Bevallom, elcsodálkoztam Ezra száznyolcvan fokos hangulatváltásán, de úgy voltam vele, hogy ha már egyszer áthívtam, akkor mindegy. Azzal nyugtattam magam, hogy valószínűleg két percen belül elunja magát nálam és hazamegy, mert az én életem az övéhez képest szörnyen egyszerű.
Kiszálltunk a kocsiból és az ajtóhoz érve ép kezemmel előhalásztam a kulcsom a hátizsákból. Kinyitottam az ajtót és bementünk a házba. Ezra szótlanul követett egészen az előszoba ajtajáig, ahol kiléptem a cipőmből és beleléptem a papucsomba.
"Adjak papucsot vagy szeretnél zokniban lenni?" kérdeztem "Van padlófűlés, szóval nem fogsz felfázni, de cipőben is maradhatsz, ha neked az jobb."
"Leszek zokniban." válaszolta.
"Jól van, akkor érezd magad otthon." mondtam Ezrának aki szintén levette a cipőjét és most épp úgy mosolygott rám mint a tejbetök.
Elindultam a lépcső felé, mikor Tejfől előrohant a konyhából, hogy üdvözöljön...vagyis, hogy kaját kunyeráljon, de meglátta Ezrát és lefagyott.
"Ja igen, ő itt Tejföl." és ahogy ezt kimondtam, Tejföl fújtatott egyet, és elszaladt.
"Asszem nem bír a macskád..." állapította meg Ezra egy rövid mosollyal az arcán.
"Ez furcsa...pedig ő általában szereti az embereket." mondtam kissé meglepetten a macskám reakciójának láttán. Tejfölnek ugyanis mindegy, hogy éppen kihez dörgölőzik, ki adja neki a kaját, vagy ki símogatja. Emberek terén nem túl válogatós. Legyen az illető családtag vagy egy számára teljesen idegen személy. Most viszont úgy menekült a fiú láttán, mintha az élete múlna rajta. Ezra ennyire félelmetes lenne?
"Semmi gáz, engem általában nem szeretnek az állatok."
"Hogyhogy?" kérdeztem kíváncsian.
"Nem tudom..." válaszolta egy vállrántás kíséretében "Eleinte Valentino se bírt."
Érdekes hasonlatán nevettem egy sort, de valamiért úgy rémlett, mintha ezt már korábban is említette volna.
"Ömm...körbevezesselek?"
"Aha-a az jó lenne, mert a végén még eltévedek." válaszolta érdeklődve.
"Hidd el, ha nálatok nem szoktál eltévedni, akkor itt se fogsz." magyaráztam.
"Ki tudja."
"Na akkor nappali, étkező, konyha." mutattam egyenként az egybenyitott helyiség részeire "Ez az ajtó a fürdőbe vezet, arra van a dolgozó, a folyosó végén a garázs, és itt pedig anya szobáját láthatod." vezettem körbe Ezrát, majd egy pillanatra megálltam a gyógyszeres szekrénynél, és kivettem belőle egy fáslit.
"Biztos ne vigyelek be a kórházba?" kérdezte a zöld szemű fiú bűntudattal a tekintetében, mikor meglátta a fáslit a kezemben.
"Jaj, dehogy is! Tény, hogy durván erős a szorításod, de nincs semmi bajom! Egy zúzódással úgyse tudnak mit kezdeni."
"Sajnálom...tényleg." mondta "Mindent ami ma történt. Főleg a kezedet és azt ahogy bántam veled."
"Semmi gond, Ezra. Én is hibás vagyok, mert fölösleges dolgok miatt hisztiztem, és igazán lehettem volna megértőbb, mikor azt kérted...vagyis...prezentáltad, hogy lógjunk együtt mert unatkozol." a fiú ekkor beszédre nyitotta tökéletes ajkait, de szavak helyett csak elmosolyodott megvillatva szintén tökéletes fogsorát "Szóval bocsánatkérés elfogadva." válaszoltam neki egy őszinte mosollyal az arcomon.
Miután körbevezettem Ezrát a földszinten, felmentünk az emeletre, és a szobámba érve bedobtam a táskám a sarokba. Leültem az ágyamra és elkezdtem befáslizni a csuklóm. Ezra futólag körbenézett, majd lehuppant mellém az ágyra.
