„Ne kérem. Ne bántsa a feleségem." – kiáltotta kétségbeesetten egy férfi a tv-ben. Auróra egész délután semmi mást nem csinált, csak a hónapokkal ez előtt betervezett sorozatokat nézte. Úgy gondolta, hogy ha már kapott egy hét teljes szabadságot, amikor semmit nem kell még otthon sem csinálni miért ne használná ki egy kis feltöltődésre. Mióta felhívta Nicket nem igazán tudott a sorozatra koncentrálni. Folyamatosan róla ábrándozott. Alig tudta elhinni, hogy azok az álomképek, amiket gyermekként talált ki most megvalósultak vagy megvalósulhatnak.
A nyugodt pillanatot Scott zavarta meg, mikor hangos kulcszörgés kíséretében berontott a lakásba. Auróra kezdett hozzá szokni az elmúlt napokban, hogy az otthona jobban hasonlított egy átjáróházhoz, mint sem egy csendes és nyugodtt belvárosi lakáshoz.
- Szia. Bocsi, hogy csak így rád török, de hagytál egy üzenetet, hogy valamit el akarsz mondani. – mondta, miközben levette cipőjét és leült Aurórával szemben egy fotelbe.
- Szia. Tényleg. Ezt nem fogod elhinni. De egy valami meg kell ígérned. – rövid hatásszünetet tartott – Nem mondod el senkinek. Legfeljebb Lisának, de csak akkor, ha nagyon muszáj. – kötötte az orrára a szabályokat. Közben megállította a sorozatot, hogy ne zavarja őket.
- Jó rendben. Csak mondjad már. – válaszolta izgatottan.
- Képzeld ma reggel tök nyugisan vagyok itthon. Élvezem a szabadságomat, amit tegnap éjjel kaptam. Egyszer valaki a lelkiismeretemnek kiadva magát megszólalt a nappaliból.
- Betörtek hozzád? Miért nem hívtál? Elvittek valamit? Mondtad a rendőrségnek? – rohamozta meg gondolkodás nélkül a kérdésekkel.
- Nem nyugi. Ennél sokkal jobb történt. Nick Jonas – a név hallatán Scott egy nagyon sóhajtott – nyugi most nem történt semmi baj. Szóval alkut kötve a szomszéddal, tudod azzal az ijesztő vénasszonnyal.
- Akinek van az akaratos unokája meg a borzalmasan ronda macskája? – kérdezte fancsali arccal a férfi, mire Auróra elnevette magát.
- Igen pontosan vele.
- Eladta a lelkét a sátánnak. – fokozta tovább Scott.
- Ha jobban belegondolok, akkor így is fogalmazhatunk. – gondolkodott el rajta Auróra. Teljesen elterelődött a gondolata. Már azon agyalt, hogy vajon tényleg csak egy autogramot kértek tőle?
- Szóval miért kötött alkut az ördöggel? – terelte vissza a témát Scott.
- Ja igen, azért, hogy bemászhasson az erkélyemen és bocsánatot kérhessen.
Scott hirtelen hangos röhögésben tört ki. Elképzelte, ahogyan Nick Jonas átszerencsétlenkedi magát a szomszéd erkélyről és utána bemászik az ablakon csak azért, hogy azt mondhassa: Bocsánat. Auróra értetlenül ült a még mindig nevető barátja előtt.
- Nem volt vicces. Nem tudod mennyire rám ijesztett. Persze mondjuk utána előadta azt a dalt, amit elvileg csak nekem írt.
- Na várj azt mondod írt neked egy külön dalt?
Arcára kiült a meglepettség. Ez volt az a fordulat, amire egyáltalán nem számított azok után, hogy képtelen volt személyesen bocsánatot kérni.
- Igen és nagyon szépen énekel élőben. Megéri elmenni egy koncertjükre, már ha lesz egyáltalán.
Auróra érezte az ellenszenvet barátja hangjában. Sejtette, hogy nem bírja a hírességet, de nem gondolta volna, hogy ennyire neheztel rá.
- Meghiszem azt, hiszen ezzel keresi a kenyerét. Furcsa lenne, ha nem lenne jó hangja. – mondta miközben könyökével térdére támaszkodott. -És mit mondott még neked? Mert van egy olyan érzésem, hogy nem csak előadta magát. – fűzte hozzá, mire Auróra elvörösödött.
- Igazából mi csókolóztunk is. – jelentette ki büszkén. Hirtelen megfagyott a levegő kettőjük közt.
