2033. május 23., péntek
Miután anyával sikeresen összevesztem, kocsiba szálltam, és ismét Torontó felé vettem az irányt. Először Skylarért mentem el, aztán Nolanért. Mindkettőjük boldogan mesélte a foglalkozásainkon történteket a hazafelé úton.
— Na srácok, 6-ra megyünk a nagynénitekhez vacsorára. Addig van még 2 óra, de másfél óra múlva indulás van. Mivel péntek van, leckétek nincs, így tegyetek, amit akartok — vázolom fel nekik a tervet, amint hazaértünk. Ők egy bólintással lerendeztek, és mentek is a szobájukba. Nekem meg maradt a teregetés és a vasalás. Milyen jó is apának lenni...
— Apa, apa, apa!! — rohant oda Skylar hozzám.
— Mondjad, hercegnőm! — pillantok rá mosolyogva.
— Apa, olyan pletykám van! Emlékszel Emily anyukájára? Szőke, magas, nagyok a cicijei stb.. Na ő összejött Alissa apukájával! Szóval Alissa és Emily most összeköltöznek és tesók lesznek! — mondja nekem teljes izgatottsággal.
— Uh, tényleg? Amúgy láttam már a szülőin, hogy van valami köztük. De Alissa és Emily ősellenségek, nem? — kérdezem, mire bólint.
— Igen, nagyon nem kedvelik egymást, mert Emily szerint Alissa utánozza őt, de Alissa meg azt mondja, hogy Emily irigy rá. Szóval képzelheted milyen lehet nekik most együtt lakni!
— Azta, hát biztos fura nekik. És Leonard-al mi van? Még mindig rosszban van Lukekal? — kérdeztem kíváncsian. Hogy miről is van szó? Skylar osztálytársairól. Minden féle izgalmas történést megoszt velem, és kipletykálunk mindenkit. Ez már olyan tipikus délutáni program, és valamilyen oknál fogva engem felettébb szórakoztatnak és érdekelnek a 4. osztályosokkal való történések.
Fél 6-kor elindultunk újra Pickeringbe, de most a húgomhoz. Hamar odaértünk, nem volt forgalom szerencsére.
— Sziasztok! — mosolyodott el, mikor ajtót nyitott. Egy puszival köszöntöttem, a gyerekek pedig megölelték szeretett nagynénjüket. Benji, Aaliyahék kisfia, pedig rögtön meg is jelent, mikor meghallotta érkezésünket.
— Azta mindenit, hát mennyit nőttél te 2 hét alatt is! — nevetem el magamat, mikor leguggolok a már majdnem 4 éves kicsi Benjaminhoz.
— Szijaaa Shawn bácsi! — vigyorgott rám, majd egy gyors ölelés után ment is az unokatestvéreihez. Imádják egymást mind a hárman.
— Heló, Shawn! — üdvözöl David, Aaliyah férje. Neki is adok egy ölelést köszönés képen, majd mindannyian leülünk az asztalhoz.
— Hallottam, ma jártál anyunál... — mondta Aaliyah, miközben a fiának szedett a tányérjára a krokettból.
— Igen, voltam. Igaz, aligha maradtam negyed órát — feleltem röviden.
— Ugye tudod, hogy nem akart megbántani? — pillantott fel rám. Valószínűleg senki sem tudta az asztalnál ülőknél, hogy miről is beszélünk pontosan, de nem is akarták beleütni az orrukat.
— Tudom. De felidegesített. Majd beszélek vele, ne aggódj! — mondtam a húgomnak nyugtatásként.
— Helyes. Ebben a rohanó világban nincs időnk a haragra — mosolyodott el halványan.
— És mesélj Nolan, hogy tetszik a suli? — kezdett el egy új témát David. A fiam feljebb ül a székben, és neki is kezd a válaszadásnak.
— Hát, fogjuk rá, elviselhető. Az igazat megvallva nem a legjobb hely, a házi feladat már most sem tetszik. De apa szerint fontos hely az iskola, szóval muszáj bejárni. Bár jól jönne már pár nap szabadság — sóhajtott egyet a végén. Ez a gyerek valami hihetetlen! 7 éves, de úgy beszél, mintha a kétszerese lenne.
— Meg is értem... Nehéz is az első osztály — bólogatott David egyetértően, visszatartva a nevetését.
— És Skylar, veled mi újság? Várod már, hogy jövőre "felsős" légy? — kérdezte Aaliyah tőle.
— Nem igazán. Azt mondják, nehéz az 5. osztály — húzta el a száját.