"Milyen puha ágyad van." jegyezte meg a kedvenc ágyneműmet símogatva.
"Ömm...köszi?"
"De jó, erkélyed is van?"
"Ahaaa."
"Kimehetek?"
"Menj csak." mondtam Ezrának, aki most épp úgy viselkedett mint egy 8 éves aki felfedezi a világot. Kiment az erkélyre, körülnézett ott is, majd ásított egyet, és visszajött a szobába, becsukva maga mögött az ajtót.
"Fáradt vagy?" kérdeztem.
"Ja tudod aki nem féltizenegykor kel..." gesztikulált felém azzal a kezével, amelyik épp nem a szája előtt volt.
"Jó hát most.....van ilyen." mondtam a végét elnevetve, mire Ezra ásított mégegyet.
"Ez az időjárás teljesen elnyom." magyarázta fáradt szemekkel.
"De hisz tűz a nap odakint."
"Épp ez az." mondta, majd nyújtózkodott egyet "Egy ilyen szép napon otthon kéne aludnom."
"Mi tart vissza?" kérdeztem "És ezt most nem flegmán kérdezem, hanem csak úgy, hogy ha fáradt vagy, akkor suli után miért nem mentél inkább haza aludni?"
"Mert próbálok rászokni arra, hogy időben aludjak el és ne nap közben legyek fáradt. Mint láthatod, eddig kevesebb sikerrel."
"Ja értem. Másszóval rossz alvó vagy."
"Hát...fogalmazhatunk így is." nevetett a zöld szemű fiú "Mostanában eléggé!" Holott nem értettem, hogy ezen már megint mi ilyen vicces.
Épp a sérült kezemet fásliztam, mikor arra lettem figyelmes, hogy Ezra a szobámnak azt a falát nézegeti, melyet teljes egészében beborítanak a fényképeim. Ekkor voltam csak igazán tudatában annak, hogy mennyire okos döntés volt részemről a rajzaimat egy dossziéban tárolni. A falaim nyújtotta üres felület ugyanis rendkívül csábító egy művész számára...már ha egyáltalán az én zavaros szénrajzaimat annak lehet nevezni.
"Ezen a képen hány éves voltál?" kérdezte Ezra, és ahogy odanéztem megláttam, hogy melyik fényképről beszél.
"Az kicsivel a tizennegyedik születésnapom előtt készült." válaszoltam, majd odasétáltam a falhoz, hogy felidézhessem azt a keserédes emléket.
"A srác a kórházból?"
"Igen." csodálkoztam Ezra felismerő képességén, miközben méregzöld szemeivel elemezgette a több mint három éves képet, melyen Jason-nel csókolózom.
"És ő hány éves volt?" kérdezte furcsálló tekintettel.
"Néhány héttel a kép készülte után lett tizennyolc." de ahogy ezt kimondtam Ezra enyhe döbbenettel a tekintetében fordult felém.
"Na jó.....ez azért durva." nézett rám méregzöld szemeivel "Nem gondolod, hogy kicsit idős volt hozzád?"
"Nem nagyon érdekelt, és az egész családom, még apa is bírta Jason-t. Mondjuk így utólag már nem tudom miért."
"De gondolom mikor a kép készült még együtt voltatok....nem?"
A fiú kérdésére azonban csak bólogattam.
"Bocsánat, amiért egy ilyen érzékeny témáról kérdezek. Nem kell válaszolnod ha nem szeretnél...csak kíváncsi voltam."
"Ezért igazán nem kell bocsánatot kérned! Kérdezz csak nyugodtan." vágtam rá anélkül, hogy komolyabban átgondoltam volna a dolgot "Elvégre is, most épp téged kell szórakoztassalak, és ez a 'téma' már rég nem számít tabunak..." magyarázkodtam, de sokkal inkább magamnak mint neki.
Válaszom hallatán Ezra tartott egy rövid hatásszünetet. Ha tippelnem kéne azt mondanám hagyta, hogy lelkileg is felkészüljek az ez után következő kérdéseire.
"Meddig voltatok együtt?"
"Majdnem egy évig."