- Hű. – mondta hosszas gondolkodás után. Fogalma nem volt erre, hogyan kéne jó baráthoz illően reagálni. – Hát ez remek. – folytatta mikor látta, hogy Auróra pont rá akar kérdezni mi a baja.
- Ez elég meggyőzőre sikerült.
Scott zavartan tördelte ujjait. A lány kezébe temette arcát. Nem akart megint veszekedni Nick miatt.
- De most komolyan. Örülök neki. Vagyis nektek. – javította ki magát zavartan - De akkor ti most jártok?
- Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtam el. – mondta miközben maga elé bámulva merengett.
- Srácok. Ezt nem fogjátok elhinni. – rontott be az ajtón Lisa. A nappaliban ülők összerezzentek, majd megkönnyebbülve dőltek hátra, mikor meglátták a lányt.
- Ma már elég hihetetlen dolgot hallottam. Úgy, hogy tegyél próbára. – fordult húga felé Scott.
- Nick Jonast megütötte Auróra főnöke.
Hirtelen kínos csend szállt a szobára. A következő pillanatban Auróra hangosan felröhögött.
- Na, megmondtam, hogy hihetetlen.
- Ez tényleg az és tudod miért? – mondta Auróra. Arca egyre pirosabb lett a nevetéstől.
- Miért? – kérdezte szinte egyszerre a testvérpár. Már Lisa is leült a nappaliban elfoglalva az utolsó szabad fotelt is.
- Mert tegnap éjjel felhívott, hogy miért nem mentem be dolgozni? Én meg ráfogtam Nick Jonasra, hogy az ő által okozott fájdalom miatt. Erre bosszút esküdött ellene és kiadta nekem az egész hetet szabadságnak. Szerintetek is meg van bolondulva? – fejtette ki nevetve. Lisa sem bírta már sokáig.
- Te tudtál róla, hogy megverte Nicket? – kérdezte Scott, kimentve a lányokat a nevetés végtelen örvényéből.
- Nem megverte, csak lekevert neki egyet. Akit abban a pillanatban jobban bántani tudott volna az Joe Jonas volt, mert ő majdnem megfulladt a nevetéstől. – mutatta meg a cikket Lisa a kezében lévő tablettel, amit vélhetően egészen idáig kézben cipelt. Scott egy darabig tanulmányozta a fiúkról készült képeket, majd hangosan elkezdte olvasni a szöveget.
- Az ismeretlen támadó, aki vélhetőleg munkakapcsolatban állhat Auróra Withtel, előre kitervelte a bosszút. Lehetséges, hogy a megbántott lány terve volt az egész és munkatársával végeztette el a piszkosmunkát. – idézett Scott, szélesen mosolyogva. Végre neki is elszállt a zavara és visszatért a régi Scott.
- Ne mond, hogy ezt komolyan leírta. – ült oda mellé a fotel szélére a lány is és szemével gyorsan végig futotta a hírt.
- Pedig leírta. A legviccesebb, hogy most nagy királynak hiszi magát, mert megfejtette, miért ütötte meg Mrs. Cooper a szerelmed. – csúszott ki véletlen a fiú száján a titok. Ha Auróra tudott volna a szemével ölni, akkor Scott már menekülhetne az életéért. Mivel Lisa nem reagált remélték, hogy nem vette észre, vagy csak szekálásnak gondolta.
- Szerintem írói pálya helyett választhatta volna a rendőri pályát. Elkélne ott egy ilyen detektív. – fokozta Lisa is hátra dőlve a fotelben. Büszke volt magára, hogy végre talált valamit, ami mindenkinek tetszett.
- Várjatok. – nézett hirtelen a két barátra, aki ijedten rezzent össze. – Mit keretek ott mindhárman? – fejezte be, mire Auróra és Scott szinte egyszerre fújták ki a levegőt.
- Mert... - kezdte Auróra mikor eszébe jutott, hogy ezt nem mondhatja el Lisának, ismét visszaköltözött az a kis kellemetlenség a torkába, ami ez előtt ott volt. Nem tudta mit mondjon, hogy hihetőnek tűnjön. Azután eszébe jutott Nick magyarázata és támadt egy remek ötlete. – mert tudod ugyan az az ügynökük és mivel most valami nagy családi ünnep van náluk, ha jól tudom, mindhárman itt vannak a városban. Melyik menedzser ne ragadná meg ezt a remek alkalmat. Nem kell órákat utaznia, hogy beszélhessen velük élőben. – fejezte be büszkén, miközben visszaült a kanapéra.
