[naggyából ez a rész van a oneshot-os könyvemben, azonban érdemes elolvasni, mert egy-két részletet megváltoztattam a folytatás érdekében, ha a oneshot-ot csak most vagy nem rég olvastad, akkor a rész végén összeírtam a változásokat, elég azt elolvasni]
Yoongi:
Mérgelődve ülök a kocsiban, nem akarok itt lenni, a szobámban sokkal jobb lenne, egy könyvvel és zenével, nem itt, el sem hiszem, hogy képesek voltak elrángatni otthonom kényelméből.
-Ne vágj már ilyen megkeseredett fejet, húsz éves vagy, péntek este van, nem halsz bele egy kis bulizásba – pillant rám Hoseok a volán mögül fél szemmel, de folyamatosan vigyorogva.
-Kapd be – közlöm, továbbra is mérgesen.
-Meg fogod te még nekem ezt köszönni – kuncog önelégülten, most szívesen beverném a képét, ha nem lenne fizikailag erősebb nálam.
-Előbb szopom le magam, minthogy hálálkodjak ezért, mert ez emberrablás!
-Nagyon rá vagy kapva erre a témára, lehet így két év után végre hajlandó vagy összeszedni egy srácot, aki kielégít? Amúgy meg, nem raboltalak el, csak megmondtam, hogy jössz magadtól vagy Jin-nel közösen fogunk kirángatni a házból – von vállat, én pedig úgy döntök, hogy soha a büdös életben többet nem szólok egyik fogyatékoshoz sem.
Miután tizenöt percig néma csendben utaztam, természetesen elrablóm végig dumált figyelmen kívül hagyva duzzogásom, megállunk egy klub előtt. BigHit, persze, ismerem, csak nem régiben nyílt, de rögtön hatalmas népszerűségre tett szert, ugyanis vegyes klub, vagyis szexualitástól független, így minden fiatal, aki csak egy kicsit is lázad a rendszer ellen, az itt van. Én pedig biztos, hogy nem megyek be, nincs kedvem annyi emberhez, amennyi odabent vár, magányra vágyom.
-Gyere már jó lesz, Jin már foglalja a helyet a sorban! – noszogat az állítólagos legjobb barátom, gyakorlatilag egy akaratos idióta, a másikkal együtt. Miért kell nekem itt lennem?
-Inkább itt megvárlak – közlöm ellentmondást nem tűrve, milyen jó is lenne, ha őt ez meghatná...
-Min Yoongi, vagy kiszállsz a kocsiból, vagy a hátamra kaplak és a bárpultig viszlek, a szalagavató óta nem mozdultál ki és akkor is csak egy ütős alapozás után, szóval emeld fel azt a kerek segged, húzd ki magad, és szedj össze valami pasit ma éjjel, mert megérdemled! – parancsol ki, mire morogva elvonulok mellette a sor felé.
-Még hogy ez nem emberrablás... – dörmögöm, már Jin mellett állva, aki csak mosolyogva nézi szenvedő lényemet. Jin Hobi-val ellentétbe, csak egy éve boldogít, vagyis az egyetem kezdetekor csöppent az életembe, de baromságai miatt hamar befogadtuk, bár inkább ő fogadott be minket, mivel első nap közölte, hogy mi tűnünk a legkevésbé elmeházi esetnek, ezért mostantól velünk lóg... És azóta velünk lóg, igazi meghajtó történet.
Hamarosan a bejárathoz érünk, ahol a jegypénztárnál kérünk három jegyet, mikoris a pénztáros csaj mellől a biztonságis megszólít:
-Hé, te szürke fiú – kezdi gyanúsan méregetve. – mutass csak egy személyit, hogy vagy-e már tizennyolc!
Idegesen nyúlok a zsebemben és kapom ki a kért kártyát, majd idegesen csapom a pultra.
-Mi a tökömnek jönnék ide, ha nem vagyok nagykorú? Sért a megrágalmazása! És amúgy is, a hajam színe ezüst nem szürke! – fújtatok, miközben már vissza is kapom a személyim három karszalaggal együtt.
Bent tömeg van. Kibaszott nagy tömeg, de a pultnál két szék szabad, amire rögtön le is csapunk Hoseok-kal, míg Jin a két szék közé állva támaszkodik a pultra a csaposnak szólva.
-Három viszkit jéggel – kiabálja túl a zenét.
-Nem is szeretem a viszkit... – motyogom, de meghallja.
-Illetve mégsem – korrigál, mire a bőrnadrágos, magas, félmeztelen, izmos mixersrác érdeklődve figyeli. – két viszki és egy... – húzza el válaszát, hogy eldöntse mit szeretnék inni, megsúgom: semmit! – „bátorság” koktélt.
