2033. április 14., vasárnap
Álmosan, félig csukott szemekkel nyitottam ajtót, pizsamában. Fogalmam sem volt, ki lehetett az, nem vártam egy látogatót sem. Reggel fél 8-kor, vasárnap, pedig még inkább nem. A kilincset lenyomva kitártam az ajtót, és Kiara-t, a gyerekek bébiszitterét, és már egyben a család barátját, pillantottam meg odakint ácsorogni egy apró mosollyal az arcán.
— Csak nem felkeltettelek? Bocsi, de azt hittem, már fel vagy — jött be az ajtón egyből, és már otthonosan mozgott a lakásban, így a konyha felé vette az irányt — Skylarnek 11-re zongora órára kell mennie. Nolan szülinapi buliba megy 1-re, de még be kell csomagolnia előtte az ajándékot. Neked pedig, ha jól emlékszem, fogorvoshoz kell menned 2-re, igaz? — alig volt időm bólintani, mert azonnal folytatta tovább — Majd Nolant elviszem a partira, Skylar egyedül szeretne menni, de szerintem kicsi még ahhoz, hogy ebben a nagy városban járkáljon magába. Elviszem őt is, ha akarod, nekem mindegy. Mellesleg..hoztam friss pékárut! Főzzek kávét? — Ezt végighadarta, majd nagy szemeivel kérdőn nézett rám. Először feldolgoztam az információkat, amiket ledarált nekem egy szusszal, és utána aprót bólintottam.
— Igen, köszi. Amúgy elviszem Skylart, addig majd Nolant elkészítenéd a buliba? — ekkor csak kedvesen bólintott. Pár perc múlva elém rakta a fekete löttyöt, amit én megköszöntem, és inni kezdtem. — Egyébként tényleg nagyon köszönöm! El sem hiszed, mekkora segítség vagy! Szerintem nélküled már idegösszeomlásom lenne. Nem fizetlek meg eléggé, megengedhetnéd már, hogy fizetés emelést adjak!
— Shawn, mondtam már, nem a pénzért teszem. Így is sokkal többet fizetsz, mint egy bébiszitternek szokás. Amúgy meg szívesen segítek nektek mindenben. Imádom a kölyköket, mi meg barátok vagyunk. Ez nem is olyan, mint egy munka — mosolygott rám, mielőtt elkezdte volna készíteni a gyerekek reggelijét.
— Egy angyal vagy! — simítottam meg a karját, majd elindultam a gyerekek szobája felé annak érdekében, hogy felébresztem őket.
Délután 2 van. Én végeztem az orvosnál, Nolan a szülinapi party-n van, Skylar már hazaért a zene órájáról. Kiaraval épp az ebédet főzzük közösen. Remekül főz, szerintem titokban szakács, de tagadja.
— Megpirítod a zöldségeket? — kérdezte, miközben az elkészült húsra rárakta a fedelét. Bólintottam, és az előbb általam zöldségekkel elvégeztem a pirítást. Szerettem az ilyen fajta délutánokat. Néha a gyerekek is segítettek, akkor minden percben csak nevetünk. Ha csak ketten vagyunk, beszélgetünk, kibeszélünk mindenkit, és panaszkodunk az élet akár legapróbb dolgairól.
— Akkor menj az útból! — nevettem fel, és ellöktem őt a csípőmmel.
— Héj! — háborodott fel szórakozottan, mikor neki esett a konyhaszekrénynek.
— Mondtam, hogy menj el! — kacsintottam rá mosolyogva, ő pedig felnevetett. Ekkor jelent meg Skylar is, felült a bárszékre a reggeliző részünknél, majd persze hozzá híven, rögtön csacsogni kezdett.
— Mikor lesz kész az ebéd? Nolan mikor jön haza? Apa, segítesz majd a háziban?
— Túl sok kérdés egyszerre, kicsim. Egy férfinak csak egy kérdést tegyél fel — nevettem fel hátrapillantva rá.
