Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset, és felbaktattam a szobámba. Belenéztem a tükörbe. Hát ebből jó móka lesz valami elviselhetőt kreálni.
A hajkefe után kaptam és végigszántottam vele a vizes hajamon. A szendót leraktam az íróasztalomra, és a hajszárítót kezdtem keresni az egyik alsó fiókban. Meglett. Bedugtam, és egy körkefével igyekeztem elviselhetően beszárítani.
Egész jól sikerült. Hosszú idő óta igenis tetszett, amit a tükörben láttam. Mivel időm még bőven volt, megigazítottam az ágyam, és a laptoppal az ölemben, szendviccsel a kezemben behoztam egy sorozatot. Öt perc után kikapcsoltam. Azt hittem, hogy valami öldöklős sorozatot találtam, erre volt benne romantika bőven, sőt a főszereplőt Marcusnak hívták.
Sóhajtva csaptam le a tetejét a gépnek, és inkább egy könyvet kaptam le a polcomról. A Legyek Urában azért nem teng túl a romantika. Négy, fél öt körül járt az idő, amikor úgy gondoltam, ideje készülődni. A szekrényemhez léptem. Csípőre tett kézzel álltam előtte. Mit kéne felvennem? Egy bárba azért nem estélyibe megy az ember. Viszont a póló, farmer kombót túl kevésnek tartottam.
Végül egy kicsit túlméretezett fehér blúz mellett döntöttem, farmerrel. Felvettem a gatyát, a fehér melltartót, de a blúzt akárhogy simítgattam meg forgatgattam, mindenhogy látszott, hogy ráfér egy vasalás.
Melltartóban lebaktattam a földszintre.
- Anya, hol a vasaló?- kiabáltam be a konyhába.
- A lépcső alatt- jött a válasz. Nem is mentem tovább, a lépcső alatti szekrényből kikaptam a vasalót, és a szekrény mellé támasztott vasalódeszkával szemeztem. Nem, ezt egyszerre nem tudom elvinni.
Kiraktam a vasalót a nappaliba, majd visszabattyogtam a deszkáért. Hamar megvoltam. A tévében régi karácsonyi filmet nyomattak, szóval még jól is szórakoztam.
Felkaptam a blúzt, kicsit betűrtem a farmerembe és a nagy alakos tükörhöz léptem, ami az előszobában volt. Egész jó. Még egy kis smink, és tökéletes lesz.
- Wow, úgy nézel ki, mint egy ember- füttyentett Helios, aki abban a pillanatban lépett be a házba. Bakancsa havas volt, sapkája szintúgy. Valószínűleg havat lapátolt. - Sőt, mint egy csaj- bólogatott, majd lerúgta a cipőjét.
- Figyu Hel.
- Hm?- nézett rám.
- Mi volt Henriette-tel? Meg sem kérdeztem- szégyelltem el magam hirtelen. Hel megvonta a vállát, nem törődöm stílusban.
- Mi lett volna?
- Azt mondtad, van ötleted. Hogy elmondod neki a dolgokat. Mi lett vele?
- Elmondtam. - Ezek az egyszavas válaszok megijesztettek. Nem sejtettek túl jót.
- És nem akarsz többet mondani?- faggattam tovább.
- Nem nagyon- mondta, majd kikerült, és a konyhába ment. A fejemet ráztam.
A szobámban egy minimális sminket dobtam fel az arcomra. Szempillaspirál, korrektor és kész is volt. Egy darabig szemeztem a vörös folyékony rúzsommal. Olyan erősen tartott, hogy konkrétan le kellett vakarni.
Egyszer élünk, nem?
A tükör előtt óvatosan feltettem a rúzst. Tök jól néztem ki.
Eltelt egy egész délután anélkül, hogy Marcusra gondoltam volna.
Az órámra pillantottam. Nem sokkal jártunk nyolc előtt. Lefutottam a lépcsőn, és felkaptam a kabátomat, meg a csizmámat. Zajt hallottam. Néhány másodpercig füleltem, majd elégedetten vettem tudomásul, hogy lefékezett egy kocsi a házunk előtt.