-Rendben, egy percet kérek – kacsint Seokjin-nek, aki ezt egy csábos mosollyal díjazza, ő szereti ha rajonganak érte, én kevésbé.
A táncolókat figyelem, fiúk és lányok összetapadva, smárolva és ahogy nézem egyéb dolgokat téve a táncparketten, mikor visszaér a pult mögött álló.
-Két viszki az uraknak és egy pohár bátorság a szende úrfinak – néz rám, mire megajándékozom egy igazán-megdögölhetnél-ha-már-úgy-sincs-dolgod nézéssel, de persze barátaim csak kacagnak.
-Haza akarok menni – nézek rájuk komolyan.
-Ne már Min, csak egy órát bírj ki, nem olyan rossz hely ez – kérlel Hoseok, de én inkább az italomba temetkezek... Nincs is annyira rossz íze, sőt kifejezetten jó.
Beszélgetünk és az alkohol fogyásával a hangulatom is oldódik, nevetek, talán meg merném kockáztatni, hogy jól érzem magam, mikor Jin elrugaszkodik a pulttól:
-Bocs, fiúk, de meg kell néznem valamit! – indul el, azonban Hobi visszatartja.
-Mi? Mit láttál? – néz rá összeráncolt szemöldökkel, és én is érdeklődve figyelek.
-Majd elmondom, csak megkeresem mielőtt szemelől tévesztem! – ezzel elviharzik... Fura...
Még beszélgetünk és nevetünk Hoseok-kal, mikor szóba kerül elkeserítő szerelmi életem.
-Miért nem próbálkozol be valakinél, csak nem lehet olyan nehéz? – sóhajt sokadjára.
-Nem tudom, nem az vagyok, aki felszed embereket... Ha valaki akar szedjen fel ő – vonok vállat.
-Ez faszság – nevet. - De oké, akkor nem akadályozok meg ebben senkit – áll fel és menni készül.
-Hová mész? – nézek rá elképedve.
-Ha ketten vagyunk nem fognak rád hajtani, de ha egyedül vagy, valaki csak idejön! – közli fantasztikusan szar tervét, majd már el is tűnik a tömegben.
Csendben szürcsölgetem italom végét, mikor észreveszek egy három fős társaságot olyan öt méterre tőlem. Az egyik egy élénk narancssárga hajú fiú, bőrnadrágot visel fekete inggel és minden ötödik másodpercben a hajába túr. A második srác magasabb nála egy kicsit, barna haja a szemébe lóg és fülbevalói a vállát érik, de az utolsó fiú ragadja meg a képzelőerőm, ő a legizmosabb, és hatalmas szemei vannak, amiket fekete tincsek tesznek még izgatóbbá, és amiket ebben a pillanatban vezet rám. Tekintetünk egymáséba fúródik, de nem nézek félre, állom a pillantását, mire elmosolyodik és elismerően biccent, még egyszer végigmérve. Közben látom, hogy barátainak is feltűnik, hogy nem rájuk figyel, így megbökik karját, mire elszakítja rólam tekintetét, válaszol nekik, majd újra rám figyel. Biccent a fejével a lépcső irányába, én pedig értem a célzást és bólintok. Felállok a székről, amin eddig üldögéltem, majd az említett tárgy felé veszem az irányt és ha minden igaz, ő is.
A korlátnál vagyok, mikor valaki behúz a lépcső alatti területre és a falnak szorít.
-Szia, cicafiú – villant egy szexi mosolyt a fekete hajú és ajkaimra tapad.
Ellenkeznék, hogy még a nevét sem tudom, de túl finom a csókja és amúgy sem tudnék elhúzódni olyan közel van. Szusszantva visszacsókolok, kezeit derekamra vezetve kezd simogatni, mire egy jóleső sóhaj hagyja el a számat. Ezt kihasználva vezeti át nyelvét én pedig teljes testemet átadom neki, olyan dominancia árad belőle amivel még sosem találkoztam, de valami elképesztően élvezem. Karjaim nyaka köré fonom és hajába túrok teljes egészemben hozzásimulva, elmosolyodik ezen a tettemen, keze lentebb csúszik a fenekemre, amibe belemarkol, már el is felejtettem, milyen jó érzés ez, szájába nyögök és a lábaim feladják a szolgálatot, ha nem tartana, összeesnék, valószínűleg ezt ő is érzi, mert hátsómnál fogva kezd felfelé húzni, ezzel üzenve, hogy nem bánná, ha az ölében lennék. Nem is gondolkodom ezen, úgy tekerem lábam dereka köré, mintha minden hétvégén ezt csinálnám, még ő elszakad ajkaimtól és nyakam kezdi behinteni nyálas puszikkal. Meghúzom tincseit és ágyékommal felé lökök, amitől ő is felnyög.
-Ah, megőrjítesz, Cica – morog elképesztően szexi hangon, amikoris valaki megzavarja ismerkedésünk.