- Ez érdekesen hangzik, de elég logikus. Végül is már sosem lesznek egy banda. – fűzte hozzá kissé letörten a lány. Ő már kicsi kora óta nagyon szerette a Jonas testvéreket és az volt a legnagyobb trauma az életében, hogy felbomlott a Jonas Brothers. Auróra már alig várta a pillanatot, mikor bejelentik a fiúk, hogy újra visszahozzák a Jonas Brotherst. Legszívesebben már most elmondta volna az örömhírt, de nem tartotta fairnek hiszen ő is megígérte, hogy nem mondja el senkinek a délután kivéve persze ha engedélyt kap rá.
- Nem biztos. Csak 30 évesek. Tudod ez a szeszéjes időszak. Ilyenkor csinálja életében másodszor a legtöbb hülyeséget a tinédzserkor után. – próbálkozott vidítani Scott. Elég nagy sikere lett, mert Lisa elmosolyodott, majd elkezdett kuncogva nevetni.
- Kösz bratyó. De amúgy Nick csak 27 éves lesz szeptember 16-án. – javította ki a kisebb hibát.
- Te kiolvastad róluk a Wikipédiát? – kezdte el a testvéri csipkelődést.
Ezt a mondatot egy másik remek szerzőtől vettem. Remélem nem haragszol érte vattacukorillat. (nem engedett megjelölni)
Egyszer csak hangos jelzést adott le Auróra gyomra, amit szerencsére rajta kívül senki nem vett észre. Viszont muszáj volt félbeszakítani a civakodást. A két testvér jobban hasonlított két kölyök oroszlánhoz, mint sem két veszekedő testvérhez.
- Skacok, mi lenne, ha elmennénk enni valamit? Éhen fogok halni és ha jól tudom azon a maradék mexikóin kívül nincs itthon semmi. – hívta fel magára a kis oroszlánok figyelmét.
- Én benne vagyok. Hova megyünk? – figyelt rá azonnal Lisa. Izgatottan oldotta fel tabletét. – Foglalok asztalt, ha gondoljátok. – ajánlotta fel boldogan. A munkájából kiindulva is szeretett szervezkedni. Lisa esküvő és party rendező volt. Los Angelesben ez egy nagyon hálás szakma volt, mert szinte minden nap volt minimum tíz party és két vagy három esküvő biztosan. Sosem tudott kifogyni a munkából és nagyon szerette csinálni, ezért igazán jó volt benne.
- Scott te mit szeretnél enni? Mert a múltkor én döntöttem, most te válassz! – adta át a lehetőséget önfeláldozóan Auróra. A fiú kapott az alkalmon.
- Köszi, akkor ma kínai kaját eszünk. – jelentette ki határozottan. – Keresel gyaloglási távolságban egy kínait- hajolt közelebb húgához, aki már villámgyors mozdulatokkal böngészett az interneten.
Auróra telefonja rezegve zavarta meg a lányt. Gyorsan felvette az üvegasztalról még mielőtt bárki is megláthatta volna a hívót.
- Szia. – szólt bele boldogan. Míg barátai el voltak foglalva az étterem keresésével ő kilépett az erkélyre és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, hogy biztos senki ne hallja. Nem akarta, hogy Scott megint dühös legyen rá.
- Szia. – érkezett a válasz a vonal másik végéről. – Amúgy ne haragudj, ha megzavartam valamit.
- Nyugi semmi olyat nem zavartál meg, amit ne tudnék bepótolni.
- Miért mit csinálsz? – kérdezte kíváncsian.
- Ez egy elég elcsépelt kérdés. Nem gondolod Mr. Szívtipró? – vágott vissza Auróra, mire Nickkel együtt nevette el magát.
- Elnézést milady. Nem akartam tapintatlan lenni. – kért megjátszott udvariassággal. Auróra halk nevetéssel díjazta a mentést. Nem szerette volna nagyon felhívni magára a bent ülők figyelmét. Pont elég volt, hogy látta Scott rájött miért jött ki.
- Egyébként neked nem egy családi programon kéne lenned?
- Az úgy volt... - poénkodott tovább. – Igazából ott vagyok csak épp hatalmas a káosz és gondoltam inkább nem folyok bele ezért visszajöttem a kocsihoz azzal a címszóval, hogy mosdóba kell mennem.