Óvatosan a fejemre húztam a sapkám, majd bekiáltottam anyuéknak.
- Elmentem!
- Vigyázz magadra!- kiáltották vissza. Nagyot sóhajtottam, majd kiléptem a decemberi hidegbe.
Tobby mosolyogva integetett a sötétkék Opeljéből. Ő is ki volt csípve. Világoskék ing volt rajta, farmer, és bármiben le mertem volna fogadni, hogy az öve és a cipője passzol egymáshoz. Gyorsan lekaptam a sapkámat a fejemről, és megigazítottam a hajamat, majd beszálltam a kocsiba.
- Szia- mosolyogtam rá, majd kicipzároztam a kabátomat. Tobby végignézett és elismerően biccentett. - Csini vagy.
- Kösz- mosolyogtam vissza. - Te is jól nézel ki.
Tobby ráadta a gyújtást a kocsira és a város felé vette az irányt. - Merre szeretnél menni?- kérdezte, amikor az első piros lámpa megállított minket. - Én igazából a Speachless-re gondoltam- kezdte. Ismertem a helyet. A belvárosban egy jó bár. Kicsit ugyan túlárazottnak tartottam, de végül is nem lesz belőle semmi bajom, ha egyszer, szilveszterkor beülök. - Közel van a helyhez, ahová utána megyek- vonta meg a vállát. Áh. Értem.
- Felőlem oké- vontam meg a vállam.
- Mész valahová ezután?- puhatolózott finoman, miközben igyekezett olyan utcákba menni, amik távol esnek a Manhattani dugótól. Nem jó dolog ilyenkor beragadni egybe. Éjfélig ott ülnénk.
- Haza- vontam meg a vállam.
- Nincs semmi más programod?- kerekedett el a a szeme. - Ha szeretnél jöhetsz velem tovább. Maradnék én veled szívesen, de már elígérkeztem a spanoknak- vonta meg bocsánatkérőn a vállát.
Megráztam a fejem.
- Dehogy, ne aggódj ez miatt. Így is későn szóltam. Csoda, hogy egyáltalán eljöttél velem- mosolyogtam rá, de nem figyelt, mivel igyekezett rendesen beparkolni egy üres placcra. Egy a Speachlesstől nem messzi utcácskában parkolt le.
- Szóra sem érdemes- mosolygott rám, majd kiszállt a kocsiból, megkerülte, majd kinyitotta az én ajtómat, és a kezét nyújtotta, hogy kisegítsen.
Csak néhány méter után esett le, hogy a kabátom a kocsiban maradt. A sikátorban meleg levegő volt, de egy dermesztő fuvallat után rájöttem, hogy csak egy hosszú ujjú ing van rajtam. Nem valami vastag.
- Visszafordulhatnánk? A kocsiban hagytam a kabátom- kértem, és magam köré fontam a karom. Hogy hagyhattam ott?
- Itt van a sarkon a bár- mutatott a neon betűkre, amik a "SPEACHLESS" szót mintázták. - Menjünk, aztán ha megyünk visszahozom neked- ajánlkozott. Vonakodva bár, de bólintottam, és sietősebbre vettem a figurát. Tobby fél karral átkarolt, és a vállamat dörzsölgette, hogy kevésbé fázzak. Kicsit megmosolyogtam a dolgot, de sok időm nem volt gondolkozni rajta.
Tobby elengedett, kinyitotta előttem a bár ajtaját, és előre engedett.
Hála a jó égnek, a bárban meleg volt. Kicsit talán túl meleg is. Elég sokan voltak, és látszott a tömeg forgásán, hogy ez még semmi az éjféli csúcshoz képest.
Tobby egy kétszemélyes asztalra mutatott az egyik sarokban. Bólintottam, majd letettük magunkat. A srác kihámozta magát a kabátjából, a széke háttámlájára akasztotta, de nem ült le.
- Mit kérsz?- villantotta rám a szabályos mosolyát. Furcsa. Ugyan az a "dobd le a bugyid most azonnal", mosoly, amit Marcus is csinált, mégse érte el Tobby azt a hatást...Nem! Nem gondolunk Marcusra! Eddig olyan jól ment, mit képzel, hogy betolakodik a gondolataimba?!
