|Blair|
Az intenzív osztály folyosóján éjszakáztam, miután nem vagyok Emma hozzátartozója és nem engedték, hogy bemenjek hozzá. Nem mehettem el amíg nem tudtam hogy van. Alíz néni megengedte ugyan, hogy benézzek, de Emma akkor éppen aludt és tekintve, hogy ez a látogatási időn kívül volt, hamar jött a főnővér és kitessékelt Emma szobájából. Anyának nem szóltam, hogy eljöttem otthonról, mivel abban reménykedtem, hogy nem veszi észre az eltűnésem. Még mindig fáradt voltam a tegnapi után, és így észre se vettem, hogy idő közben elaludtam a kinti székek egyikén.
~
"Blair.....Blair..Blair?"
A nevem hallatán felriadtam és egy sötétkék szempár volt az eslő dolog amit megláttam. Brian szemei voltak azok.
"Mi? Mi történt?" néztem körbe, mire eszembe jutott hol vagyok.
"Azt hiszem elaludtál miközben Emmára vigyáztál. Most már nyugodtan haza mehetsz. Jöttem leváltani téged." mondta egy melegséget árasztó mosollyal az arcán.
"Hogy van Emma?"
"Túl fogja élni, de pihennie kell." mondta a szőke hajú srác, majd leült mellém.
"Te tudod hogy történt? Ez az egész...? Csak mert nekem még homályos. Anya valami olyat mondott, hogy autóbaleset, de én ezt nem értem. Emma nem is tud vezetni, és a családjából senki más nincs kórházban."
Brian nem sietett a válasszal és az elején zavartan kapkodta a tekintetét.
"Tudod, igazság szerint minden az én hibám." mondta elkeseredetten, majd lesütötte a szemét.
"Ezt meg hogy érted?" kérdeztem tanácstalanul.
"Az egész tegnap éjjel történt, mikor Emmával randevúztam. Minden tökéletesen ment, de csak úgy repült az idő, és mikor az órára néztünk, már későre járt. Emma szemmel láthatóan már nagyon fáradt volt, ezért haza akartam vinni. Őszintén szólva, kissé átléptem a sebességkorlátot és pont kanyarodott az út, mikor egy állat szaladt át előttünk.
"Jézusom." suttogtam kezemet a szám elé téve.
"Ekkor...hirtelen elrántottam a kormányt és az autó felborult a kanyarban. Nekicsapódtunk egy fának, és körülbelül ennyit láttam az egészből. Minden olyan gyors volt. Fel se fogtam mi történik." hadarta kétségbeesetten.
Úgy éreztem, ott helyben sírva fakad, ezért meg kellett valahogy nyugtatnom. Brian története már így is elég sokkoló volt. El se bírom képzelni milyen lehetett testközelből megtapasztalni egy ekkora balesetet.
"Semmi baj Brian, kérlek ne okold magad mindenért! Nem láthattad előre, hogy mi fog történni. Te csak jót akartál azzal, hogy gyorsan hazaviszed Emmát."
"Én nagyon sajnálom Emmát, és ezt az egész helyzetet. Egyáltalán nem így terveztem a randink lezárását."
"A lényeg, hogy mind a ketten túléltétek." válaszoltam bíztatóan "Neked nem lett semmi bajod?" kérdeztem enyhe aggodalommal a hangomban, de ahogy így elnéztem, Emmával ellentétben Brian rendkívül szerencsésen megúszta.
"Semmiség. Csak egy-két karcolás itt-ott. A vállam kiugrott a helyéről, de visszaugrasztották mikor ideértünk." válaszolta egyszerűen.
"De hát azt mondta nekem az egyik nővér, hogy te hoztad be Emmát." ekkor Brian arca kifejezéstelenné vált.
"Igen, ez így igaz, de szerencsére volt segítségem."
"Vannak szemtanúk?"
"Nem, nincsenek. Egy arra autótózó embertől kaptunk segítséget. Épphogy kimásztunk a roncs alól mielőtt felgyulladt."
"Felgyulladt?" Kérdésem hallatán Brian pislogott egyet.