Auróra elképzelte, ahogyan az autó orrán ülve magyaráz. Sötét haja az égnek áll, pólója rátapad hibátlan bőrére a melegben. Barna szemével a távolt pásztázza.
- Ennyire rossz a helyzet a Jonas családban? Hogyan? Mindig azt hittem, hogy ti vagytok a tökéletes család.
A vonal másik végéről fájdalmas nevetés hallatszódott. Auróra hirtelenmegijedt, hogy valami rosszat mondott.
- Mi, mint tökéletes család. Ne viccelj. Sosem voltunk az. Legfeljebb a média szerint. Mindig mi húztuk szét a családot Joeval. Anya még kitartóan küzd. Ez a banda összeállás is az ő ötlete volt. Remélem beválik.
- Komolyan? De jó fej anyukád lehet. Még ennyi évvel később is azon dolgozik, hogy egyben legyen a Jonas Brothers? Kezdelek irigyelni. – próbálta vigasztalni kisebb-nagyobb sikerekkel.
- Engem? Helyes. Ez természetes, hogy irigyelsz. Lassan elvárom tőled. – terelte ismét viccelődésre a beszélgetést.
Az egyik percben Scott lépett a lány mellé is félig suttogva félig csak tátogva közölte vele, hogy meg van az étterem. Auróra aprót bólintott, majd megvárta míg visszament a lakásba barátja.
- Figyelj, ne haragudj, de mennem kell, mert a barátaimmal pont kínait akartunk. Lisa megtalálta az éttermet szóval lassan indulunk. Bocsi. – kezdett bele a búcsúzkodásba.
- Nem haragszom. Menj csak. Nem akarlak feltartani. Jó szórakozást.
- Köszi, neked pedig kitartást. Szia.
- Szia. – köszönt el az énekes is, majd Auróra egy gyors mozdulattal megszakította a hívást és telefonját kék farmerja zsebébe csúsztatta. Belépve az erkélyről egy csodálkozó Lisával találta szemben magát.
- Ki csalt ilyen mosolyt az arcodra? – kérdezte vádaskodóan. Auróra elpirult és zavartan tűrt el egy kósza tincset szeméből.
- Milyen mosoly? Eddig is így mosolyogtam. – védekezett.
- Épp ez az. Utoljára amiatt a Ray vagy kicsoda miatta mosolyogtál így. – fonta össze kezeit. Ilyenkor szinte egyformák voltak Scottal. Le sem tagadhatták volna egymást. Ebből a helyzetből már nem volt menekvés és ezt mindenki tudta a szobában.
- Nickkel beszéltem. – vallotta be még vörösebben, mint eddig. Nem gondolta volna, hogy ennyire félt bevallani a barátainak, hogy egy sztárral beszélget. A filmekben olyan könnyen mondták el. A valóságban viszont egy ellenerő, ami visszatartotta, mintha figyelmeztetni akarná rá, hogy nem előnyös szétkürtölni a világnak, hogy kapcsolatban van Nick Jonassal.
- Mi? – fagyott le egy pillanatra barátnője. – Azzal a Nickkel? A Jonassal? – hitetlenkedett tovább.
- Igen Lisa. Azzal a Nickkel, de mehetnénk már végre? – tette kezét húga vállára Scott, hogy megelőzze a szokásos fangörcseit.
- De hogyan? Nem azt mondtad, hogy soha több... - félbehagyta a mondatot, mert leesett neki milyen kapcsolat volt Auróra és Nick között. – Te jársz Nick Jonassal? – kérdezte, mire Auróra aprót bólintott. Alig lehetett észrevenni. – Te jó Isten. A legjobb barátnőm Nick Jonas csaja. – kiabálta izgatottan. Pontosan tudták, hogy most jön a sikítozva ugrálás rész, amit szerettek volna elkerülni, mert az hiányzott volna még, hogy az egész ház ezt hallgassa.
- Mi lenne, ha indulnánk mielőtt Lisa robban? – fogta meg Scott barátja kezét és az ajtó felé kezdtek rohanni.
- Fuss Scott, fuss. – kiáltott utána Auróra, mikor már a lépcsőházban voltak. Sajnos muszáj volt valakinek megvárni az utánuk futó Lisát is, mert neki nem volt kulcsa.
- Ne már srácok. Nem fogom világgá kürtölni. – mondta nevetve, miután utolérte bátyját.
