálcákról.
— Sziasztooook! — rohant oda hozzánk Benji boldogan a szuperhősös jelmezében.
— Hűha, csak nem a világot mented meg ma? — nevettem fel, összeborzolva a haját.
— De! — bólintott határozottan, majd elfutott az unokatestvére után.
— Megyek, felveszem a jelmezemet. Kiara, segítesz? — kérdezte Sky, mire Kiara csak mosolyogva bólintott és eltűntek az emelet felé.
— Gyere, drágám, kóstold meg a kekszet, amit sütöttem! — karolt belém anya és a konyhába mentünk — Egyébként, hogy hogy Kiara is jött? Nem mintha baj lenne, de nem mondtad, hogy jön — mondta halkan.
— Ja, ami azt illeti... — kezdtem bele, de megjelent a húgom és a férje veszekedve, így mindketten nekik szenteltük a figyelmünket.
— David nem hajlandó beöltözni Halloweenre, pedig én jelmezt is vettem neki! — panaszolta el Aaliyah.
— 30 éves vagyok, nem dönthetem el, hogy be akarok-e öltözni vagy sem? — nézett ránk segítséget várva.
— Ezt tavaly is eljátszottátok — nevettem fel.
— És tavaly se vette fel a jelmezt! — dobta a kezeit az égbe Liyah.
— Tadaaaam! — jelent meg Skylar a jelmezében.
— Azta mindenit, milyen szép vagy kincsem! — mondta anya és megpörgette Skylart a ruhájában. Skylar Anastasia Stewart-nak öltözött, aki az USA első női elnöke lett 2028-ban. Skylar hiába volt még csak 9 éves, igazi feminista volt és imádta, hogy női miniszterelnöke van az USA-nak. Ebben a kis kosztümben iszonyat aranyos volt, de ezt nem lehetett neki mondani, mert ő egy határozott és céltudatos miniszterelnök asszony volt most - igen, túlságosan beleélte magát a Halloweenba.
A szüleimnek egyenlőre nem mondtam semmit rólam és Kiararól. Majd egyedül akarom elmondani nekik, úgyis tudom, hogy anya majd egy hegyi-vízi beszédet fog tartani nekem. Aaliyahnak aznap este elmondtam, mikor a gyerekek elmentek csoki vadászatra Daviddel, apáék a csengető kisgyerekeknek adták percenként a cukorkákat, mi pedig a kertben ültünk kettesben. Nagyon örült nekem, és mondta, hogy ő tudta, hogy ez fog történni előbb vagy utóbb.
Nem is vártam ezzel sokat, pár nappal később beugrottam hozzájuk, míg a gyerekek suliban voltak, hogy elújságoljam nekik.
— Szóval igazából beszélni szerettem volna veletek valamiről — kezdtem bele, mikor a nappaliban voltunk. Anya épp teregetett, apa pedig a teraszon volt és Benji bringájáról szedte le a pótkerekeket, mert most már anélkül is képes volt biciklizni. Mindkettőjük tökéletesen hallott engem a kanapéról, odakint sem volt semmilyen zaj. Szerettem Pickeringet, olyan nyugalmas volt itt minden Torontóhoz képest.
— Na, miről? — pillantott rám anya érdeklődően.
— Én és Kiara összejöttünk — feleltem. Anya és apa egymásra néztek egy pillanatra és elmosolyodtak.
— Ugye, hogy megmondtam! — mondta anya apának.
— Tudtátok? Vagy mi? — néztem rájuk kérdően.
— Láttam Halloweenkor a nagy mosolyt az arcodon akárhányszor ránéztél. És bár mindig így néztél rá, de most különösen feltűnő volt — válaszolta mosolyogva — De nagyon örülök, kincsem! Ez remek!
— Itt volt már az ideje — tette hozzá apa nevetve.
— Aaliyah is ugyanezt mondta — nevettem fel.
— Tényleg nagyon boldog vagyok, Shawn! Annyira megérdemled a boldogságot! Tudtam, hogy egyszer újra megtalálod, látod, csak várni kellett kicsit — mondta anya, majd odajött hozzám és átölelt.
Naaaa heló! Uhh, kicsit rég volt már rész. Sajnálom, ez a karantén rettentő lustává tett, egésznap csak fekszem és eszek. Amúgy pár nap és itt a szülinapom! Tök szar, megünnepelni sem tudom :(
Remélem ti és a családjaitok egyaránt egészségesek, vigyázzatok magatokra! Millió puszi!