- Öhm...-nyökögtem, majd gyorsan az itallapra pillantottam. - Egy Cosmopolintant- mondtam ki rögtön az elsőt, amit megláttam. A táskámba nyúltam, és kipecáztam belőle a tárcámat. Előszedtem egy húszast. Biztos elégnek kell lennie. Tobby felé nyújtottam, de a srác csak a fejét rázta.
- A vendégem vagy- kacsintott rám. Bármennyire is vártam a hőhullámot, majd azt, hogy a szívem őrült kalapálásba kezdjen, semmi.
- Nem azért hívtalak, hogy te fizess mindent- vontam fel a fél szemöldökömet.
- Tudom, hogy nem. Mégis megtisztelem egy ilyen csajos piával a volt barátnőmet- mondta, majd a pulthoz sétált. Csajos pia? Miért mit kéne innom? Vodkát? Tisztán?
Tobby visszajött, kezében a sötét rózsaszín Cosmopolitannel, és valami átlátszóval. Úgy nézett ki, mint egy pohár víz, de nagyon kétlem, hogy az lett volna.
- Köszönöm- hálálkodtam, és belekortyoltam az italomba. - Te mit iszol?-érdeklődtem.
- Vizet- nevetett rám, majd belekortyolt a...vízbe?
Pislogás nélkül meredtem rá.
- Most tényleg?
- Nem- mosolygott szélesen, majd felém nyújtotta a poharát. Beleszagoltam. Az alkohol illata megcsapta az orromat. Belekortyoltam. Aha. Vodka. Az biztos, de még valami volt benne, amit nem ismertem.
- Hogy vezetsz haza?- érdeklődtem, mikor visszaadtam neki a poharat.
- Sehogy. Azért parkoltam messze az őrülettől. Hazataxizom, majd valamikor hajnalban, vagy reggel, kijózanodom és majd visszajövök a kocsiért. Remélem ott is lesz, mire visszamegyek érte- poénkodott.
Ránéztem az órámra. Fél tíz volt.
- Meddig maradsz?- kérdeztem Tobbyt.
A srác az órájára pislogott, majd elhúzta a száját. - Bocs Heaven, de nem sokáig. Ezt megiszom, és megyek. Tízre ígértem magam- nézett rám bocsánatkérően. Megráztam a fejem.
- Hagyjál már- nevettem fel. -Semmi baj. Már mondtam. Ezt az egy italt is köszönöm- mondtam, és csak, hogy nyomatékosítsam a szavaimat, lehúztam a maradékot. Tobby elképedve nézett. Szemében csodálkozással vegyes hitetlenkedés csillant. - És?- kérdeztem, úgy, mintha semmi sem történt volna. - Kikkel fogsz bulizni? Ismerek valakit?
Tobby megrázta a fejét, hogy visszatérjen a révületből.
- Nem hinném. Edzőtermes ismerősök, meg néhányan a suliból. Csak srácok leszünk- vonta meg a vállát. - De igazából bármi lehet még- nézett rám jelentőségteljesen. Igyekeztem nem venni az adást. Persze, majd én ott, egyedüli csaj bulizom egy csomó vadidegennel.
- Hát én szerintem az este további részében gyakorolok. - Tobby felhúzta a fél szemöldökét, ami elég vicces volt, tekintve, hogy nem tudta külön-külön mozgatni a kettőt, ezért inkább csak értetlenkedő grimasz lett belőle.
- Gyakorolsz? Mit?- kérdezte, de látszott az arcán, hogy amint kimondta, eszébe is jutott, hogy mi. - Jaj, de hülye vagyok- sopánkodott. - A hegedű, igaz?- kérdezte, mire csak bólintottam.
Tobby is kiitta a maradékot, majd felállt. Követtem a példáját és az ajtóhoz mentünk.
- Örültem Heaven- mosolygott le rám. - Sajnálom, hogy mennem kell. Azért az ajánlatom egész éjjel áll. Hívj, ha kellek- mondta, majd lehajolt és gyors csókot nyomott a számra. Nem éreztem semmit. Nem voltak lepkék, sem izzás vagy tűzijáték. Semmi. Mintha a testvéremmel csókolóztam volna. Nem mintha vala csináltam volna, de ilyennek tudnám leginkább leírni. Furcsa volt és zavarba ejtő.