- Micsodát? – lépett ki a szomszédban lakó időshölgy. Aurórát méregette, egyetlen jó szemével, miközben ő az ajtó zárjával ügyeskedett.
- Jó napot! Tudja csak kapott egy nagyon jó hírt a szüleitől és annak örül ennyire. – mondta közömbösen. Nem ez volt az első, hogy hazudott neki. A házban mindenki tudta, hogy ha valamilyen szaftos pletykára kíváncsi valaki, akkor őt kell megkeresni mert ő még azt is tudja a lakókról, amit ők sem tudnak saját magukról.
- Valóban?
Hunyorogva állt az ajtó előtt továbbra is. Auróra már indult a barátai felé, mikor az új kérdéssel sikerült megállásra bírnia.
- Az a fiatal ember, aki délelőtt itt járt, – Még végig sem mondta, de már megtorpant a lépcső előtt és visszafordulva várta a kérdést. – a barátja? – fejezte be hosszas gondolkodás után.
- Az, akit át engedett az erkélyemre? Ő... igen a barátom. – mondta remélve, hogy nem úgy értette a barátot, mint pasit. Ez volt az első eset, hogy nem hazudott ilyen témában a szomszédjának.
- Akkor miért az én lakásomon keresztül kellett bemásznia? Tiszta mocsok lett az egész szőnyeg, és letörte a bimbót a muskátliról azzal az otromba hangszerrel. – méltatlankodott. Auróra megkönnyebbülten nevetett fel.
- Majd szólok neki, hogy legközelebb nálam kopogjon. Elnézést az ő nevében is a muskátlikért. Melyik sérült meg? A Jessica vagy a Chloe?
Igyekezett együttérző lenni. Egyáltalán nem akarta kivívni a nő ellenszenvét, mert tudta, hogy akkor egy hónapig megfigyelés alatt fog állni és ő lesz a havi pletyka téma a hogyan beszéljük ki a másikat kurzuson minden délután.
Pontosan tudta, hogy Scott és Lisa értetlenül álltak mögötte, de nem akart megfordulni és elmagyarázni mindent.
- Frank. Ez volt az első hajtása. Szóval ajánlom annak a huligánnak, hogy ha még egyszer a közelükbe mer menni nem fogok jót állni magamért. Megértetted? – váltott át fenyegető hangnembe.
- Igen. Természetesen majd jelzem neki. Bocsánat.
- Helyes. Viszlát. – lépett be végre lakásába. Morcosan becsapta maga mögött az ajtót. Scott és Lisa ezt a pillanatot várta végig. Végre elengedhették a nevetést. Igyekeztek nem túl hangosan, míg ki nem értek a lépcsőházból.
- Ki az a Frank? – kérdezte Scott.
Mindhárman egymás mellett sétáltak. Ritka pillanatok közé tartozott a kihal város látványa.
- Frank az egyik muskátlija. Van vagy nyolc. Jessica, Chloe, John, Melinda, Paul, Lola, Frank és Clark. – sorolta fel úgy mintha egy vers lenne.
- Clark, mint Superman? – fordult felé Scott.
- Igen, mert azt még az unokája nevezte el. Tudod az a figyelem zavaros gyerek. Azt hiszem Nathanielnek hívják. Valami pultos vagy nem tudom. – magyarázta Scottnak, hogy eszébe jusson. Egyszer csak észrevették, hogy Lisa a kelleténél is hallgatagabb.
- Lisa, minden rendben? – kérdezte tőle Auróra, mint gondoskodó barátnő.
- Tessék?
Arcára enyhe rémület ült ki. Teljesen le lehetett olvasni róla, hogy abszolút nem tudta, mi történik.
- Csak nem ismered Nateet?
Mindketten gyanakodni kezdtek. Sosem találkoztak még olyan szituációval, amikor ennyire csendes lett volna Lisa.
- Hogy én? Dehogy is. Semmi közöm nincs a ... Igen ismerem. – nyögte ki a végén, de csak mert megijedt Auróra fenyegető tekintetétől. Scott hirtelen megvilágosodott. Nagy lendülettel átment testvére jobb oldalára és átkarolta.
- Ő volt a pultos gyerek, aki elkérte a számodat.
Lisa arca vörös színbe ment át, ami egy igennel volt egyenlő. Már Auróra is beszállt a kérdezésbe.
- Várj, az, akit akkor ismertél meg mikor elmentünk biliárdozni? – szűkítette a pultosok körét.