"Igen, és a felismerhetetlenségig összeégett."
"A te kocsid?"
"Volt."
"Azt a-.... Ez nagyon durva!" csodálkoztam, majd ásítottam egyet. Észre se vettem, hogy milyen fáradt vagyok.
"Hány óra van?" kérdeztem a nyakamat nyújtóztatva, ugyanis nagy valószínűséggel elaludtam. Brian az extravagáns órájára pillantott.
"Háromnegyed múlt."
"Háromnegyed egy?" néztem körbe döbbenten. Majdnem egy órát aludtam itt, a széken.
"Háromnegyed öt." Ahogy ezt kimondta, nekem szó szerint leesett az állam.
"Hogy micsoda?" néztem rá sokkoló tekinettel "Akkor asszem én most megyek." pattantam fel a székről, és csak most éreztem, hogy mennyire elaludtam más végtagjaimat is, de ez nem tarthatott vissza. Anya megöl ha megtudja, hogy kiosontam az éjjel. "Jobbulást, és ha Emma felkel, kérlek mondd meg neki, hogy beszélnem kell vele....és hogy sajnálom."
"Megmondom neki." mondta egy lágy mosollyal az arcán, és ahogy ezt kimondta, elrohantam.
Kissé udvariatlanul, köszönés nélkül hagytam ott Brian-t, de most nem tehettem mást. Haza kellett érnem még mielőtt anya felkel. Habár erre már elég kevés esélyt láttam.
A folyosó végén élesen jobbra fordultam, mikor nekimentem valakinek. Tisztára olyan érzés volt, mintha frontálisan ütköztem volna egy betonfallal. Au...
Elvesztettem az egyensúlyom és elszédültem volna, ha az a valaki nem kap el esés közben. Ekkor felnéztem, és megpillantottam Ezra varázslatos szempárját. Fekete tincsei szokás szerint össze-vissza álltak, és tökéletes ajkait egy angyali mosolyra húzta.
"Mi már mindig így fogunk találkozni?" mosolygott Ezra, majd lassan elengedett, miután visszanyertem az egyensúlyom.
"Szia Ezra..." néztem körbe, mert még mindig forgott velem a föld "Bocsi, de most mennem kell." mondtam szédelegve és már mentem volna tovább, de Ezra megfogta a karom.
"Jól vagy?" nézett rám kérdőn.
"Persze, csak fáradt vagyok." és amint ezt kimondtam elengedte a karom.
"Hova sietsz ennyire?" csodálkozott.
"Haza kell mennem." válaszoltam röviden.
"Csak óvatosan. Az előbb nagyon nekem jöttél. Biztos nincs agyrázkódásod?"
"Nincs, dehogy is. Na szia!" fordultam el.
"Ne vigyelek haza?"
"Nem kell köszi. Sietek, és nem akarlak feltartani."
"Mennyire sietsz? Én csak a telefonomért jöttem."
"Úgy tíz percen belül otthon kéne lennem."
"Legyen négy perc."
"Tényleg nem kell, de azért köszi."
"Pedig a Stradaléval vagyok." mondta Ezra annyi önbizalommal, ami egy falunak is elég lett volna. Hangjából hallottam, hogy vigyorog mellé. Ekkor már nagy volt a csábítás, és annak ellenére, hogy a menta és a csokifagyi között is roppant nehezemre esik választani, hivatalosan kijelentem, hogy ez a mai a hónap dilemmája címet kapja. Nem akartam ugyanis Ezrával menni, mert tudtam, hogy ha sprintelek a cserjésen keresztül, akkor egy laza 7-8 perc és otthon vagyok, míg autóval sokkal macerásabb eljutni a kórháztól hazáig. Ott van még annak a veszélye is, hogy anya meghallja a motor berregését, ami egy ilyen autónál szinte elkerülhetetlen, hybrid ide vagy oda. Ennek a csábításnak azonban egyszerűen nem tudtam ellenállni.
"Jól van, rábeszéltél."