— Számodra úgy sem lesz az, kincsem — mondtam neki somolyogva — Na, de te is mesélj, Ben! Milyen a középső csoport? — érdeklődtem.
— Nagyon jó! Szejetek oda járni! — válaszolta hatalmas boldogsággal, a villájával való hadonászása által pedig elrepült egy krumpli darab.
— Óvatosan, fiam! — nevetett fel David, felszedve a földről az elrepített falatot.
— Egyébkééént... — szólalt meg sejtelmes mosollyal ajkain a húgom — Van oka is ám, hogy meghívtalak titeket ma! — majd egy pillanatra Davidre pillantott.
— Nagyon gyanúsak vagytok ti nekem! — néztem rájuk összeszűkített szemekkel.
— Mondod vagy mondjam? — kérdezte Aaliyahtól a férje.
— Mondom én! Szóval az van, hogy KISBABÁNK LESZ!!! — kiáltotta izgatottan, én pedig először ledöbbentem a váratlan hírtől, majd felálltam, és megöleltem a kicsike húgomat.
— Azt a mindenit! Nagyon gratulálok, el sem tudjátok képzelni mennyire örülök nektek! — mondtam hatalmas mosollyal. Ez egy hihetetlenül remek hír!
— Szia anyu! — hívtam fel anyát másnap. Furdalt a lelkiismeret, hogy így beszéltem vele.
— Heló, Shawn! — mondja a telefonba, egy apró sóhajt eleresztve — Miben segíthetek?
— Csak bocsánatot akartam kérni. Nem szabadott volna így felkapnom a vizet.
— Semmi baj, drágám. Tudom, érzékeny téma — feleli, a hangjából pedig árad a kedvesség és a szeretet. Utána még beszéltünk pár percet, de sajnos mennie kellett, mert lejárt az ebédideje.
Pont ekkor lépett be Kiara a lakásba. Kapott már kulcsot, hisz így sokkal egyszerűbb, amikor például ő hozza haza a gyerekeket.
— Szióka! — lépdelt felém ugrándozva, boldogságtól viruló arccal.
— Szia! Mi ez a nagy öröm? — kérdeztem felnevetve, a konyhapultnak dőlve.
— Semmi különös — legyintett, de még mindig teljes extázisban volt.
— Na áruld már el!
— Csak épp egy randevúról érkeztem — rántotta meg mosolyogva a vállait.
— Akkor gondolom jól sikerült, ha ilyen vagy — mondtam, még mindig nevetve rajta.
— Igen, varázslatos volt! — felelte. Elmosolyodva megráztam a fejemet. Örültem a boldogságának. Kiara tényleg egy tünemény. Nála kedvesebb és odaadóbb embert aligha ismerek, nagyon örülnék, ha őt is megtalálná a szerelem.
Ebből is látszik, hogy anyának nincs igaza. Nem érzek semmi többet Kiara iránt. Akkor most féltékenynek kéne lennem. De nem vagyok!
— Hahó, Shawn?! Figyelsz te rám? — háborodott fel, a kezeit csípőre tette.
— Bocsi, elkalandoztam. Hol is tartottál? — figyeltem most már tényleg rá. A randi részleteiről számolt be, már mesélt erről a srácról pár hete. Egy közös ismerős által találkoztak, és valahogy rögtön meg volt köztük a vonzalom. Úgy láttam, tényleg kezd tetszeni neki a srác.
— Szóval ennyi is az egész — fejezte be a mesélést pár perc múlva
— Jól hangzik! Remélem tényleg jól érezted magadat — mosolyogtam rá.
— Na, de elég is belőlem! Skylar mikor végez? — kérdezte.
— 1 óra múlva hozza haza Stacy, Molly anyukája, táncról. Nolan pedig a szobájában van amúgy.
— Nagyszerű! Megyek köszönni neki, aztán főzök valamit...mondjuk a bolognaihoz mit szólsz?
— Nekem tökéletes. Szerintem a gyerekeknek is. — válaszoltam.
— Szuper! — tapsolt egyet, majd gyorsan beköszönt a fiamnak, aki mosolyogva fogadta a babysitterét. Ezután elkezdtünk főzni, miközben mindenféléről beszélgettünk. Ez már egy rutinná vált, Kiara szinte a család tagjává vált.
extra rövid rész, nagyon sajnálom. az igazság szerint, nehezen megy az írás mostanság. nagyon sok az iskolai teendőim, próbálok kicsit magamra is időt fordítani, mellesleg történt egy nagy tragédia is a családomban, ami miatt ennek a könyvnek az írása elég nehéz. de próbálkozom, köszönöm a türelmeteket!