- Igen ő az. Na és? Elkérte a számom nagy szám. Nem jelenti azt, hogy találkozgattam vele és, hogy megcsókolt. Sőt azt meg végképp nem, hogy titokban járunk, mert nem mertem elmondani, hogy a szomszédod unokájával járok.
- De pontosan ezt jelenti. – mondta egyszerre Scott és Auróra.
- Ez tök király.
Átölelve gratulált barátnőjének. Ez volt az első normális kapcsolata gimi óta, ami azért elég régen volt már.
- Miért nem merted elmondani? – faggatta tovább kíméletlenül testvére. Előtört belőle a testvérvédelmező ösztön.
Időközben megérkeztek az étteremhez. Scott előre engedte a lányokat.
- Mindjárt elmondom. – mondta miközben az eléjük siető pincérhez fordult. – Jó estét! Elméletileg pár perce foglaltam egy asztalt Lisa Stevens névre.
A pincér heves bólogatásba kezdett. Auróra megkockáztatta volna, ha tovább folytatja a végén még leszáll a feje. Széles mosolya miatt szeme egy csíkká keskenyült. Kezét hálásan összetette, majd megfordult és elindult az asztaluk felé. Fehér kötény lógott derekáról egészen sípcsontja közepéig. Haja teljesen hiányzott és pólója hátuljára megfejthetetlen írásjelek voltak rajzolva.
- Nagyon szépen köszönjük. – válaszolta, mikor odaértek az asztalhoz.
- Hozhatok valami italt míg ülnek le?
Kissé törte a nyelvet és volt egy erős akcentusa, ami csak még jobban feldobta a hely hangulatát.
- Igen köszönjük. Én szeretnék egy pohár pepsit. – jelentkezett először Auróra.
- Én egy mojitót szeretnék inni. – követte Lisa, majd elfoglalva az egyik széket leült.
- És maga? – érkezett a sor Scottra. Gondolkodva foglalt helyet.
- Egy limbu paanit szeretnék.
A férfi gyorsan felfirkantotta a kéréseket egy fehér jegyzettömbbe és már ott sem volt.
- Mi az a limbu paani? – kérdezte Auróra leülve barátjával szemben.
- Egy távol-keleti limonádé fajta, amit a citromos cukros vizen kívül ízesítenek gyömbérrel, sáfránnyal és fekete köménnyel.
A lányok arcára egy elég ismerős undorodó grimasz ült ki.
- Annak ellenére hogyan hangzik elég finom. – bizonygatta igazát Scott.
- Hát, még sosem ittam, szóval én bízom benned. – hagyta rá.
Csend telepedett a társaságra, míg mindenki ki választotta a vacsoráját. Auróra csukta be először az étlapot. Körülöttük mindenki vidáman beszélgetett, vagy evett. Halk zene szólt a falakra erősített hangszórókból, ami kellemes hangulatot teremtett a kis helységben. Eszébe jutott, mikor Nickkel ült abban a kávézóban. Akkor még csak gondolni sem mert volna rá, hogy egyszer több is lesz abból az ártatlan toll csenésből. Újra lejátszódott előtte, mikor az étlap mögé bújva nevettek, vagy mikor olyan kacifántos választ adott egy kérdésére, hogy azt sem tudta mi volt maga a kérdés. Felidézte, a mosolyát, a nevetését, a beszédét. Teljesen elmerült a gondolataiban. Szinte meg is feledkezett a barátairól, akiknek végre sikerült választani.
Visszatért a pincér is pont időben. Meghozta a kért italokat és felvette az újabb rendelést. Mielőtt távozott derékszögben meghajolt.
- Hogy bírja ezt egész nap? – kérdezte halkan Lisa szemével a pincért követve.
- Mármint a hajlongást a folytonos hálálkodást vagy magát a pincér szakmát? – válaszolt kérdéssel a kérdésre Auróra.
Mindhárman a lehető leghalkabban próbáltak nevetni. Hirtelen Scott eszébe jutott hol tartottak a beszélgetésben, mikor beléptek az étterembe.
- Lisa azt mondtad elmondod miért titkolóztál előttünk.
- Nem úszod meg. – fűzte hozzá Auróra megjátszott gonoszsággal. – Ha már az én szerelmi életemet lelepleztétek most te jössz.
- Igen ez volt az egyik oka, hogy nem kötöttem az orrotokra. A másik pedig az, hogy annyira rosszul éreztem maga, hogy Auróra te itt szenvedtél a Jonas tesókkal én meg közben bepasiztam. Szóval inkább nem mondtam el. Az, hogy a szomszédod unokája az még számomra is új információ volt.
Egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki szégyell bármit is Natetel kapcsolatban. Auróra elgondolkodott rajta, hogy lehet neki is sokkal egyszerűbb lenne bevallani mindent először magának aztán a barátainak Nickkel kapcsolatban. Végig gondolta, mi az, amit el akart mondani nekik, de úgy érezte, hogy ezt Scott előtt lehet nem kéne szóbahozni így is eléggé neheztelt az énekesre. Félt, hogy megint összevesznének, amit egyáltalán nem szeretett volna.
- Amúgy Scott te teljesen kimaradtál ebből a témából. – terelte el a témát Lisa, visszaadva testvérének. Scott megilletődve nézett fel poharából.
- Hogy...hogy én? Miért maradtam volna ki?
Megjátszott értetlenség tükröződött az arcáról. Szemével segítségért kiáltott Aurórának, aki nem éppen volt kegyes hangulatában, de sikerült megsajnálnia.
- Biztos van neki valaki a munkahelyén csak még nem mert nyitni felé ezért nem tudunk róla semmit. – mentette ki Auróra, mire Lisának is leesett, hogy Scott nagyon nem szeret erről a témáról beszélni.
- Hogy meg az a film? – tért át más gondolatra a pepsit iszogató lány.
- Milyen film? Nem is mondta, hogy egy új filmen dolgozol. – csillant fel húga szeme a hír hallatára.
- Igen egy afrikai háborús film, de egy katasztrófa még mindig. A rendezőt igaz már kirúgták, de azóta nem találtak mást és így közös megegyezés alapján próbáljuk folytatni, de nem valami egyszerű. Főleg, hogy egyes színészek hozzátartozói állandóan ott lábatlankodnak és nem hagynak minket dolgozni.
- Uh...ez elég pocsékul hangzik. Nem gondolod, hogy neked kéne rendezőnek állni? – vetette fel az ötletet Auróra, mire Scott felnevetett.
- Én, mint rendező? Ugyan hagyjuk már. Sosem voltam rendező csak egy operatőr vagyok. – torkollta le a lányt, majd belekortyolt furcsa italába.
- Szerintem ügyes lennél. Most nézz csak magadra. Betéve tudod a forgató könyvet. Ha hagytuk volna simán elmondtad volna mit javítanál rajta, hol cserélnél szereplőt és az összes jelenetet leszólod, mert tudod hogyan nézne ki jól. Szerintem mondd nekik, hogy legyen egy ideiglenes rendező választás és hogy te szívesen megpróbálnád helyrehozni.
Lisa is igyekezete bíztatni testvérét, mert hatalmas lehetőséget látott a rendezői karrierjében. Mindketten tudták, hogy Scott is elgondolkodott már rajta, csak félt kiállni magáért. Ha valami nagy lehetőség előtt állt, mindig megijedt.
- Scott, figyelj – nézett Auróra mélyen Scott szemébe – muszáj ezt megcsinálnod. Nem hagyom, hogy megint beérd a kevesebbel. – jelentette ki mosolyogva.
Vacsora után visszasétáltak a más sötét utcán. A levegő meleg volt, de még is frissítő. Az utakon alig jártak autók és a járdát sem lepték el az emberek. Már nagyjából este kilenc-tíz körül járhatott az idő. Egész este a kínai étteremben beszélgettek. Mindent megbeszéltek. Kibeszélték Lisa teljes szerelmi életét az első találkozástól az első csókig. Beszéltek Auróra őrült főnökéről. Szóba jött a pletykás szomszéd, még Scott leendő kutyájáról is beszéltek és elhatározták, hogy Blökinek fogják nevezni csak azért, hogy ne kelljen két nevet megtanulnia se a kutyának és végképp ne a gazdának.
Aurórának egy időre sikerült elszakadnia Nicktől és a velejáró gondolataitól. Kissé tartott még az énekestől, de Lisát hallgatva rengeteg új dologra jött rá, amiről minél előbb szeretett volna beszélni Nickkel is.
Hazaérve gyorsan lezuhanyzott és azonnal az ágyába vetette magát. Csak akkor látta, hogy Nick vagy négyszer felhívta. Kisebb pánik rohamot kapott. Miért akarta ennyire elérni? Valami bajtörtént volna?
Azonnal visszahívta. Két csörgés után fel is vette.