"Rendben." mondta egy önelégült mosollyal az arcán, majd fekete farmerje zsebéből előhúzta a kocsi kulcsát "Akkor addig szállj be. Egy perc és jövök." és ahogy ezt kimondta, odadobta nekem a kulcsot, amit –csodával határos módon– sikerült elkapnom, de mi lett volna, ha nem sikerül? Úgy érzem Ezra túlságosan bátor, amiért csak így dobálja a slusszkulcsot. Még a szívem is kihagyott egyet mikor az volt a tét, hogy elkapom-e. A zöld szemű srác látta, hogy fellélegzek, ami szintén mosolyt csalt az arcára, aztán megfordult és elindult a folyosón.
"Tudod, az 'Egy perc és jövök' az általában minimum öt percet szokott jelenteni."
"Hmm." kezdte nekem háttal "Az emberek többségénél talán, de nálam az 'egy perc' az legfeljebb egy perc." és azzal balra fordulva eltűnt a folyosón.
~Parkoló~
Nem volt nehéz kiszúrni a vérvörös ferrarit a parkoló közepén, de teljesen összezavart az előtte álló kb velem egymagas fekete ruhás, kapucnis alak. Az illető egy fekete levelet tartott a kezében, egy nappal se nézett ki többnek húsznál, és folyton az óráját nézte, mintha sietne valahova. Eleinte hezitáltam, de végül közelebb merészkedtem. Kinyitottam az autót, mire a fiatalember rám nézett, majd az autóra és ezt követően ismét rám. Összehúzta szemöldökét, majd a telefonjára pillantott, és amint fellágyult a tekintete, megszólalt.
"Buon giorno signorina!" mosolygott.
Húha...még egy olasz. A Buon giorno-t értettem, amiből arra következtettem, hogy köszönt nekem. Olaszul nem tudtam, ugyan, de tekintve, hogy manapság mindenki beszél angolul, az alap angoltudásommal próbálkoztam.
"Sorry, I don't understand your language. Do you speak English?"
Ekkor az alak kuncogott egyet, de továbbra is olaszul folytatta.
"È molto triste per una donna così bellissima... Non vedi il monstro nel principe delle tenebre."
Tényleg nem értek olaszul, de valami azt súgja, hogy ez nem válasz az én kérdésemre. Az idegen srác odalépett hozzám, és a kezembe adta a levelet. Ekkor azonban valami nagyon furcsa dolog történt. Ahogy hozzáért az ujjamhoz, szörnyű képek villantak fel a szemem előtt. Vért láttam a folyókban és farkasokat a völgyben. Az egész világot vér borította. Annyi vér, amennyit addig elképzelni se tudtam. Képek voltak Ezráról, ahogy vér folyik a ruháján, és az arcán. Ahogy egy fekete trónon ülve holtak hevernek a lábai előtt. Borzasztó dolgokat láttam magam előtt, de épp olyan gyorsan elillantak, mint ahogy előjöttek. Hátrébb léptem, mert úgy éreztem, mindjárt megfulladok. Levegőért kapkodtam, miközben a szívem majd ki ugrott a helyéről. Akkor szoktam így érezni, mikor lefutok egy félmaratont. Most azonban teljesen indokolatlan volt.
"Ki vagy te?" kérdeztem egy fáradt légvétel közben. A fura csávó azonban csak mosolygott tovább. Megállás nélkül, és ettől már kezdtem komolyan megijedni.
"Are you Ezra's friend?" kérdeztem lihegve.
Ahogy elnéztem, az idegen elég jól szórakozott rajtam, és azon, hogy kommunikálni próbálok vele. Jórészt a pillanatnyi kimerültségtől lehetett, de már ott tartottam, hogy elküldöm a kurva anyjába, mikor hirtelen lesütötte a tekintetét és hátrébb lépett.
"Not really." szólalt meg Ezra angyalian férfias hangja a hátam mögött "This motherfucker is rather just an acquaintance of mine." válaszolta Ezra egyértelműen nekem, majd odalépett mellém, és felém fordult.
Méregzöld tekintetével méregetett, mielőtt óvatosan vállamra tette a kezét, és megkérdezte "Jól vagy, Blair?"
