2034. október 27, csütörtök
Másnap délelőtt, mikor épp egy dalon javítgattam, Aaliyah kopogtatott az ajtón.
— Jó reggelt! Hát te? — kérdeztem tőle apró mosollyal, miközben beljebb engedtem.
— Neked is! — adott egy gyors ölelést, mielőtt levette a kabátját és bokacsizmáját — Elromlott a fűtés a munkahelyemen, így máris végeztem, és gondoltam beugrok hozzád.
— Jól tetted, mindig örülök, ha látlak — mondtam — Kérsz valamit? Kávé, tea, reggeli?
— Majd kiszolgálom magamat, ne aggódj! — mosolyodott el — Mi újság veled?
— Inkább mesélj te először, az enyém hosszabb lesz — feleltem, mielőtt leültem az egyik bárszékre a konyhában. Aaliyah elkezdett kávét csinálni mindkettőnk számára.
— Hűha, kíváncsivá tettél! Velem nincs semmi különös. Benjamin óvodájában most tombol a bárányhimlő. Kicsit féltem, de azt mondják, jobb, ha most elkapja, mint később. Davidet pedig tegnap előléptették!
— Igen, megírta reggel a "család" csoportba Whatsapp-en. Anya azt írta, hogy ezt meg kell ünnepelni, így hétvégén közös családi ebéd — mondtam mosolyogva.
— De jó! Még nem volt időm elolvasni ezeket az üzeneteket, de így már nem is kell. Na, de most már meséld el, hogy mi van veled! — vizslatott kíváncsi tekintettel.
—Szakítottunk Bellával.
— Micsoda? Tényleg? De miért?
— Egyszerűen csak... Nehéz elmagyaráznom, hogy miért és hogyan. Mindketten éreztük, hogy ez nem működik úgy, ahogy kéne — próbáltam értelmes mondatokat összerakni, de ez kevésbé sikerült.
— Az igazat megvallva, sejtettem, hogy ez lesz. Ennyi fájdalom és egyedüllét után azt vártam, hogy na majd újra eléd kerül a rózsaszín felhő, de láttam, hogy szereted Bellát, de nem vagy belé szerelmes. Ő viszont szerintem szerelmes volt beléd. És ez volt a probléma, igaz? — vizslatott engem nagy íriszeivel a húgom, aki jobban ismert engem mindenkinél.
— Lényegében elmondtál mindent, igen — bólogattam. Kicsit részletesebben beavattam még a szakítás történetébe Aaliyaht a kávénk szürcsölése közben. Az egész délelőtt itt töltötte és beszélgettünk, rég voltunk már kettesben. Akkor szakadt véget a bájcsevegésünk, mikor neki indulnia kellett Benjiért az oviba, nekem pedig a srácokért a suliba.
Szombaton a családi ebéd közben elmondtam mindenkinek, hogy szakítottam Bellával. Mindannyian sajnálták, de elmagyaráztam nekik a szituációt, és megértették. A gyerekekkel még előtte nap közöltem az újdonságokat, mindenek ellenére ők is sajnálták kicsit. Skylar kifejezetten kedvelte Bellát, Nolan pedig már kezdett megbarátkozni vele. Nem örültem, hogy újra kiszakadt egy ember a gyermekeim életéből, nagyon reméltem, nem bántja őket túlságosan.
Most vasárnap van. A hálószoba szőnyegén ülök és bámulok ki a hatalmas faltól-falig ablakon. Október végét járjuk, Torontó pedig napról-napra egyre hidegebb időjárást produkál. A gitárom a kezemben volt, de teljesen elbambultam a kilátást vizslatva. Próbáltam dalt írni, de nem volt semmi inspirációm. Egy nagy sóhaj hagyta el ajkaimat, majd becsuktam a fekete, bőr borítású füzetet.
— Ha rendelek pizzát, az megfelel nektek? — kérdeztem a gyerekeket, mikor kimentem a nappaliba. Skylar házit írt, Nolan pedig a tv-t bámulta.