Aztán lehet csak nekem volt az, mert Tobby csillogó szemekkel nézett le rám.
- Ha már nem lesz éjféli csókod- mondta, és kifordult az ajtón. - Boldog újévet- kiáltott vissza még egyet.
- Boldog újévet- motyogtam magam elé, és visszafordultam a bárba. Erre innom kellett. Az exem megcsókolt. Lehet, hogy adtam neki valami félreérthető jelet? Vagy csak én nem veszem észre a nyilvánvalót?
A pulthoz léptem.
- Mit adhatok?- kérdezte tőlem az egyik rohanó pultos.
- Valami erőset- mondtam, és levágtam magam az egyik bárszékre. A lány csak bólintott, és néhány másodperc múlva egy pohár valamivel jött vissza. - Kösz- mondtam és a számhoz emeltem a poharat. Olyan színe volt, mint Marcus szemének. Tiszta whisky. Fájón elhúztam a számat, és egy húzásra kiürítettem a poharat. Először a nyelvem zsibbadt le, majd az ital végigégette a nyelőcsövemet és forróságot hagyott maga után.
- Még egyet- szóltam a lány után, aki épp csak elfordult tőlem. Bólintott, és újratöltötte a poharam. Most nem hagytam, hogy lezsibbadjon a nyelvem. Húzóra ittam az egészet, és lecsaptam a poharat a pultra. - Még egyet- mondtam. A lány elkerekedett szemekkel nézett rám, majd újratöltötte a poharam.
- Csak nem otthagyott a szerelmed?- kérdezte, miután már vagy az ötödiket töltötte újra. Melegem volt, a fülem bedugult és összességében elég fura volt a világ.
- Kinek kell pasi?- kérdeztem, miközben a pohár tartalmát lötyköltem ide-oda. - Az össze hülye. Semmit nem tudnak, csak azt, hogy hogyan kell bántani valakit. Azt nem tudják, hogy mit rontottak el, azt a szájukba kell rágni, de az ellökés a génjeikben van. Biztos az ősember is ezt csinálta. Megdugta az ősasszonyt, majd hagyta, hogy a farkasok megegyék.
A lány prüszkölt a nevetéstől. Nem igazán tudtam mi olyan vicces, ezért inkább lehúztam a pohár tartalmát, és intettem a lánynak a következőért. A lány aggódva rám nézett, de azért újratöltött. A pohár tartalmára pillantottam. Olyan színe van, mint Marcus szemének.
A képernyőn megjelent az óra. Tíz másodperc választott el minket az újévtől. Kilenc, nyolc és így tovább. Az asztalra könyököltem, és vártam. Három, kettő, egy.
- BOLDOG ÚJÉVET!- üvöltötte mindenki. Én csak a semminek megemeltem a poharam, és ittam az elkövetkező, remélhetőleg boldogabb újévre. Megvártam, amíg a pultosom végigölelget mindenkit, majd intettem neki, hogy hozza a számlát. Csodálkoztam, hogy képes voltam leszámolni az összeget, de végül összejött, és tántorogva léptem ki a januári hidegbe. Nem fáztam. A nyolc, vagy isten tudja hány whisky, kellőképpen felmelegített.
A telefonomra néztem. Kettő SMS-t néztem meg. Anyuékét és Heliosét. Egyikre sem válaszoltam. Nem voltam biztos benne, hogy otromba helyesírási hibák nélkül el tudnám küldeni a választ. Aggódnának, márpedig hazamenni még semmi kedvem nem volt.
Egy embertől vártam még SMS-t, de tőle nem jött. Nem is értem mire számítottam.
Az ujjam az említett szám felett keringett.
Ekkor tettem valami olyat, amit józanon egész biztos nem tettem volna. Rányomtam a hívásra, és a fülemhez emeltem a készüléket. Nem csengett sokáig, hamar felvette.
- Mit akarsz Heaven?- szólt bele Marcus a telefonba, nem éppen barátságosan. A háttérből üvöltött a zene.