Egy rövid bólintással jeleztem neki, hogy igen, jól vagyok, mire ő a fekete ruhás idegen felé fordította tekintetét.
"Dimmi, Vincezo! Cosa mi hai portato?" kezdte Ezra olaszul.
"Ora e posizione del prossimo obiettivo."
Ekkor Ezra a kezemben lévő fekete borítékra pillantott, és csak ez után folytatta.
"Allora. Se non c'è nient'altro, scusatevi! Siamo in gran fretta."
"Arrivaderla." mondta az a bizonyos Vincezno. Bólintott és elsétált.
Ezra ismét felém nézett egy amolyan 'na jó...kérdezz csak' tekintettel.
"Gondolom akkor ő is az apád egyik barátja?"
"Nem egészen, de ha beszálltál elmesélem."
Nekem pedig nem is kellett volna tőbb. Beszálltam az anyósülésre, bekötöttem magam és ahogy Ezra is beszállt, már vártam a választ. A zöld szemű fiú beindította a motort, kikanyarodott a parkolóból és már száguldottunk is. Konkrétan belepréselődtem az ülésbe, mikor ismét megszólaltam.
"Szóval?"
"Ahogy mondtam, csak egy ismerős. Pontosabban munkatárs, de a részletekbe nem akarok belemenni."
"Munka? Ennyi szabadidőd van a suli mellett?" néztem rá csodálkozva "Mondjuk ez megmagyarázza azt, hogy miért lógsz ennyit."
"Tévedsz! Már így is túl sok időt kell az iskolában töltenem. Kész rémálom az egész. Az a sok ember... Arról nem is beszélve, hogy egész nap aludhatnék helyette." mondta kissé ingerülten, majd összeszorította állkapcsát.
"És amúgy mit dolgozol? Csak mert nem éppen nézel ki úgy, mint aki rászorul egy kis plusz munkára." gesztikuláltam.
"Az titok." válaszolta vigyorogva és közben megvillantotta az ezer vattos mosolyát.
"Ohh, bocs." mondtam nevetve.
"Nem akarlak megsérteni, de ez tényleg privát infó."
"Nem sértesz meg. Csak kíváncsi voltam."
"Hát, aki kíváncsi, hamar megöregszik."
"Apropó kíváncsiság, miért voltál a kórházban?" kérdeztem gyanakvó tekintettel.
"A bátyámat hoztam. És te? Mit kerestél ott ilyen korán?"
"Inkább későn, és Emma miatt voltam bent."
"És azért kell most azonnal hazamenned mert...miért is?"
"Mert anya nem tudhatja meg, hogy kilógtam a tudta nélkül."
"Világos." mondta, majd lelassított. Befordult az utcába és egészen a házunkig kb gyök kettővel gurultunk, mikor pontban 4:58-kor kiszálltam a kocsiból, megköszöntem Ezrának a fuvart és elköszöntem tőle egy kis csavarral a mondandómban, mert azt mondtam hogy majd a suliban találkozunk.
Felosontam a szobámba és amint becsuktam magam mögött az ajtót, meghallottam anya ébresztőjét. Nagyon örültem annak, hogy nem buktam le, de egyszerűen nem tudtam beletörődni abba, hogy nem beszélhettem Emmával és nemsokára kelnem kell. Ami pedig még ennél is szomorúbb az az, hogy ma még csak szerda van...
——————————————
Hellóka😇😇😇
Remélem tetszett a rész!
Lehet, hogy a vége kicsit WTF a sok nyelv miatt, de ha valakinek kell a fordítás akkor nyugodtan kommenteljen. Próbáltam egyszerű szavakat használni, úgyhogy ha gondoljátok, csak másoljátok be a fordítóba, de én is tényleg szívesen leírom, akár a komment szekcióba is. Csak írjatok.
Ha esetleg hibát vagy elírást találtok bárhol (általában csomó van xdd), akkor szintén megköszönöm ha szóltok, és amint tehetem kijavítom.
Megpróbálom minél előbb feltölteni a kövi részt, de addig is kitartás!♥️🥰🤗
Legyen szép estétek!😍
Üdv: G.G.