— Aha — válaszoltak egyszerre, rám sem pillantva, mindketten beletemetkeztek az aktuális tevékenységükbe.
— Szuper! — mondtam, majd megrendeltem a vacsoránkat. Nem volt energiám főzni, és néha belefér a gyorskaja.
Miközben a pizzánkat faltuk a kanapén, valami filmet néztünk, amit Skylar nagyon imád. Én és Nolan kevésbé, de néha engedni kell az egyetlen nőt is érvényesülni a házban.
— Imádom a vámpíros filmeket! — mondta Skylar mosolyogva.
— A legjobb vámpíros film az Alkonyat, nem tudod megváltoztatni a véleményemet — nevettem fel.
— Jaj, apa! Az már retro! Több, mint 25 éve jött ki — forgatta a szemeit, mint általában. Ilyenkor mintha az anyját látnám, ugyanúgy csinálják.
— Egy klasszikus, drágám. Egy klasszikus! — feleltem.
— Ezt a vitát hányszor kell még meghallgatnom? — sóhajtott fel Nolan — Tudjátok mit? Költői kérdés volt. Ne is válaszoljatok!
— Uh, apa! Majd kell egy projekthez a suliban esküvőkről érdekességeket gyűjtenem. Megnézzük a ti videóitokat? — kérdezte Skylar csillogó szemekkel. Imádott régi videókat nézni, mindegy melyik családtagunkról vagy eseményről volt szó.
— Persze, szívem. Keresd meg a TV tárhelyében őket, és indítsd el! — adtam egy puszit a hajába, mielőtt a konyhába mentem, hogy bepakoljak a mosogatógépbe. Ahogy meghallottam a Mirrors dallamát Justin Timberlaketől, előtörtek a régi, de oly gyönyörű emlékek arról a napról.
— Őrültség megnősülni 24 évesen? — kérdeztem Briant, amint az ingem ujját igazgattam.
— Nem 16 évesek vagytok, haver — nevetett fel — Teljesen korrekt a 24. Amúgy is, 4 éve együtt vagytok, szeretitek egymást. Ne gondold túl! Mert tudom, hogy ezt teszed.
— Oké, csak mégis. Fiatal vagyok még. Rémisztően hangzik az elkötelezettség és a házasság — mondtam. Nem voltak kétségeim affelől, hogy Jasminenel akarom leélni az egész életemet. Ezek a gondolatok csak az esküvő általi idegesség miatt gyötörtek.
— Ezért is nem esküdtem meg anyáddal sosem — jött be apa nevetve — Sosem rémisztett a házasság gondolata így.
— Mintha nem olyan az életetek, mint a házasoknak azon kívül, hogy anya nem viseli a nevedet és nincs róla papírotok, hogy házastársak vagytok — forgattam meg a szemeimet mosolyogva.
— Aaliyah most teljesen ki van borulva, mert leitta a ruháját. Mondtam neki, hogy az csak víz és mindjárt megszárad, de csak leordította a fejemet, hogy hagyjam békén — nevetett apa.
— Szerintem ő még nálam is idegesebb az egész miatt — kacagtam fel én is — Anya?
— Ő Jasminnek segít. Pár perce láttam, akkor könnyes szemmekkel jött ki az öltözőszobából, ámuldozva, hogy milyen szép is Jas — ezen elmosolyodtam. Alig várom, hogy lássam!
És ott jött felém...fehér ruhában, amit csipke fedett sok helyen, haja pedig egy ellegáns kontyba volt összefogva. Meseszép volt! Nem lehet szavakkal kifejezni, mennyire. Könnybe lábadt szemekkel vettem át őt Luketól, aki csak annyit súgott nekem, hogy vigyázzak a kislányára. Mikor először egymásra pillantottunk az oltárnál, összemosolyogtunk.
— Gyönyörű vagy! — tátogtam neki.