"Mi a fasz..." döbbent le Ezra ismét, ami csak azt jelentette, hogy kettőnk közül ő az aki nem volt felkészülve az én válaszaimra.
"Most ezen mi ilyen meglepő?"
"Tizenhárom évesen már kapcsolatban voltál? Aztakurva! Én tizenhárom évesen...-" kezdte hirtelen, de egy pillanatra elnémult "-nem is tudom már mit csináltam annyi idősen, de az biztos, hogy nem csajoztam vagy ilyesmi." fejezte be ugyan olyan meglepetten, mint az előbb. Bármennyire is lepődik meg, Ezra tipikusan az a fajta srác akinek az érzéseit izsonyat nehéz leolvasni az arcáról. Még szerencse, hogy jó emberismerő vagyok...vagy legalább is annak tartom magam. De akárhogy is legyen, a fiú reakcióját valamiért képtelen voltam értelmezni.
"Hát tudod, a fiúk későn érnek." mondtam vigyorogva, egy fölényes mosollyal az arcomon és tudtam, hogy ha ezt most nem sütöm el, akkor azt egész életemben bánni fogom.
"Ha-ha nagyon vicces." mondta Ezra szarkasztikusan és azokat a túlvilági szemeit forgatta, mire nevetni kezdtem.
"Sajnos ez az igazság..." válaszoltam szinte a könnyeimet törölgetve. A fiú reakciója ugyanis már önmagában olyan vicces volt, hogy órákig elszórakoztam volna rajta. Kezdjük ott, hogy nem is értettem miért veszi ezt egyáltalán magára.
"Akkor most tapintatlan leszek: érzel még iránta bármit is?"
Kérdése hirtelen érintett, és roppant fájdalmas volt amellett, hogy elgondolkodtatott. Az önmagammal folytatott, több éves cívódás után mára már száz százalékig biztos voltam benne, hogy nekem Jason többé már semmit nem jelent. Most viszont Ezra kérdésének hallatán megint ugyanazokat a szívfacsaró köröket kellett futnom magamban, ahogy visszaemlékeztem arra a rengeteg, csodálatos elmékre, melyet Jasonnel szereztem. Mindezek végén viszont ott volt az a jelenet, amely az egészet, a másodperc tört része alatt tette tönkre.
"Tény, hogy ő mindig is az első nagy szerelmem marad, de nem. Most már nem érzek iránta semmi olyat amitől újrakezdeném a kapcsolatunkat." mondtam egyre halkabban, ajkaimat egy savanyú mosolyra húzva "És szerintem jobb is ez így, mert legalább már tudom, hogy nem Jason volt életem nagy szerelmi csalódása." magyaráztam szorosabban húzva a fásli végét, hogy megtartsa magát.
"Ezt meg hogy érted?" kérdezősködött tovább, melynek hatására inkább úgy döntöttem, hogy egybe megválaszolom a lehetséges kérdéseit.
"Azt hiszem, hogy a szerelem egy olyan elvarázsolt érzés, amely képes elhalványítani vagy akár eltűntetni a másik fél hibáit a te szemedben, hogy így tökéletesnek láthasd őt. Olyannak amilyenre egész életedben vágytál, holott ez nem a valóság, és mikor elmúlik ez az érzés, csalódnod kell abban akibe beleszerettél. Jobb esetben csak lassan megváltozik a véleményed róla és mindenről amit addig iránta éreztél. Általában ettől mennek tönkre a házasságok is, úgyhogy a monogámia nem életcél, de ebbe most nem mennék bele.
A másik véglet, ami szerintem rosszabb, mikor anélkül, hogy már elkezdenének gyengülni az iránta táplált érzelmeid, valamilyen módon rájössz, hogy az aki addig szerelmes volt beléd.....többé már nem téged szeret." mondtam a végét kissé nehézkesen, majd tartottam egy rövid szünetet. Csodálkoztam, hogy Ezra még nem vágott a szavamba és nem tett megjegyzéseket, ezért folytattam "Végül már csak az az érzés marad, ami egy hatalmas űrként tátog tovább a lelkedben. A hiányérzet, amitől sokáig saját magadat sem tudod teljesnek érezni. Mintha a lelked egy darabját tépte volna ki belőled az, akit a legjobban szerettél. Az megint más dolog, ha valaki ezt nem veszi észre, elnyomja, vagy csak nem hajlandó észrevenni. És mivel az embereknek általánosságban, így nekem is van az a jó tulajdonságom, hogy a rossz emlékekre élénkebben emlékszem mint a jókra, ezért én inkább nem a szerelmeket, hanem a szerelmi csalódásokat számolom. De akárhogy is legyen, és akárkiről is beszéljünk, a legvégén valamilyen szinten így is, úgy is csalódik az ember, mert ha nem, akkor az azt jelenti, hogy sose volt igazán szerelmes. Vagy továbbra is csak tagadásban él." fejeztem be kissé egyhangúan.