— Majd én válaszolok akkor, mert szerintem már egy kérdésre sem emlékszik apád — szólalt meg kuncogva Kiara — Az ebéd kb. 10 perc és kész. Nolan fél óra múlva érkezik, az egyik barátja anyukája felajánlotta, hogy hazahozza. És ha akarod, én is segíthetek a házifeladatban.
— Okés! Akkor hozom is — szaladt el újra, de pár másodperc múlva újra megjelent.
— Na szóval, hogy kell azt írni, hogy terebélyes? Ly vagy j?
Másnap reggel, mivel hétfő volt, a kocsiban ültünk, a suli felé haladva. Mindkettőjük fáradt volt, pedig időben lefeküdtek. Vagyis elméletileg.
— Nolan, bepakoltad az edzőtáskád? — fordultam hátra hozzá a piros lámpánál.
— Aha. Mit raktál be ebédre? — kérdezte.
— Még este Kiara csomagolta be nektek, szóval gőzöm sincs.
— Nem baj, akkor úgyis valami finom — rántotta meg a vállát.
— Skylar, mikor is lesz a szülői értekezleted? — kérdeztem, most a lányom felé fordulva.
— Szerdán 5-kor. És csütörtökön lesz a színdarab, el tudsz jönni, ugye? — pillantott rám hatalmas szemeivel.
— Persze, kincsem. Ki nem hagynám! A nagyiék is itt lesznek, sőt még Aaliyahék is jönnek.
— Oh, Aaliyah ma reggel hívott, de te budin voltál, így felvettem. Azt mondta, hogy majd beszélni akar veled — szólalt meg Nolan ismét.
— Okés, akkor majd felhívom. Na megérkeztünk, srácok! — parkoltam le a szokásos helyemen, és mindannyian kiszálltunk. Kivettem a csomagtartóból a táskáikat és tornazsákjaikat, majd lehajoltam hozzájuk.
— Legyetek jók, délután jövök értetek! — mosolyogtam rájuk — Sky, sok sikert az irodalom dolgozatnál! Nolan, te pedig ne idétlenkedj az órákon, hanem figyelj, jó? — erre csak bólintott a legkisebb Mendes palánta. Adtam egy puszit mindkettőjüknek, majd elindultak az iskola bejárata felé. A kocsiba visszaszállva tárcsáztam is a húgom számát, és az autó bluetooth-os kihangosításának köszönhetően a telefonálás nem zavart a vezetésben.
— Heló, Shawn! Kerestelek reggel, de Nolo vette fel helyetted — szólalt meg a húgom a vonal túlsó végén. Hogy ki az a Nolo? Természetesen az Nolan, de még nagyon kicsi korában nem tudta kimondani a nevét, és Nolo-nak mondta. Azóta ráragadt ez a becenév, és olykor-olykor használjuk is.
— Igen, elujságolta. Benjamin oviban? David munkában? — kérdeztem.
— Igen és igen. Nekem csak 10-re kell mennem, szóval még van időm. Anya és én péntek délután csajos napot tervezünk, szóval visszük Sky-t is majd. Davidnek vannak jegyei a Hamilton Tigers - Maple Leafs elleni meccsre, és téged akar vinni. Vigyétek Bent és Nolant is!
— És kérdem, drága húgom, hogy szerezzek pár nap alatt 2 jegyet a már hónapok óta meghirdetett meccsre? — tettem fel a kérdésemet szarkasztikusan.
— Úgy, DRÁGA bátyám, hogy te vagy a nagy Shawn Mendes! Ha elintézted, hogy eljöjjön Lily Venson a lányod szülinapjára 2 nap alatt, ez is sikerülni fog! — válaszolt gúnyosan Aal. - Lily Venson egy mai popsztár, akiért Sky teljesen oda van. -
— Oké, majd megpróbálok minden tőlem telhetőt. Anyuval beszéltél a napokban? — terelődtünk más témákra.
— Persze, panaszkodott, hogy 3 napja nem beszéltetek, mert mindig van valami dolgod — nevetett fel.
— Majd felhívom őt is ma — mosolyodtam el.
— De azt mondta, hogy mostanság egyre több időt tölt Kiara veletek..igaz? — hangjából nem tudtam eldönteni, hogy mit is akar ebből a kérdésből kihozni.