- Szia. Bocsánat, hogy nem vette fel csak nem hallottam, hogy hívtál. Minden rendben? – rohamozta meg azonnal kérdéseivel.
- Szia. Semmi baj. – válaszolta fáradtan. Nagyon úgy hangzott, mintha most ébredt volna fel. – Nem is... Oh, hogy az a...
Csak akkor látta, hogy valaki négyszer felhívta Aurórát az ő mobiljáról. Volt egy olyan rossz sejtése, hogy Joe volt az.
- Mi a baj? – érdeklődött egyre jobban pánikolva a lány.
- Semmi, csak az a négy hívás nem én voltam. Szóval jobb is, hogy nem vetted fel.
- Ezt, hogy érted? Ellopták a telefonod?
Igyekezett ésszerű magyarázatot találni, de valahogy semmi nem jutott eszébe.
- Hát...így is nevezhetjük. Nagy eséllyel kivette a zsebemből Joe és felhívott. – mondta el az egyetlen logikusnak tűnő ötletét, mire a vonal túlsó végéből egy felszabadult nevetést kapott válaszul.
- Ez nem jutott eszembe. Honnan tud ő rólam?
- Mondjuk mert benne voltál a hírekben? És mert... - folytatta volna még a felsorolást, ha félbe nem szakítják.
- Mármint rólunk. – helyesbített halkabban a lány, mire Nick felkapta a fejét.
- Nem mondtam neki semmit esküszöm. Én csak... nem mondtam semmit. Ha rájött magától jött rá. Bocsánat. – mentegetőzött azonnal, miután leesett neki mire kérdezett rá a lány.
- Nyugi már. Nem számít. Ő a tesód és nem a média. Nem tilthatom meg, hogy elmondd a családodnak. Hiszen ők a családod Nick. – nyugtatta meg kedvesen.
- Ez igaz, de tényleg bocsi. Nem hagyom, hogy bármit is kikotyogjon olyan előtt, aki előtt nem kéne.
- Köszönöm. Viszont hallom a hangodon, hogy felkeltettelek, szóval már megyek is nem akarlak feltartani.
- Te sosem tartasz fel és amúgy örülök, hogy felkeltettél, mert véletlen aludtam be.
- Mármint ezt, hogy érted? Hogyan tudsz véletlenül bealudni?
Auróra nevetve hátradőlt az ágyán és a plafont bámulva hallgatta az énekest.
- Úgy, hogy a családom a vártnál is fárasztóbb. Egész délután egy végtelennek tűnő mezőn sétáltunk. De úgy mindenki. Szóval Ginotól elkezdve Kevinig mindenki. Frankie ugyan annyira élvezte, mint én. Végig egy szót sem szólt kivéve, ha kérdezték. Annyi volt a szerencsém, hogy rám sózták Ginot és így én diktálhattam a tempót. Vagyis megspóroltam nagyjából tizenöt percnyi tömény unalmat Frankienek. Joe és anya végig dumálták az egészet. Kevin apámmal beszélt szóval rém unalmas volt, és a talpamat lejártam. Ha tíz kilométert nem sétáltunk le ma akkor egyet sem. Hozzátenném, hogy utána még rám bízták, hogy fejezzem be az új számunkat, és itt volt az a pont, amikor bealudtam azt hiszem. Legalábbis a körülöttem lévő papírokból ítélve. Neked jobbra sikerült a délutáni programod?
Felült az ágyára, majd hanyatt feküdt és várta a lány válaszát.
- Ő...igen. Ezek alapján az én délutánom szenzációs volt. A barátaimmal elmentünk vacsorázni egy közeli kínai étterembe. A kaja nagyon jó volt. Egy csomót beszélgettünk, meg nevettünk. Szóval jó volt. – foglalta össze tömören a délutánt.
- Örülök, hogy jól érezted magad. – zárta le a beszélgetést.
- Viszont lehet mennem kéne, mert elég fáradt vagyok, ha nem baj.
- Dehogy is. Rám is rám fér egy alvás szóval menj csak. Jó éjszakát.
- Neked is. Szia.
- Szia. – válaszolt mosollyal az arcán.
Úgy érezte ez volt az estjének fénypontja. Nem számított rá, hogy este még beszélni fog vele, de sokkal jobban érezte magát tőle.
Auróra miután letette a telefonját éjjeliszekrényére még pár percig elmélyülve gondolataiban feküdt oldalán, míg el nem nyomta az álom.