"Elég komplex és depresszív képet festettél magadnak egy szimpla testi vonzalomról, ami ugyanakkor nem több a tudat alatti szaporodási vágynál...de végül is te tudod." mondta Ezra a felfogásomon poénkodva, mikor már majdnem elhittem, hogy lehet vele értelmes beszélgetéseket is folytatni.
"Nem kértem a hülye kommentjeidből, de ha van normális véleményed, akkor azt szívesen meghallgatom." mondtam keresztbe fonva karjaim.
"De hát "Sajnos ez az igazság..." hogy valakit idézzek, és ugyan ez a véleményem is." mondta Ezra egy fölényes mosollyal az arcán.
"Mert szerinted csak testi vonzalom létezik?"
"Mert szerinted nem?"
"Tudod...az egy dolog, hogy beleszeretek valakibe a külsője miatt, mert az evolúciónak hála imponál az izmos felsőteste, de az biztos, hogy nem maradok szerelmes belé ha úgy viselkedik mint egy vadállat, vagy ha egy érzéketlen tuskó a pali. Arról nem beszélve, hogy a legrosszabb az mikor nem találtok közös témát, vagy folyton magával van elfoglalva és azt gondolja, hogy ő olyan nagyfiú csak azért mert omlanak utána a csajok. Az ilyenektől hányingerem van."
"Szóval neked valaki olyan kell, aki ki van baszva, tud viselkedni és néha még kedves is hozzád." foglalta össze Ezra "Azt kell mondjam eddig nem túl nagyok az elvárásaid. Esetleg még valamit?" kérdezte épp úgy mint egy életunt gyorséttermi dolgozó aki felveszi a rendelésedet.
"Na látod ezért fogok én egyedül meghalni." sóhajtottam komolytalan hozzászólásán, mert világossá vált számomra, hogy ezt direkt csinálja.
"Most miért vagy ilyen negatív?"
"Ó, én egy cseppet sem vagyok negatív, csak reálisan látom a dolgokat...és valami azt súgja, nem egy nagy szerelmi csalódás vár még rám."
"Hát ebben biztos lehetsz." válaszolta nulla együttérzéssel, a szokásához hűen, azzal a kaján mosollyal az arcán.
Ezt egyszerűen nem hiszem el! Kiöntöm neki a lelkem és elmesélem az élettörténetem mire ő meg csak játssza itt a hülyét. Néha tényleg úgy érzem, hogy neki az egész élet is csak egy vicc.
Válaszként megforgattam a szemeimet és keresztbe fontam karjaim jelezvén, hogy nem tetszett a megjegyzése, de végül nem bírtam nem megszólalni.
"Na látod, ezért bukok az idősebb palikra." vágtam rá kissé szúrós hangon "Szörnyen gyerekes vagy! Pont úgy mint a többi korombeli srác."
Erre Ezra eltátotta száját és úgy nézett rám mint akit vérig sértettek.
"Ezt pont te mondod nekem?!"
"Mintha az az egy év annyit számítana!"
"Hidd el, az az egy év sokkal többet számít mint te azt valaha is gondolnád!" mondta teljes komolysággal.
"Kétlem..." mondtam unottan, mire Ezra dühösen fújta ki a levegőt.
"Nehogy már egy 16 éves akarjon kioktatni a szerelemről."
"Most már nem is akarlak! Te úgyis túl éretlen vagy az ilyen témákhoz."
Megjegyzésem hallatán Ezra jobb kezével sötét hajába túrt és vett egy nagy levegőt.