— Igen, jól jön a segítség. A gyerekek szeretik, én is kijövök vele, szóval miért ne.
— Uhum..értem.
— Ne is kombinálj, Aaliyah! — szóltam rá rögtön.
— Én nem! Csak megkérdeztem.
— Tudom, mit akarsz ebből kihozni. De erről szó sincs. Alig 3 éve halt meg a feleségem! — felháborodtam, de van okom. A húgom, tudhatná, hogy egy nőre sem tudok ránézni úgy. Még nem állok kész erre.
— Shawn, megértettem és tudom! Én csak örülök, ha van melletted egy barát. Ne végy már mindent személyes támadásnak! — emelte meg enyhén a hangját.
— Oké, sajnálom. Túl reagáltam — sóhajtottam egy-két perc csend után.
— Én pedig rosszul fejeztem ki magamat, bocsánat — mondta ő is rögvest — Most mennem kell, Shawn! Szeretlek, majd hívlak még, jó?
— Én is szeretlek, Liyah! Szia! — bontottam meg a hívást.
Szerda délután fogadó óra volt a suliban a gyerekeknek, így leraktam őket anyánál, és elindultam az iskolába. Először Nolan osztályfőnökéhez, Miss Dumph-hoz volt időpontom.
— Üdvözlöm, apuka! — mosolygott rám, mikor beléptem a könyvtárba. Több fogadóóra folyt egyszerre itt, minden asztalnál egy-egy szülő és tanár.
— Jó napot, Miss Dumph! — köszöntem vissza kedvesen, majd helyet foglaltam.
— Örülök, hogy el tudott jönni! Rátérve Nolanre... Nagyon okos és bájos kisgyerek! Nem mondanám, hogy túl sokat beszélne, de amikor megszólal, az egész osztály egyszerre felnevet. Értelmes is, az órákon majdnem mindig elsőként van kész a feladatokkal, és persze helyesek is az eredmények. — Mosolyogva hallgattam, ahogy a fiamról áradozik a tanárnő.
A következő állomásom Skylar osztályfőnöke volt. Mrs. Falling-ot már ismertem, hisz Skylar már 3.-os.
— Oh, Shawn! Jó újra látni! — mosolyodott el, mikor megpillantott, és egy gyors ölelésbe vont.
— Szia, Elena! Hogy vagy? — ültem le vele szembe, miután elengedtük egymást. Jóba voltunk nagyon, hisz a férje, Mike, a dobosom már a kezdetek óta.
— Jól vagyok, ahogy általában mindig. És te?
— Én is megvagyok, köszönöm! A gyerekek? — kérdeztem rá a Mike-kal közös lányaikra.
— Oh, Nicole most ment középsuliba, és Clarie is két év múlva már ballag. Rohan az idő!
— Rettentően! Csak azt vesszük észre, hogy a gyerekek egyre nagyobbak, mi pedig egyre öregebbek — nevettem fel, mire ő is felkacagott.
— Na, de mielőtt nagyon belemerülünk, kezdjünk el Sky-ról is beszélni, mert mindjárt letelik a rövid időnk!
— Igen, igaz. Na, pletykálj nekem a lányomról! — nevettem fel keresztbe téve a karjaimat.
— Skylar egy igazi angyal, ezt te is tudod — mosolyodott el — Kedves, jószívű, tisztelettudó. Emelett nagyon empatikus, mindenkit egyformán kezel, sosem beképzelt vagy nagyképű. Viszont nagyon makacs és határozott személyiség, biztos vagyok benne, hogy a középiskolában diákelnök lesz.
— Oh, ebben biztos vagyok! Már eltervezte az egészet — nevettem fel — Pár hete, az egyik este bejött a nappaliba, és egy komplett előadást tartott az egész családnak, hogy neki milyen jövője lesz. A főcélja, hogy az Egyesült Államok miniszterelnöke legyen — meséltem el kacagva.
sziasztok! sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de több személyes oka is volt. mindenesetre itt egy rész, ami leginkább bemutatni szeretné a Mendes család hétköznapjait. :)