-Jungkook – először azt hiszem, nem is nekünk szól, mert a fekete hajú semmit nem reagál. – Jungkooooook! – húzza el extra hosszúra a szót.
-Mi. Van? – néz át válla felett mérgesen és szerintem tőlem is hasonló pillanatásban részesül az illető. – Zavarsz, ha nem tűnt volna fel!
-Jó. – tudja le a barna hajú ennyivel, majd folytatja, mintha az előző mondat nem is létezne.. Neveletlen! – Mennünk kell, vagy lebukunk! – Erre a fekete lassan elenged, mire csak értetlenül pislogok, most komolyan itt akar hagyni?
-Sajnálom, Cica, de muszáj mennem -vezeti kezeit is barátságosabb helyekre, a derekamra. – Add a mobilod, bele írom a számom – kéri, azonban választ nem vár, már ki is kapja pulcsim zsebéből és pötyögni kezd, majd vissza nyújtja, de mire kettőt pislogok és felfogom, mit mondott már el is tűnt.
Állok még a falnál néhány percig, majd hangosan elröhögöm magam a helyzet abszurditásán. Én, az antiszociális Min Yoongi, aki eddig még csak soha nem is volt igazi szórakozóhelyen, az első helyes srác alá befeküdt volna, és az egyetlen ami megállította az nem az önbecsülése, hanem hogy mennie kellett a másiknak, ez faszság, ilyen nincs is...
Lassan visszasétálok a pulthoz és újra helyet foglalok, senki sehol, Jin fogócskázik, valószínűleg a semmivel, Hoseok pedig csak úgy itthagyott. Előveszem a telefonom, hogy megnézzem mit is tett vele. Először egy új névjegy tűnik fel: Jungkook <3, majd az is, hogy SMS-t küldött magának: Szia, összefuthatnánk valamikor. Cica xoxo. Én sosem írnék olyat, hogy "xoxo"...
-Mit nézel? – zavar meg áruló legjobb barátom hangja.
-Semmit.
-Na, milyen volt nélkülem? – vigyorog önelégülten, mintha tudna valamit.
-Szar, itt ültem végig egyedül! – morgok, mert nincs az a pénz, amiért bevallanám neki, mit csináltam.
-Aham, és a nyakadat is magadnak szívtad ki, igaz? – nevet, miközben megérint ütőeremnél, így megérzem azt az enyhe és összetéveszthetetlen fájdalmat, észre sem vettem, mikor csinálta.
~~~
Már másnap délelőtt van és Jin albérlete előtt parkolunk, ugyanis megígértük, hogy bevisszük őt is, de már egy ideje várunk, így felcsengetünk a kaputelefonon.
-Bocs srácok, még nem vagyok kész, de addig gyerek fel – hadarja és már hangzik is az ajtó berregése, ahogy a zár kinyílik.
Jin lakása otthonos, és lényegesen tisztább, mint a miénk, ugyanis mindketten utálunk takarítani.
-Jin, mi tart ennyi ideig?
-Csak nem tudom ki parancsolni innen ezt a fogyatékost – fordul vissza az ajtóhoz és dörömbölni kezd. – Ha nem tolod ki a segged a hülye ajtón, akkor kidobom a reggelid, aztán ehetsz, amit találsz!
Csak elképedve nézünk rá.
-A lakótársad? – kérdem.
-Olyasmi, de egyre elviselhetetlenebb! – fújtat dühösen.
-Miért nem keresel akkor újat? – értetlenkedett, szerintem jogosan.
-Mert az öcsém és azt hiszi bármit megtehet, csak mert anyáék átiratták az itteni suliba és most nem tudják ellenőrizni.
-Aha – bólogatunk egyszerre Hobi-val, valójában túl reggel van, ennyi információhoz.
-Mindegy is – sóhajt már most fáradtan. – hozom a táskám és mehetünk – indul a szobájába, mikor a másik ajtó kinyílik és egy álmos fekete hajú fiú kép ki mögüle: Jungkook. Körbenéz, majd megállapodik a tekintete rajtam és kacsintva indul a konyha felé, persze Hoseok-nak ez fel sem tűnik, mert a tv-vel van elfoglalva.
A telefonom megrezdül a zsebemben: Érdekes újra találkozás, Cica.
Csak csendben várom amíg elhagyjuk a lakást Jin-nel együtt, majd a kocsiban ébredek fel a döbbenetből.
-Jin, hány éves a tesód? – légyszi, csak legyen nagykorú! Légyszi, csak legyen nagykorú!
-Tizenhatot töltötte nemrég...
Bazdmeg...
[-Jin nem hetero, hanem biszex
-szeptember eleje van, nem október
-Yoongi, Hoseok és Jin az egyetem második évét kezdik, nem az elsőben vannak]