"Ha annyira tökéletes volt ez a Jason gyerek akkor miért szakítottatok?! Talán ő se volt már elég érett hozzád újfent 14 évesen?" kérdezte, miközben szemei hidegséget sugalltak.
"Lesmárolt egy csajt a szemem láttára...én meg leöntöttem kávéval...szóval igazából nem beszéltük meg, hogy miért szakítunk. Esetleg van ötleted?"
"Nézd, Blair, én próbálok veled kedves lenni...nagyon próbálok, de már megint kurva flegma vagy!"
"Nem vagyok az!"
"De...az vagy..."
Kezdett felbosszantani azzal, hogy ennyi önuralma van, és ilyen higgadtan kezeli azt amikor valami sértő dolgot mondok neki. Lassan minden kedvem elment a vele való veszekedéstől, ezért ciccegtem egyet, majd cinikusan igazat adtam neki.
"Akkor az vagyok! Nem tök mindegy?!"
"Én mondtam, hogy ne válaszolj, ha nem szeretnél... Azt is előre kellett volna mondanom, hogy ne húzd fel magad a kérdéseimen?"
"Na jó, szerintem hagyjuk ezt a témát."
"Nem! Engem ez most érdekel!"
"De ne érdekeljen! Inkább beszéljünk rólad."
"Nekem nincsenek ilyen sztorijaim, mert én még senkivel nem voltam...tartós kapcsolatban."
"De gondolom már nem vagy szűz?" kérdeztem bal szemöldökömet felhúzva, melynek hatására Ezra hirtelen nem is tudta mit válaszoljon.
"Megfogtál." mondta kezeit feltartva, egy rövid mosoly kíséretében.
"Akkor mesélj az egy éjszakás kalandjaidról Mr. Fuckboy." mondtam neki összefont karokkal és ezek után már nem számítottam válaszra. Úgy gondoltam, hogy a mai napra már épp eléggé kiakasztottam ahhoz, hogy egy jódarabig elege legyen belőlem vagy végre hazamenjen, de ez nem így lett.
"Majd ha kicsit idősebb leszel, akár éjszakákon át is mesélhetek neked a különféle szexuális kalandjaimról." mondta egy ördögi vigyorral hibátlan arcán, és földöntúli tekintetét egészen a lelkembe fúrta, amitől rák vörös lettem.
"Inkább hagyjuk..."
"Csak nem te vagy szűz kettőnk közül?" kérdezte továbbra is vigyorogva.
"Na erre neked biztos nem válaszolok."
"Kár.....pedig most kíváncsivá tettél." mondta fejét enyhén az ablak felé fordítva, de méregzöld tekintetét továbbra is rajtam tartotta.
"Hát aki kíváncsi hamar megöregszik." mondtam tématerelés céljából, ami úgy vélem egész hatásos volt, Ezra ugyanis csak egy rövid kacajt követően szólalt meg ismét.
"Na és mit szoktál csinálni unaloműzés céljából." kérdezte egy az ördögiből angyalivá lett mosolyra húzva a szája szélét.
"Mit szólnál a Netflix and chill-hez?" kérdeztem meglepően őszintén kicsit arra számítva, hogy kedvenc időtöltésemet unalmasnak találja.
"Azt, hogy remélem mindketten ugyan arra a Netflix and chill-re gondolunk..."
_______________________
Na hellóka! 😇
Elsőször is: BOCSÁNAAAAAAAAAAAAAT a két és fél hét kihagyásért😭😭😭
Külön elnézést szeretnék kérni amiért szombat este azt mondtam, hogy vasárnap lesz rész...hát....csütörtök van😢
Nagyon sok minden történt az elmúlt időszakban és....hát....jóformán mindennel foglalkoztam az írás helyett😣😣😣 de a picsába az online oktatással!!!🤮
Mondjuk személy szerint jobban örülök, hogy nincs suli, de attól még nem kéne ilyen retek sok házit feladni a végzősöknek!!!
Most, hogy szerencsésen kiláballtam az írói válságból, megpróbálok visszazökkeni a heti minimum egy részes írástempómba a suli és nemsokára egyetem mellett....már ha egyáltalán le tudok idén érettségizni Dear COVID19...
Másodszor pedig a ti véleményetekre lennék kíváncsi. Milyen a karantén? Xddddd
Üdv: G.G.