— Te is, de komolyan — kuncogott fel, mire én felnevettem. Nem is Jasmine lenne, ha nem mondott volna ilyet.
Aznap, miután kimondtuk a boldogító igent, éjjelig csak táncoltunk, szórakoztunk és nevettünk az emberekkel, akiket szerettünk. Ez a nap mindig is különleges lesz. Jasmine most már a feleségem. A társam. Míg a halál el nem választ.
— Apa! Meg van még anya ruhája? — kérdezte Skylar, mikor visszatértem közéjük a nappaliba.
— Igen, a dolgozószoba szekrényében van minden esküvői kelléke. Ha majd nagy leszel és esküvőd lesz, megkaphatod őket — mosolyogtam.
— Hordhatom anya ruháját majd? — kérdezte — Annyira szép! Tuti még 20 év múlva sem megy ki a divatból.
— Persze, kincsem. Ha szeretnéd, hordhatod — feleltem megsimítva az arcát.
— Mennyi híresség ott volt! — szólalt meg Nolan, miközben a képernyőt bámulta — És velük még mindig tartod a kapcsolatot?
— A legtöbbjükkel igen. Csak a legközelebbi barátokat hívtuk, és velük nem szakadt meg a kapcsolat azóta sem.
— Menő! Az én esküvőmre is eljöhet Ariana Grande?
— Ha meghívod, biztos eljön — nevettem fel. Nolannek nagyon tetszik Ariana, pláne a fiatalabb éne. Mindig elmondja, milyen irigy, hogy én ismertem akkoriban és láthattam. Úgy érzem, Ariana lett a celeb-crusha Palvin Barbara és Dylan Sprouse lánya, Chloe Sprouse mellett.
Ahogy néztem a videót, csak mosolyogtam. Most először, hogy nem éreztem azt a nagy fájdalmat és bánatot, amikor őt láttam videón vagy képen. Ekkor eszembe jutott, amit még egyszer mondott...
"Ha egyszer, mikor rám gondolsz vagy videót, képet látsz rólam és az fog először eszedbe jutni, hogy mennyi gyönyörű emlékünk van, és bár hiányzom, nem tudsz változtatni a tényen, hogy már nem vagyok, akkor fogod tudni, hogy tovább tudsz lépni. Újra szerelembe fogsz tudni esni, mert elfogadtad azt, hogy ami velem történt, visszafordíthatatlan. Fogadd el minél előbb ezt, és hidd el, Shawn, újra boldog leszel! — mondta apró mosollyal. Csak a szemeimet forgattam, ilyenkor szívesen felállnék és itthagynám vagy ordítanék vele, hogy ne mondjon ilyeneket, mert nem akarom ezt hallani.
— Ne...Ne mondj ilyeneket, Jas! Nem akarok még gondolni se arra, hogy tovább lépjek. Nem fogok — ráztam meg a fejemet.
— Ha így állsz majd hozzá, biztosan nem, te makacs ökör! — nevetett fel lágyan — Csak ezt vésd az eszedbe. Egyszer majd eszedbe jut, és meg fogsz világosodni tőle. Most pedig pihenni akarok, szóval ne is válaszolj — mondta, miközben lehunyta szemeit és gyenge, törékeny testével picit közelebb bújt az enyémhez. Apró sóhaj kíséretében öleltem át, puszit adva kopasz fejére."
És igaza volt. Elértem a ponthoz, amikor ez megtörtént. Tovább tudok lépni. Jasmine, te még odafentről is többet segítesz, mint akárki!
Már csak egy dolgom van..minél előbb tudatni a személlyel, aki hónapok óta a fejemben jár, hogy tudja: képes vagyok újra szeretni!
sziasztooook! huh, ezt a részt tegnap éjjel megírtam egy szuszra, ami nagy csoda nálam, mert hetekig baszakszom egy résszel mindig. anyways sajnálom, ha már kicsit lapos a sztori, én is érzem, de no para, lassan vége. szép napot nektek, puszi!