- Boldog úévet- akadt bele a nyelvem a szóba. - Mármint a bodlog újévet...ahh, szóval BUÉK- nevettem bele a telefonba. Néhány másodpercig csend volt. A háttérből Maroon 5 szólt, ezért amíg vártam elkezdtem rá táncolni. Felemeltem a kezem és az utcán táncoltam telefonnal a kezemben. Akik elmentek mellettem megbámultak, de volt aki fütyült, olyan is, aki tapsolt.
A telefonból halkan a nevem hallatszott. Gyorsan visszatettem a fülemhez.
- Mi?
- Azt kérdeztem részeg vagy?- Marcus hangja elég mérgesnek tűnt, ezért inkább nem válaszoltam a kérdésére. Kicsit füleltem és megismertem a számot, ami háttérben.
- Nem Marcus, kicsit sem- nyomtam meg a szót, ami így pont az ellenkező hatást gyakorolta. -De bébi, rád vadászom ma éjjel- énekeltem Adam Levine-nel. És énekeltem tovább.
- Na jó, te tényleg részeg vagy- mondta a rocksztár inkább magának, mintsem nekem. Abbahagytam az éneklést és belenevettem a telefonba.
- Miből következtetted ki ezt?- érdeklődtem. Próbáltam komoly maradni, de egyszerűen nem ment. A számba haraptam, hogy megelőzzem a nevetést.
- Sosem hallottalak énekelni- kezdte a magyarázatot, de hamar észbe kapott, hogy kivel beszél, mert elvágta a mondandóját. -Mindegy. Egyedül vagy?
Bólintottam.
- Hahó! Kérdeztelek- Marcus hangja bosszúsan csengett.
- Upsz- kaptam a szám elé a kezét. - Bocsika, totál kiment a fejemből, hogy nem hallod, ha bólogatok- vihogtam, akár egy tini.
- Szóval egyedül vagy, király- sóhajtott nagyot a srác. - Legalább fel vagy öltözve?
- Miért, most azt fogjuk játszani, hogy kin mi van?- vonogattam a szemöldököm, miközben nevettem.
- Nem, Heaven, azért kérdezem, mert ha sokat ittál meleg lesz, de attól még mindig mínusz húsz fok lesz- úgy magyarázott nekem tettetett nyugalommal, mintha egy gyerek lennék. - Szóval mi van rajtad? És kérlek válaszolj, nem érek rá egész éjjel.
- Miért? Ágyba kell cipelned Alexis Prince-t?
- Heaven, mi-van-rajtad?- szótagolta
- Egy blúz, meg egy farmer. És?
- Kabát? Sapka? Sál? Heaven, ne idegesíts, repkednek a mínuszok.
Elhúztam a számat.
- Szerintem te amúgy is ideges vagy.
- Hol van a kabátod?!- kérdezte indulatosan. És akkor leesett.
- Basszus, Tobby kocsijában hagytam- csaptam a tenyerem a homlokomra.
- Tobby?
Itt a visszavágó ideje.
- Aha, ittunk egyet együtt- kezdtem, de Marcus közbevágott.
- Aztán vagy ötöt egyedül- morgott bosszúsan.
- Nyolcat- javítottam ki, és gonosz mosollyal konstatáltam, hogy Marcus levegő után kap. - Szóval, ittunk együtt, aztán képzeld, még búcsúcsókot is kaptam. Megelőlegezte az éjféli csókot- vigyorogtam.
- Meg-megcsókolt?!- kérdezte elfuló hanggal.
- Ja, és?- kérdeztem vissza. Marcus megköszörülte a torkát.
- Ez nem változtat a tényen, hogy egyedül állsz a...hol is?
- A Speachless előtt vagyok- magyaráztam. - Nem hiszem, hogy ismered, te biztos valami fancy helyre jársz.
- Tudom hol van- világosított fel a rocksztár. - Szóval a Speachless előtt állsz egy szál ingben. Tévedek?
- Nyem.
Marcus nagyot sóhajtott.
- Maradj ott. Érted megyek.- mondta és lerakta.
Mi van? Értem jön?